Gyorsan számold össze, hány eszközöd kapcsolódik az otthoni hálózatra és ebből mennyi, ami Wi-Fi-s: ne csodálkozz, ha ez a szám meglepően nagy lesz. Észre sem vesszük és egyre több eszköz - ami eddig "buta" volt - már Wi-Fi-t követel magának és cserébe sok-sok kényelmi extrával jutalmaz. Mosógép, okosóra, konzol, kamera, mobil, notebook, okoshangszóró és még sorolhatnánk. A Wi-Fi 5 ehhez már kevés, egyszerűen a szabvány kidolgozásakor még nem tartott a mai szinten az eszközök fejlettsége (és lakásonkénti darabszáma).
A Wi-Fi 6 ezt a hibát orvosolja, de bevezetése nem megy egyik pillanatról a másikra. A jó hír, hogy idén már nagyon sok eszköz Wi-Fi 6-képes, ráadásul a technológia visszafelé kompatibilis, továbbá az ehhez szükséges routerek is lassan megfizethető szintre süllyednek. A TP-Link ezúttal gondolt egy merészet és a szokásos Broadcom-Qualcomm belső helyett az Intel megoldását választotta. Vajon ezzel sikerül beelőznie a mezőnyt, vagy kívülről ugyan csalogató, belül azonban rövid és sötét zsákutcába fordult?
De miért éppen Intel?
Nem nehéz belátni, hogy az Intel igencsak otthonosan mozog a Wi-Fi világában. A legtöbb notebookban Intel Wi-Fi adapter dolgozik, emellett a LAN vezérlők piacán is stabil szereplő a cég, emellett pedig a routerekhez is készített komplett chipkészletet. Mint a Wi-Fi Alliance egyik oszlopos tagja, nem lehet kérdéses a kompatibilitás és a kötelező szabványok, szolgáltatások támogatása, ám a sebesség, az extrák már egészen más kérdés. Miután tesztlaptopunk is Intel WLAN chipes (AX200), nem is volt kérdéses, hogy kiváló eredményeket vártunk ettől az amúgy középkategóriásnak belőtt hálózati központtól.
Ésszerű csúcstempó
Az Archer AX50 nevet viselő, koromfekete és áramvonalasan lapos routerből négy, nagyméretű antenna mered az ég felé, középen pedig az Intel logó árulkodik a belső felépítésről. Méreteit tekintve kicsit nagyobb, mint amit ebben a középkategóriában megszoktunk, de a dizájn rendben van: kellően modern, de azért nem túl extravagáns, hogy laikusok megijedjenek tőle.
Odabent az Intel Home Wi-Fi WAV654-es chipkészlet dolgozik, amely 2×2 üzemmódban képes működni és a végleges 802.11ax szabvány minden szükséges előírásának megfelel. Ennek értelmében támogatja az OFDMA, MU-MIMO és a Beamforming technológiákat és természetesen Dual Módban működik. 2,4 GHz-en maximálisan 574 Mb/s, 5 GHz-en 2402 Mb/s sávszélességre képes. Utóbbihoz a 160 MHz-es csatornaszélességet is aktiválni kell, ám esetünkben ez teljes 160 MHz-et jelent, nem 80+80 MHz-et, ami kompatibilitás szempontjából előnyös, ellentétben a konkurens chipkészletekkel. Ez különösen az AX200/AX201-es WLAN kártyáknál fontos, amelyek ezt a 160 MHz-es csatornát támogatják, így képesek akár 2402 Mb/s-os elméleti sávszélességű WLAN-kapcsolatot felépíteni.
A lapos doboz hátulján megfelelően színkódolt USB 3.0-t, egy gigabites WAN-t, WPS-, valamint ki/bekapcsológombot és négy darab gigabites LAN portot találsz, vagyis a szokásos kínálatot. Miután egy 50 ezer forint feletti routerről van szó, kerestük a feliratot, hogy ha már 1 Gb/s-os minden RJ45 port, lehet-e legalább kettőt összekapcsolni. Sajnos ezt nem támogatja a készülék sem a WAN, sem a LAN kapcsolatoknál, ami idővel fájó hiányosság lehet.
A TP-Linktől nem meglepő, viszont nagyon kellemes szolgáltatás, hogy az Archer AX50 szoftveres felülete a többi TP-Link routeréhez hasonlóan magyarított, kellőképpen gyors és könnyen kezelhető. Érdemes rögtön a Haladó módra váltani, sok-sok extra beállítás csak itt érhető el -
beleértve a 160 MHz-es csatornát is, ami gyárilag alapértelmezetten le van tiltva.
A Wi-Fi Intelligens csatlakozás egyesíti a 2,4 és 5 GHz-es Wi-Fi-t, elérhető tűzfal és Trend Micro antivírussal kiegészített szülői felügyelet (HomeCare), azonban a WPA3 hiányzik. Ez utóbbi nem alapvető része a Wi-Fi 6 szabványnak, de azért jó hír, hogy később firmware frissítéssel hozzáadható. Nem hiányzik a mobil app, amely könnyen kezelhető és kellőképpen részletes. A vendéghálózat és a VPN-szerver hasznos, a QoS-t is megkapod, de az alapszintű USB-s tárhelymegosztásnál azért többet vártunk. Nem lenne olyan nagy feladat a 4G USB-s routerek kezelése akár fallback módban sem.
Két szék között
A jó hírünk az, hogy az Archer AX50 sok eszköz esetén sem lassul be érezhetően, vagyis a Wi-Fi 6 egyik nagy ígéretét átélheted vele. Ugyanakkor kétklienses méréseinkből kiderült, hogy a 160 MHz-es csúcssebesség még túlságosan ingadozik (automatikusan nem is engedélyezi a firmware), ezért a 2402 Mb/s elméleti kapcsolati sebességet egyelőre nem fogja kiírni laptopod vagy telefonod. Ettől még lehet stabil és gyors, akár gigabites WLAN kapcsolatod, azonban hiába a négy, nagy és fixált antenna, több falon keresztül a jelerősség jelentősen csökken. Az alapsebesség nem rossz, de a nem Intel-alapú konkurensek ennél egy kicsit azért jobban teljesítenek.
A WPA3 hiánya fájó és a WAN/LAN teamingről is le kell mondanod, ráadásul az Archer AX50-et nem lehet Mesh-rendszerbe integrálni. Ezek fájdalmas hiányosságok és csak egy részüket lehet később firmware-frissítéssel orvosolni. Persze rossz routernek semmiképp sem tartjuk az Archer AX50-et, hiszen sok hasznos extrát kínál és még így is jobb sebességet kapsz 2,4 vagy 5 GHz-en a Wi-Fi 6-tal, mint egy régebbi Wi-Fi 5 központ esetében. De ilyen magas áron azért mi valamivel több extrát és nagyobb 5 GHz-es hatótávot vártunk volna egy középkategóriás routertől.
