Amely cég vagy szervezet a karbonsemlegességet tűzi zászlajára, az lényegében amellett kötelezi el magát, hogy addig csökkenti a saját szén-dioxid-kibocsátását, ameddig azt képesek ellensúlyozni a földön található szénelnyelők, azaz azok a természeti rendszerek, amelyek több szenet képesek megkötni, mint amennyit kibocsátanak. A fő természetes szénelnyelők közé tartozik a talaj, az erdők és az óceánok.
2019-ben a globális szén-dioxid-kibocsátás elérte a 38 gigatonnát, ez a koronavírus következtében 2020-ra nagyjából 35 gigatonnára csökkent. A bökkenő azonban az, hogy bolygónk természetes szénelnyelői évente legfeljebb 11 gigatonna szén-dioxid megkötésére képesek, ráadásul az ezekben tárolt szén például az erdőtüzek, a földhasználat vagy a fakitermelés során újra a légkörbe kerül. A szén-dioxid nagyban felelős az üvegházhatás kialakulásáért, ezzel hozzájárul a globális felmelegedés gyorsulásához, ami olyan elkerülendő következményekkel fenyeget, mint az óceánok felmelegedése, ami az óceáni áramlatok összeomlásához és az eddig ismert éghajlatok teljes megváltozásához vezet. Emellett az egyre gyakoribb szárazságok és erdőtüzek hátterében is ez áll. Ezek következtében további szén-dioxid szabadul fel, így pedig beindul egy olyan öngerjesztő folyamat, amelyet nagyon nehéz megfékezni - ha egyáltalán lehetséges.
Óriásvállalatok a semlegességért
Bár szeretnénk azt hinni, hogy a világ nagyvállalatainak vezetői is rádöbbentek, a profitmaximalizálás érdekében nem áldozható be a teljes bolygó, sokkal valószínűbb, hogy inkább a nemzetközi szabályozások és a marketingben is jól hangzó környezetvédelem az, ami elindította a változásokat. Motivációktól függetlenül azonban elmondható, hogy rengeteg techcég közép- és hosszú távú stratégiájában szerepel a gyártósoraik és irodáik karbonsemleges működésének kialakítása. Az Apple 2030-ra tervezi az átállást, az Amazon és a General Motors 2040-re jelentette be, hogy működésük teljesen karbonsemlegessé válik. A Google állítása szerint már 2007 óta karbonsemlegesen működik, 2030-ra azonban céljai között szerepel, hogy karbonmentessé válik a cég. De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Mi a különbség a karbonmentesség és -semlegesség között?
Ha a napi tevékenységünk során nem égetünk fosszilis energiahordozókat - például szenet, földgázt vagy kőolajat -, akkor szén-dioxid-kibocsátásunk sem lesz, azaz működésünk nemcsak karbonsemleges, de karbonmentes.
Nemzetközi fellépés
A világon több helyen, így az Európai Unióban is működik egy úgynevezett ellentételezési rendszer, amely a cégeket arra presszionálja, hogy elkezdjék csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A szóban forgó kvótakereskedelmi rendszer (ETS) több mint 11 ezer erőművet és gyárat érint, meghatároz egy szén-dioxid-kibocsátási küszöböt, és ez alatt a határérték alatt a vállalatok csak szén-dioxid-kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt. Ezekért pedig aukciók keretében fizetniük kell, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb maradjon a kibocsátás. A kvóta úgy működik, hogy egy CO2-egység egy tonna szén-dioxid kibocsátását engedélyezi. A fel nem használt kvótát a vállalatok eladhatják.
A kibocsátáscsökkentés elősegítésének másik példája lehet a szén-dioxid-határt kiigazító intézkedés és az ezzel kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátási díj. Ha a termékek olyan országból érkeznek, amelynek az Uniónál lazább klímavédelmi szabályai vannak, akkor a gyártónak szén-dioxid-kibocsátási díjat kell fizetnie azok után, ezzel biztosítva, hogy az import ne legyen olcsóbb, mint az egyenértékű EU-termék - olvasható az Európai Parlament honlapján.
Az így befizetett összegek általában csak megújuló energiaforrások támogatására, erdőtelepítésekre vagy egyéb hasonló célra használhatók fel.
Mindkét megoldás azt jelenti, hogy a cégek karbonsemlegesség címszó alatt nyugodtan kibocsáthatnak szén-dioxidot, amíg ezt anyagilag ellentételezni tudják.
Zöld jövő
Bár az ellentételezés képes megakadályozni, hogy a szén-dioxid-kibocsátás mértéke tovább nőjön, azonban - ahogy arról a cikkben korábban már szót ejtettünk - a mérleg nyelve már rég elbillent. Ennek visszaállításához nem elég a karbonsemlegesség, már csak azért sem, mert az, hogy egy energia-előállítási módszerrel nem keletkeznek üvegházhatású gázok, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy környezetbarát módszerről beszélünk.
Bár mind az atomenergia, mind a duzzasztógátakban működő vízerőművek segítenek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, az előbbi által termelt nukleáris hulladék hosszú távú tárolása rendkívül költséges, és nem is épp kockázatmentes, míg utóbbi drasztikusan átalakítja a folyók élővilágát, bizonyos esetekben teljes fajokat ítélve ezzel kipusztulásra.
Akadnak azonban olyan megújuló energiaforrások, amelyek sem szén-dioxiddal, sem egyéb módon nem terhelik a környezetet.
Ilyen például a geotermikus energia, amely pusztán a bolygónk által előállított hőt használja fel. Ide sorolhatók a biomassza- és biohulladék-feldolgozó rendszerek is, amelyek a mezőgazdasági hulladék felhasználásával képesek energiát termelni. Léteznek persze olyan vízerőművek is, amelyek minimális terhelést jelentenek a vízi élővilágra, ezek is jó megoldást jelenthetnek, ahogy a szél- és a napenergia is.
Összességében tehát megállapítható, hogy bár a karbonsemlegesség az első lépés egy fenntartható jövő felé, nem tekinthetünk rá minden problémát megoldó csodaszerként - akármennyire is így hangzik a marketingesek szájából. Az igazán zöld megoldást a karbonmentes megújuló energia jelenti, amely lehetővé teszi, hogy jóval kevesebb üvegházhatású gáz kerüljön a légkörbe.
Ha tetszett a cikk, akkor érdemes megvenned a 2021/09-es PC World magazint, ugyanis telepakoltuk hasznos és érdekes tartalmakkal, ráadásul szoftverek és PC-s teljes játék járnak hozzá ajándékba.
