A víz alatt úszó tárgyak ötlete régen mozgatja az emberiség fantáziáját, hiszen az első önműködő torpedót még 1866-ban mutatta be Giovanni Lupis osztrák-magyar tengerésztiszt, de már Leonardo da Vinci is eljátszott a tengeralattjáró ötletével.
Manapság pedig sokan kísérleteznek a halakat utánzó robotokkal is, ám a mérnökök munkáját nagyban akadályozza, hogy eddig nem sikerült pontos, számokkal leírt jellemzést adni az állatok technikájáról.
Hiába tudják ugyanis a biológusok, hogy a halak kifinomult úszásának titka az uszonyaik változtatható merevségében rejlik, ha nincs hatékony eljárás ennek a mérésére. A virginiai Carnegie Mellon Egyetem kutatói viszont most azt állítják, hogy sikerült kidolgozniuk egy modellt, ami feltárja a halak módszerét.
Az új ismeretek birtokában a tudósok építettek is egy tonhalszerű robotot, ami a fix merevségű uszonnyal szerelt változathoz képest változatosabb sebességgel képes szelni a habokat, méghozzá kb. feleannyi energia felhasználásával.
Forrás: Carnegie Mellon University
A kutatók egy váltós és egy váltó nélküli kerékpár közti különbséggel érzékeltették a felfedezés jelentőségét: az uszony merevségének módosításával a robothal képes alkalmazkodni az áramlatokhoz, ahogy a biciklisták is váltanak, ha emelkedőhöz érnek.
Az egyetemi csapat most azt tervezi, hogy kisebb és nagyobb méretben is megvalósítja a technológiát, ami kikövezheti az utat hatékonyabb víz alatti drónok megjelenéséhez. Ha pedig minden jól megy, akár még alternatívát is kínálhatnak, a tudósok ugyanis a ráják hullámzó mozgását is szeretnék átültetni a robotikába.
