Október végén Elon Musk 44 milliárd dolláros üzletet kötött a Twitter átvételére, majd azonnal több ezer munkahelyet szüntetett meg. Annak ellenére, hogy a leépítés nagyban érintette a megbízhatóságért és a biztonságért felelős magas rangú pozíciókat, a vállalat - hogy csökkentse a hirdetési bevételektől való függést - bevezette a Twitter Blue nevű szolgáltatást, ami havi 8 dolláros díj ellenében az addig csak hivatalos fiókoknak elérhető hitelesítést biztosított bárkinek, akinek volt a zsebében apró. Már akkor sejthető volt, hogy ez a monetizációs modell visszafelé fog elsülni, de hogy ilyen gyorsan káosz lesz belőle, arra senki sem gondolt.
Rengeteg imitátor adta ki magát prominens közszereplőnek. Láthattuk, hogy George W. Bush és Tony Blair hamis fiókjai azon siránkoztak, hogy hiányzik nekik az irakiak lemészárlása; eközben valaki, aki OJ Simpsonnak adta ki magát, beismerte, hogy gyilkolt. Ami azonban ennél is nagyobb jelentőséggel bírt, az az volt, hogy nagy márkákat is meghamisítottak.
Egy magát az Eli Lilly & Co gyógyszeripari vállalatnak kiadó fiók például azt állította, hogy a cég ingyen inzulint osztogat, így azonnal zuhanórepülésbe kezdtek a részvényei. A Lockheed Martin céget képviselő álfiók pedig bejelentette, hogy a cég leállítja a fegyvereladásokat Szaúd-Arábiának, Izraelnek és az Egyesült Államoknak, amíg nem folytatják le ellenük az emberi jogi vizsgálatokat. A fegyvergyártó vállalat részvényei szintén zuhantak ezekre a tweetekre válaszul. A listának itt nincs vége.
Olyan cégeket, mint a Chiquita, az American Girl, a Roblox, a BP és a Tesla, valamint az USA egyik legbefolyásosabb lobbiszervezetét, az AIPAC-ot is "leutánozták", majd nevükben ellentmondásos nyilatkozatokat tettek.
Ezek az izraeli apartheid dicséretétől kezdve egészen addig terjedtek, hogy azt állították, a gyümölcscég megbuktatta a brazil kormányt. A Twitter a maga részéről nagyon nehéz helyzetbe került, a hirdetők menekültek a közösségi médiaplatformról. Nem véletlen, hiszen ez volt a modern történelem egyik legfélelmetesebb nyolcdolláros fegyvere, bárki ugyanis, akinek volt ennyi pénz a zsebében, milliárdokat tudott lefaragni számára nem szimpatikus cégek értékéből.
Most felejtsük is, hogy azóta Musk újabb lépésekkel zavarta össze a piacot és a felhasználókat egyaránt, ráadásul meg is szavaztatta a saját lemondatását, koncentráljunk csak arra, hogy mit hozhat a Twitter botránya, mit jelent a hiteles tájékoztatás, a szólás- vagy véleményszabadság, és miért nem működik mindez a gyakorlatban?
Íme szerkesztőink véleménye a témáról, akik a nyomtatott PC World magazinba írják meg soraikat, a legújabb fejlemények előtt:
Erdős Márton, főszerkesztő, PC World
A Twitter szimpatikus volt mindig is, bár tény, hogy hazánkban nem terjedt el széles körben. Elon Musk gazdasági és technológiai húzásait már régóta követem, és több lépésével nem értettem egyet a múltban. A Twitter felvásárlása is egy olyan lépés volt, ami számomra érthetetlen volt elsőre, de kivártam, hogy mi sül ki belőle. Sajnos legmerészebb álmaimat is felülmúlta, amikor elsőként megpróbált kitáncolni az ajánlat mögül, majd amikor benne ragadt, ágyúval esett neki mindennek. Én értem, hogy 44 milliárd dollárért cserébe hatalmában áll bármit megtenni, de az, ahogy nekiesett először a platformnak, majd az azt fejlesztő és üzemeltető dolgozóknak, számomra nem csupán ellenszenves, de egyenesen gyomorforgató. Érthető mindazon törekvése, hogy a szolgáltatás rentábilis legyen, és pénz álljon a házhoz. Például az, hogy az igazolt személyiségért, a kis kék pipáért fizetni kell, még akár működőképes is lehetne, de válogatás nélkül kirúgni minden második dolgozót, szakemberekkel szembeszállni nyílt csatornákon, valamint önkényesen eldönteni, kit enged be, és kit tilt ki, mélységesen elítélem.
Remélem (és hiszem), hogy ha bedől a Twitter, lesz helyette másik, ami átveszi a helyét és szerepét - és akár tanul elődje hibáiból.
Gyepes Máté, újságíró
A helyzet az, hogy a Twitter kapcsán valójában semmi sem garantálható. Épp a napokban jelent meg a szürke "hivatalos" jelzés a kék pipás profilok alatt, majd ezt pár óra múlva elkezdték visszavonni; teljes a káosz a profilok valódiságának feltüntetése mögött. Természetesen majd erre is lesz egy tweet az új tulajdonostól, de őszintén szólva borzasztóan kínos és fárasztó minden egyes megnyilvánulása. Az egész ügy egy kötelezően széthisztizett felvásárláson alapszik, amit végül csak azért vitt végig, hogy elkerüljön egy bírósági meghallgatást. Ez alapján pedig nem az a kérdés, hogy mely profil lesz valós, hanem hogy akarunk-e egy olyan közösségi térben maradni, aminek működésével kapcsolatban egyik napról a másikra megváltozhat a tulajdonos véleménye. A mostanság erősebben hangoztatott twitteres szólásszabadság kérdése mellett pedig eltörpül a kék pipás azonosítás, hiszen jelenleg azt sem látni tisztán, miképp alakulnak a szabályok, a szűrések és adott esetben a tiltások. Aki egyik nap megsértődik azon, hogy a többség szerint fake news médiát terjeszt, majd másnap arról posztol, hogy szerinte melyik napilap az igazi kamugyár, attól hogyan várjunk következetes szabályozást?
Horváth Péter, B2C online lapigazgató, Project029 Magyarország Szolgáltató Kft.
Vajon a szólás szabadsága tényleg azt jelenti, hogy mindenki leírhat mindenféle baromságot, amit aztán akár ténynek is gondolhat az, aki szeret véleményeket ténynek gondolni? A Twitter problémája jól mutatja, hogy az emberiség nem igazán tud mit kezdeni az online világ végtelen szabadságával, letolt nadrággal rohangálunk a játszóházban, a történelem pedig új platformon ismétli önmagát. Musk formabontó gondolkodása nem húzható rá mindenre, ezért is visszás, ahogy a Twitter felvásárlása után saját embereivel töltötte fel a céget, és többezres elbocsájtás után jöttek rá, hogy ez nem a Tesla, vannak dolgok, amelyekhez kifejezetten social médiára szakosodott, szakirányú gondolkodás szükséges. Nem zárhatjuk ki, hogy idővel talán valami jó dolog sül ki ebből, és nem csak a woke és incel túlkapások örvénye húzza majd le az emberiség reményét a szellem latrinájának legmélyére, de egyelőre nem úgy tűnik. És ne feledjük, Musk arról is álmodozott már, hogy egy nap a Facebook és az Instagram is az övé lesz, miközben a Meta szintén tömeges elbocsájtásokkal ünnepli Zuckerberg tévútját.
Nehéz megjósolni, mi lehet még ebből; a közösségi média hanyatlásának előszelét látjuk? Majd a TikTokon mindenki kifejtheti röviden a véleményét erről, egészen addig, amíg a kínai kormányt nem kezdik el szidni.
Erdei Patrik, főszerkesztő, GameStar
Hiszem, hogy Musk nem filcekkel magára hagyott óvodásként cselekszik, hanem majd ha egyszer véget ér ez a külső szemlélő számára hirtelennek és átgondolatlannak tűnő, mondhatni kaotikus rombolás (vagy, legyünk jóindulatúak, átalakítás), a végén az egyébként veszteséges Twitter úgy fog szárnyalni, mint még soha. Nem ez a legnépszerűbb közösségi platform, valószínűleg nem is lesz az, de megmentett már néhány céget a dél-afrikai úriember, simán lehet, hogy az ő rendhagyó módszerei kellenek a felemelkedéshez. Közben meg egyébként azt sem bánom, ha a Twitter megszűnik: tőlem személy szerint ez a közösség áll a legtávolabb, és nem vagyok annak sem rajongója, hogy politikusok, olyan emberek, akiknek befolyása van, bármit kontrollálatlanul kiirkálnak, értelmes viták helyett egymásnak üzengetnek 240 karakterben. A kékpipa-botrány hatására talán ők is átgondoltabban viselkednek majd a közösségi médiában, és talán mindenki más is óvatosabb lesz, kritikusabb az internet különböző pontjain megjelenő információkkal kapcsolatban. Túl optimista lennék?
Még több hasonló cikket olvasnál? Vedd meg a 2022/12-es PC World magazint, ráadásul ajándék szoftvereket és PC-s teljes játékot is kapsz, ha így teszel!
