Hirdetés

Szeretteink digitális klónjai megváltoztathatják a gyászt?

|

Nagyon fontos, hogy az elmúlás ne legyen tabutéma, amiről senki sem akar tudomást venni, sem beszélni. De valakinek a virtuális másolatát létrehozni etikailag is bonyolult kérdés, egyesek számára pedig egyenesen hátborzongató.

Hirdetés

Megdöbbentő mértékben fejlődött az elmúlt néhány évben a mesterséges intelligencia, ami több területen is előrelépést hozott. A chatbotok és a hangalapú asszisztensek, mint például a Siri és az Alexa, az elmúlt évtizedben high-tech újdonságokból váltak emberek milliói számára elérhető, hétköznapi szolgáltatássá. Megbarátkoztunk a gondolattal, hogy az időjárás-előrejelzéstől kezdve az élet értelméig mindenről beszélgethetünk eszközeinkkel.

Mivel az MI ma már bárkit képes szimulálni különböző adattípusok, legfőképpen hang- és videófelvételek révén, a fejlett technológiai megoldások fantáziadús lehetőségeket kínálnak arra, hogy az emberek "életben tartsák" magukat vagy másokat azáltal, hogy szimulálják virtuális másukat.

Hirdetés

Tavaly terjedt el a történet, hogy egy férfi egy GPT-3-mal működő chatbotot töltött fel halott menyasszonya szöveges üzeneteivel, hogy újra beszélhessen vele. A szoftver lényegében segített Joshua Barbeau-nak feldolgozni Jessica Pereira halálát, akivel egy évtizeddel ezelőtt ismerkedett meg és szerettek egymásba. A szívszaggató történet hírére az emberek özönleni kezdtek a Project Decemberhez. A szoftver megalkotója, Jason Rohrer játékfejlesztő a pandémia idején írta a kódot, de nem gondolta volna, hogy hamarosan halottak szimulálására fogják használni.

Mindenesetre ma már elég 10 dollárt fizethetnünk, és miénk lehet egy már nem élő személy viselkedését utánzó chatbot.

Ehhez csupán egy kérdőívet kell kitölteni arról a személyről, akit szimulálni szeretnénk, megadva a nevét, korát és hobbijait, valamint konkrét emlékeket és tényeket.

A Project December ezeket az információkat használja fel arra, hogy a beszélgetéseket személyesebbé, a chatbot válaszait pedig meggyőzőbbé tegye. Noha az emberek általában kíváncsiságból döntenek úgy, hogy kipróbálják, az MI halottidézésre való felhasználásának vonzereje vegyes. Az olyan eszközök, mint a MyHeritage Deep Nostalgia, pedig még ennél is tovább mennek, animálják a képeket, hogy a már halott emberek a fotókon pislogjanak és mosolyogjanak. Az érzés, hogy családtagok vagy barátok látszólag életre kelhetnek, nyugtalanító lehet. Bár a technológia adott, de valóban készen állunk rá?

Íme szerkesztőink véleménye a témáról: 

Erdős Márton, főszerkesztő, PC World

Örömteli látni, hogy ha lassan is, de végre változik az a technológia, amit MI-nek, vagyis mesterséges intelligenciának bélyegeznek. Temérdek olyan esetet láttunk, amikor ez nem volt több sok-sok if…then parancssornál, ami nem intelligencia, hanem szimpla átverés. Esetünkben ennél jóval többről van szó, sőt olyan rendszert fejlesztettek, amely egy embert is képes megszemélyesíteni. Mindezt néhány beadott alapadat és jól megválasztott kérdés-válasz alapján. Ez már eleve gyanús számomra, pláne azon tény fényében, hogy a Turing-tesztet még senkinek sem sikerült teljesítenie. Én megértem, hogy sokakat érzelmi alapon könnyű pénzköltésre rávenni, sőt elhitetni velük, hogy elhunyt ismerőseikkel chatelnek, de itt nem csak a technológia, hanem az érzelemvezérelt gondolkodás is nagy szerepet kap, vagyis a felhasználó hajlamos a kisebb (nagyobb?) botlásokat elnézni az MI-rutinnak. Ha ebből a képletből kivesszük az érzelmet, biztosra veszem, hogy a rendszer hibái is kristálytisztán látszanak. Persze ettől még izgalmas kezdeményezés, de tartok tőle, hogy a készítők inkább a gazdasági, mintsem technológiai sikerre hajtanak.

Erdei Patrik, főszerkesztő, GameStar Hungary

A gyász folyamata iszonyú nehéz, érzelmileg rettenetesen megterhelő, legyen szó arról, hogy egy szerettünk elvesztését vagyunk kénytelenek feldolgozni, vagy arról, hogy egy szakítás után kell rendszereznünk életünket, elengedni a múltat és megalapozni a jövőt. Minél tovább kapaszkodunk abba, ami nincs már többé, annál tovább fog tartani, míg eljutunk az elfogadásig. Nézhetünk olyan felvételeket, amelyeken elhunyt hozzátartozónk látható, hallgathatjuk az általa küldött hangüzeneteket, győzködhetjük magunkat, hogy talán mégsem történt meg a legrosszabb, talán csak álmodjuk az egészet, de ezzel csak ártunk magunknak; mindenkinek a saját tempójában, de a lehető leghamarabb el kell jutnia a gyász végéig, hogy ha nem is pont ugyanúgy, de valahogyan folytatódhasson az élete.

Azt gondolom, hogy egy halottat megidéző, őt megformáló chatbot ártalmas, eszköz az önbecsapáshoz, ezen nyerészkedni pedig ízléstelen - tipikusan olyan, ami mint érdekesség, mint tudományos eredmény, nagy dolog, de maradjunk annyiban, hogy aki gyászolók átverésével akar meggazdagodni, azt finoman szólva sem tartom jó embernek.

Neményi Márton, újságíró, PC World

Lehet, hogy öregszem, mert öt éve még biztosan nem mondtam volna ilyet, de ideje meghúzni azt a határt, ameddig beengedjük a technológiát az életünkbe, és azt mondani, köszönöm, innentől már megoldom nélküled is. Pontosabban rég meg kellett volna húzni azt a határt, talán a mindent integráló Facebooknál, talán azon a ponton, amikor a társkereső appok tényleg megpróbálták elhitetni velünk, hogy a társkeresést szolgálják, de lehet, hogy már az okostelefonokat és velük az állandó elérhetőséget és rendelkezésre állást sem kellett volna erőltetni, és már rég késő, nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy az "ez az app mesterséges intelligencia segítségével támasztja fel a halottakat és tartja életben szeretteink emlékét" minden szava hazugság; na jó, talán a "mesterségest" kivéve. Nem vagyok pszichológus, de annyira pont ismerem a gyászt, hogy tudjam, azt csak az emberek tartalmazhatják, azok, akik elveszítettek valakit és - jó esetben - a barátaik, szeretteik. Az MI-szimuláció, bármilyen szofisztikált is, nem az emlékek életben tartása, hanem egy hamis és az emberi sérülékenységet kihasználó, káros illúzió. Ha létezik is bárki vagy bármi, ami feltámasztja a halottakat, biztos, hogy nem egy chatbot az.

Higyed Gábor, szerkesztő, PC World

A mesterséges intelligencia számtalan területen bizonyult már hasznosnak, és ha jobban belegondolunk, akkor csak idő kérdése volt, hogy mikor jutunk el oda, hogy halottakat is feltámaszthassunk segítségével. Legalábbis virtuálisan. Az ötlet többeknek is eszébe jutott már, mostanra pedig több platform is létezik, amely lehetővé teszi, hogy elhunyt szeretteinkkel csevegjünk. A mesterséges intelligencia feladata alapvetően az, hogy a számára átadott információk alapján megtanulja, majd utánozza is az elhunyt stílusát, hogy cseveghessünk vele éppen úgy, mintha mi sem történt volna. Ezzel nekem több problémám is van. Eleve erkölcsileg megkérdőjelezhető, hogy valaki személyes adatait a tudta és beleegyezése nélkül használják, akár a szerettei is - de visszás az is, hogy egy szolgáltató pénzt szed adott esetben olyan emberektől, akik lelkileg sérült, instabil állapotban vannak. Kicsit más a helyzet akkor, ha valaki előre készül, és saját maga "tölti" fel adatokkal, történetekkel az adatbázist, hogy aztán szerettei kedvükre újra és újra átéljék a régi élményeket. Viszont még ez utóbbi esetben sem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a legjobb módja az emlékek megőrzésének, a gyász feldolgozásának és a továbblépésnek.

Még több hasonló cikket olvasnál? Vedd meg a 2022/11-es PC World magazint, ráadásul ajándék szoftvereket és PC-s teljes játékot is kapsz, ha így teszel! 

Komolyabban érdekel az IT? Informatikai, infokommunikációs döntéshozóknak szóló híreinket és elemzéseinket itt találod.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.