Jó ideig tartotta magát az az elmélet, miszerint minél nagyobb egy telefon (vagy akár egy digitális fényképezőgép) megapixel-száma, annál jobb képek készülhetnek vele. Természetesen ez ebben a formában egyáltalán nem igaz, ez a szám nagyon leegyszerűsítve csupán annyit jelent, milyen képpont x képpont felbontása lehet maximálisan az elkészült fotóknak. A képek minősége viszont már más tészta, ez függ többek között a felhasznált lencséktől, egy csomó egyéb hardveres és szoftveres körítéstől, valamint a jelen cikkünkben tárgyalt képrögzítő szenzortól.
A csúcskategóriás mobilok gyártói el is kezdték ennek a mérőszámnak a felvezetését, lehet például tudni, hogy a Samsung Galaxy S20 Ultra modellben 1/1,33 hüvelykes szenzor található a főkamerában és egy 1/2 méretű a telefotós kamerában. A Huawei P40 Pro Plus még ennél is nagyobb, 1/1,28 hüvelykes szenzort rejt.
A legprofibb digitális fényképezőgépekben "full frame", azaz 1/1 szenzorok dolgoznak, de természetesen ezt nagyon nehéz bezsúfolni egy jóval kisebb és vékonyabb okostelefon-házba. Épp ezért a gyártók azon dolgoznak, hogy ha nem is ekkora, de ezt minél jobban megközelítő méretekben tudjanak szenzort készíteni.
Mi a nagy kamera-szenzor előnye?
Minél nagyobb egy kamera-szenzor, annál élesebb, kontrasztosabb képeket készíthetünk, és a méret nagy befolyással van például a rossz fényviszonyok közötti fotózás eredményére, vagy a mélységérzékelés kezelésére is.
Persze az okostelefonok gyártói egy csomó trükközéssel igyekeznek elérni, hogy kisebb szenzormérettel is jó eredményt lehessen produkálni, ilyen például a Google Pixel 3 éjszakai módja, a NightSight, ahol a HDR képességeket és a viszonylag hosszú exponálási időt használták arra, hogy élesebb és szebb képeket lehessen készíteni akár szürkületben is. Hasonló megoldásokkal a többi gyártó is próbálkozik különféle night mode és hasonló elnevezések mellett, de azért a képeket maximálisra nagyítva láthatjuk a különféle trükkök, szoftveres csalások hatásait az elmosódott élekben, túlhúzott javításokban.
Szintén nagyon leegyszerűsítve a nagy szenzorok előnye, hogy a méretből adódóan több fény-információt tudnak egységnyi idő alatt befogadni, ezáltal egyrészt kevesebb szoftveres és egyéb javításra van szükség ahhoz, hogy egy rosszul megvilágított képen is láthatóvá váljanak a részletek. Másrészt pedig, ahogy villámsebességgel nő a telefonok kameráinak megapixel-száma, a lencsékből érkező egyre több információt is könnyebb feldolgozni. Ha egy 20, 50 vagy akár 100 megapixeles kamerával elkattintott fotók esetén ez az összes fény egy apró szenzorba fut be, a végeredmény ugyanúgy homályos és pixeles lesz.
Ezért használja sok mobil egyébként a pixel binning néven ismert technológiát, ez att jelenti, hogy a szomszédos képpontok információit összegzik, ezáltal tisztább képek készülnek nagyobb dinamikával - és ezért van az, hogy például a Galaxy S20 Ultra 108 megapixele a valóságban 12 megapixeles végeredményt produkál.
Érdemes tehát új mobil választásakor azt is megnézni az elsőre nagyot mondó megapixel-méregetés mellett, hogy mit tud a készülék szenzora, és milyen szoftveres vagy hardveres extrákkal igyekszik kompenzálni a telefon a kisebb szenzort. A legjobb persze még mindig az, ha ellövünk néhány fotóta kiszemelt eszközzel és azokat kinagyítva saját szemünkkel győződünk meg arról, hogy az ígéretek hogyan teljesülnek a valóságban.
