Volt idő, amikor a videokártyák halmozása nemcsak a boltok raktáraiban történt, hanem a PC-k gépházán belül is. Az Nvidia SLI és az ATI CrossfireX technológiák csúcspontjának tekinthető a 4-utas rendszerek támogatása, avagy a lehetőség, hogy egyszerre négy grafikus vezérlő számolja a 3D-s pixelhalmazokat.
Korábban már megemlékeztünk a Fermi kódnevű lapkára épülő GeForce GTX 480-ról, amely párba, netán trióba kötve némi túlzással egy reaktor leolvadásával egyenértékű hőbombát generált. Ez az őrület természetesen az alaplapgyártókat is inspirálta, és egy-egy fejlesztéssel megpróbálták a lehető legbiztosabb táptalajt megtervezni a négyesfogatok számára.
Ehhez elsősorban hely és megfelelő PCIe-vezetékezés, továbbá robusztus vezérlés szükséges, ami azért nem annyira kézenfekvő még akkor sem, ha két évtizedes tervezői múlttal rendelkező gyártóról és annak mérnökcsapatáról van szó. Az első kiszivárgott fotók, illetve a hűtőbordák nélküli képek alapján az Intel X58-as lapkakészletre épülő UD9 csak egy "viccnek" tűnt, vagyis azt gondoltuk, hogy a prototípusból nem lesz késztermék; vagy ha igen, akkor az szépen eltűnik majd néhány, egyedi munkaállomásként megszülető asztali gépben.
Ilyen kellemeset azonban ritkán csalódunk mind a mai napig: az UD9 teljes pompájában jelent meg a 2010-es év közepén megrendezett Computex szakkiállításon, és kisebb kihívást okozott a picit rosszabbul látók számára; az UV-reagens PCIe-slotok számát kétszer kellett átszámolni, hogy tényleg hét darabot látunk-e. Valóban ez a végleges szám, ráadásul mindegyik ×16-os formában, szorosan egymás mellett/alatt elhelyezve. A 2.0-s PCI Express szabványt teljesítő vezérlés valójában két részre lett osztva, a bővítőhelyekből "csak" négy kínált teljes adatátviteli sebességet, a maradék hármat mindössze nyolcszoros sebességre validálták. A teljes PCIe-tudás azonban így is megsemmisítő, amit elsősorban a két NF200-as vezérlőnek köszönhet az alaplap. Az Nvidiától érkező, ún. hídvezérlő az ×16-os adatkapcsolatból két ×16-os sávot generált, ami elsőre nagyon szuperül hangzik, ugyanakkor az is tény, hogy egy plusz állomást jelentett az adatáramlás során. A tesztekben nem volt egyértelmű sem az előny, sem pedig a hátrány, az UD9 kapcsán mindenesetre hasznosnak bizonyult a 7 bővítőhely kialakításában.
Tervezett csőtörés
Ez a fejlesztési irány egyébként magával rántotta az alaplap többi komponensét is, mindenből a lehető legmodernebb, legtöbb került a nyomtatott áramkörre, és a tuningfunkciók tekintetében is igyekeztek a lehető legrészletesebb paraméterlistát beírni az UD9 BIOS-ába. A játékos erőművek építési örömét keresők valahol közös metszetet képeznek a túlhajtásra ácsingózókkal, ezért az alaplapi hűtés formájában is felfedezhető némi őrület. Az átlagnál méretesebb tepsi az alsó részen a végállomása volt egy hőcsövekre épített, akár folyadékhűtéses rendszerbe köthető bordázatnak, amihez kiegészítőként csatlakozott a Silent Pipe 2 hűtőfelület. Ez utóbbit ugyan nem az UD9-nél mutatta be elsőként a gyártó, viszont itt nyert igazán értelmet az egy kártyahelyet elfoglaló elem, ami a hűtőkör középső részébe csatlakozott be.
Az akár 3,73 GHz-es órajelen üzemelő Intel Core i7-990X processzor és a 24 GB-nyi DDR3 memória támogatásán túl a tárhelyek kezelésének megismerése is a kézikönyv heves lapozásával járt. Az ICH10R lapka natív SATA-kezelését három(!) egyéb vezérlő egészítette ki. Szinte látjuk magunk előtt a Silent Pipe-ot és PCIe-helyeket tervező mérnököket, akik még e két rész után sem mondanak le a megalomániáról; még több SATA-portot, és Firewire-t, USB-t a népnek! A nap végi "na, ideje hazamennünk" mondásként fordítható le a floppy-csatlakozó elhelyezése; kész a mű, senki nem mondhatja, hogy az UD9-ről hiányozna valami.
Csúcshatás-szindróma
Felmerülhet a kérdés, hogy nem volt-e túl "sok" ez modell? Az értékesítési adatokat tekintve semmiképp, hiszen csak egy nagyon szűk rétegnek szánták, ráadásul az ASUS Rampage lapok kellemetlen vetélytársnak számítottak. A hét db PCIe foglalat soha többet nem jelent meg a későbbi fejlesztések során, a gyártó X58-as lapjainak megújulása teljesen más szempontokat vett figyelembe (emlékszel még a lőszertárat imitáló alaplapi hűtésre a G1.Sniperen?). Ettől még természetesen nem halványul az UD9 fénye, merész és emlékezetes megoldásként vonul be az inteles alaplapok dicsőséges csarnokába.
