Jellemzően rettenetesen gyors a fejlődés az informatika világában, van azonban néhány olyan terület is, amely "lassú víz partot mos" elven működik. A tápegységek világa pontosan ilyen, amit kiválóan jellemez az is, hogy a rájuk vonatkozó ajánlás 2.0-s verziója húsz éve jelent meg, azóta csak kisebb módosításokat csempészett bele itt-ott az Intel. Most viszont elkészült a 3.0-s verzió: nagyobb teljesítményt, jobb megbízhatóságot és magasabb hatékonyságot előírva, a kompatibilitásból viszont engedni kell.
Kulcs: a PCI Express 5
Ha valaki kicsit is jobban belemerül az ATX 3.0 specifikációba, akkor könnyen az az érzése támad, hogy minden a teljesítményről szól. Ez barokkos túlzás, de tény, hogy a tervezet a ma még nem is létező, 600 wattos fogyasztással rendelkező videokártyákat és azok tápellátását (is) vizionálja. Hogy mindez miképpen egyeztethető össze a manapság divatos energiatakarékos szemlélettel? Hát úgy, hogy a szabvány nemcsak a videokártyák tápellátásról gondoskodik, hanem az alacsony terhelés melletti hatásfokkal kapcsolatban is fogalmaz meg elvárásokat, valamint további, a hatékony működéssel kapcsolatos előírásokat is tartalmaz.
De kezdjük a sort a videokártyák tápellátásával. Azon belül is a 12VHPWR csatlakozótípussal, amely valójában a PCI Express 5.0 része. Az ATX 3.0 specifikációhoz pedig úgy kapcsolódik, hogy a szabványt használó tápegységek az Intel ajánlása alapján négyféle teljesítményszintet támogathatnak. A 12VHPWR új, 12+4 tűs felépítésű, amelyből 12 tű felel a tápellátásért, négy tű pedig a GPU és a tápegység közötti kommunikációért - ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a videokártya mindig pontosan tudja, mennyi teljesítményt vehet fel a tápegységtől. (Érdekesség, hogy a PCIe 5 szabvány szerint a videokártyáknak viszont akkor is működnie kell, ha a négytűs kommunikációs csatorna valamiért nem működik, vagy ha a tápegység csak alacsonyabb teljesítményre képes, mint amire a GPU-nak szüksége lenne - persze ilyen esetben alacsonyabb órajellel és alacsonyabb teljesítménnyel.)
A csatlakozó hat érpárral elméletben 662,4 watt maximális teljesítmény leadására képes, az ATX 3.0 specifikáció ennél alacsonyabb, 600, 450, 300, illetve 150 wattos teljesítményszinteket határoz meg - a legnagyobb értéket pedig magán a csatlakozón is fel kell tüntetni. Fontos még, hogy a specifikáció szerint ezt a csatlakozót csak akkor kötelező használni, ha a tápegység legalább 450 wattos összteljesítménnyel rendelkezik - ez alatt a dolog csak opcionális.
Hatékonyság és biztonság
Lássuk, hogy a tápegységeknek milyen hatásfokkal kell működniük. Legalább 10 wattos vagy 2 százalékos terheltségnél 60 százalékos az elvárt és 70 százalékos az ajánlott hatásfok. A gyártók a 80 Plus jelölés helyett/mellett a Cybenetics tanúsítványát is használhatják.
A specifikáció szerint például a tápegység és az alaplap kommunikálhatnak egymással, így az alaplap mindig közölheti a pillanatnyi teljesítményét és terheltségi szintjét a tápegységgel - ha ez túl magas, akkor a túlterheltség miatt az alaplap dönthet a processzor és/vagy a GPU teljesítményének átmeneti csökkentéséről, végső esetben pedig akár a PC vészleállításáról is. Változott a kimeneti feszültséglimit is a +12 voltos ág esetében, amelynek legalább 11,2, legfeljebb 12,2 voltos feszültséget kell nyújtania (korábban 11,8 és 12,4 V jelentették a határokat) az alaplap felé, míg a GPU felé -8 és +5 százalék között lehet eltérni. Az 5 voltos és 3,3 voltos limitek nem változtak, itt maradt a legfeljebb 5 százalékos eltérés "felfelé" és "lefelé" is (ami 4,75-5,25 valamint 3,135-3,465 V intervallumokat jelent).
Az ATX 3.0-val egy időben egyébként az Intel kiadta az ATX12VO 2.0 specifikációt is. Ez szabványosítaná azokat a megoldásokat, amelyeket a nagyobb számítógépgyártók (pl. Dell, HP) régóta használnak: a tápegység csak és kizárólag 12 voltos feszültséget állít elő, az 5 és 3,3 voltos feszültségekről pedig az alaplap gondoskodik. Kérdés, hogy ez mennyire fog elterjedni - rövid távon valószínűleg semennyire.
Az új PCIe 5.0-csatlakozótól - azon belül is a plusz négy kommunikációs értől - az Intel azt is reméli, hogy a PC-k esetében a fogyasztásbeli anomáliák leküzdése sokkal gördülékenyebb lesz. Jelenleg a tápegységek teljesítményét ajánlott 30-40 százalékkal túlméretezni ahhoz, hogy a GPU-k által esetenként előállított nagyfeszültségű tüskék se okozzanak problémát. Az ATX 3.0 specifikációja alapján azonban a tervezésnél extra kondenzátorokat kell beépíteni az ilyen tüskék "kezeléséhez", mégpedig oly módon, hogy a pufferben tárolt teljesítmény adott esetben a GPU névleges teljesítményfelvételének két-háromszorosát is képes legyen biztosítani rövid ideig (0,1 másodpercig). Bár ez nem tűnik soknak, ennyi "kimaradás" épp elég lehet ahhoz, hogy egy PC működése instabillá váljék. Ami pedig az összteljesítményt illeti, a tápegységeknek 100, 10, valamint 1 ms-os időtartamig 120, 160, illetve 180 százalékos túlterhelést kell tudniuk elviselni.
Jöhetnek a szörnyek!
Az Intel becslései alapján otthoni körülmények között a legextrémebb igényekhez akár 1200 wattos teljesítmény is szükséges lehet. Bár egyelőre nincs olyan GPU, amely 600 wattot fogyasztana, az Intel arra számít, hogy belátható időn belül elérhetik ezt a határt a gyártók. E mellé egy extrém processzor 300 wattos fogyasztásával, valamint az alaplapnak és a többi hardvernek együttesen újabb 300 wattjával számol az Intel, így jön ki az 1200 wattos maximális teljesítmény. Erre persze csak nagyon keveseknek lesz szüksége.
Ha hasznosnak találtad a cikket, akkor vedd meg a 2022/06-os PC World magazint, abban ugyanis még több ilyet találsz, ráadásul ajándékba jár hozzá néhány értékes szoftver és egy PC-s játék is.
