A YouTube ma az internet egyik legnagyobb óriása. Havonta kétmilliárd felhasználó látogatja, a legnépszerűbb tartalomgyártók témái pedig rendkívül széles spektrumon helyezkednek el, ami jól mutatja a platform sokszínűségét. Mára sok híresség is nagy figyelmet szentel annak, hogy videókat készítsen a YouTube-ra, mint Brie Larson vagy Zac Efron, de még Will Smith is gyakorta feltűnik, olykor borzasztó kínos szerepben.
Azt azonban sokkal kevesebben tudják, hogy a YouTube eredetileg nem videómegosztónak indult, hanem társkereső lett volna, hiszen akkoriban még ez a felhasználási terület is durván kiaknázatlan volt.
1995-ben rajtolt el az első társkereső, a Match.com, 2000-ben pedig hangos sikerrel robbant be az eHarmony, ezeknek működése azonban hasonló volt. Rövid leírást kellett adni arról, hogy milyenek vagyunk, illetve arról, hogy milyen embert keresünk, a párkeresés azonban ennél sokkal összetettebb dolog. A testbeszéd, a stílus, a megjelenés is csupa-csupa fontos szempont, amiket egy rövid leírással nem lehet visszaadni.
Itt jött képbe a 2005-ben elindult YouTube, és annak megalkotói, Steve Chen, Chad Hurley és Jawed Karim. Az eredeti elképzelés az volt, hogy leírás helyett mindenki egy bemutatkozó videóval regisztrálhatna a YouTube-ra, amivel sokkal jobban képviselhetné magát, és azt, hogy mire vágyik pontosan. A koncepció jó volt, a kezdést tudatosan Valentin-napra időzítették, a weboldalon azonban nem akart beindulni az élet.
Miután eltelt öt nap, és még mindig nem regisztrált senki, elengedték a dolgot. Steve Chan így emlékezett vissza az SXSW-nek.
"Oké, felejtsük el a randizós vonalat, nyissuk meg a weboldalt bármilyen célú felhasználónak."
A döntés helyességét kár is lenne vitatni, kicsit több mint egy évvel később ugyanis bejelentkezett érte az Google, amely 1,65 milliárd dollárért olvasztotta be végül a kezdeti időszakban még veszteséges videómegosztót a portfóliójába.
