Az evolúció folyamatában hozzánk legközelebb álló rokonaink tanulmányozása során már sokukról kiderült, hogy figyelemre méltóan fejlett viselkedésmintázatokat mutatnak, ám egy új szumátrai megfigyelés még a tapasztalt tudósokat is meglepte. Egy Rakus néven nyilvántartott orangután egy frissen szerzett sebét rendszeresen gyógynövénnyel kezelte, amíg az be nem gyógyult.
Ez az első eset, hogy egy állatot láttak, amint egy biológiailag aktív anyagot használ öngyógyításra. Ez elgondolkodtatta a tudósokat azzal kapcsolatban, hogy vajon az ember találta-e fel a gyógyszert, vagy az már a mi fajunk előtt is létezett. A felfedezés értékét és relevanciáját az árnyalja csak, hogy az orangután a főemlősök közül is egyike a legintelligensebbeknek.
Látták már őket korábban eszközhasználat és hangos kommunikáció közben is, azonban az eddig megfigyelések azt igazolják, hogy ennél még sokkal összetettebb magatartásformákat is képesek elsajátítani. Megfigyeltek már kiszámított kölcsönösséget is náluk, ami annyit tesz, hogy egy egyed a viszonzás reményében segített egy másiknak.
Mint minden majom, az orangutánok is szenvednek az emberi civilizáció térhódításától. Nagyjából 60-70 ezer példány él már csak a vadonban, közülük körülbelül 15 ezren az indonéziai Szumátra szigetén. Ott a Max Planck Állati Viselkedési Intézethez tartozó Suaq Project hosszú távú programjának keretein belül orangutánok megfigyelését végzik természetes élőhelyükön.
A kutatók 2022 júniusában észlelték, hogy egy Rakus nevű hím arcán egy kisebb seb keletkezett, miután konfliktusba keveredett egy másik kifejlett hímmel. Néhány nappal később Rakus olyasmit tett, amit még soha senki nem látott majomtól. Óvatosan elkezdte lecsupaszítani a leveleket egy akar kuning (Fibraurea tinctoria) nevű kúszó indáról. Ez a növény gombaölő, antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatással bír.
A helyi emberek régóta használják ezeket a leveleket fájdalomcsillapításra és számos betegség, mint a cukorbetegség és a malária kezelésére. Az orangutánok általában nem eszik ezeket a növényeket; és Rakus sem tett így. Előbb jól megrágta a növényi részeket, majd az így kapott pasztát az arcon lévő sebre kenegette. A kezelésnek köszönhetően a seb be is zárult néhány nap alatt.
Egy szaklapban ezen a héten megjelent tanulmány szerint Rakusnak körülbelül hét percbe telt, mire teljesen befedte az arcán levő sebet. Ugyanezt az eljárást másnap is folytatta, és még további hét napon keresztül. Ekkorra bezáródott a seb és a hegesedés jeleit mutatta. Soha korábban még nem figyeltek meg hasonlót az állatvilágban.
A vadon élő orangutánok körében csak szórványosan fordul elő sérülés, így ez egy ritka, de elterjedt viselkedés lehet. Annak viszonylag kicsi az esélye, hogy egyedül Rakus ismeri ezt a trükköt. A kutatók azt feltételezik, hogy a korai emberek úgy tanulhattak meg bizonyos gyógymódokat, hogy megfigyelték az állatok viselkedését hasonló esetekben, majd leutánozták az eljárásokat.
