Linux-tévhitek: ne félj a pingvintől!

|

Egyre barátságosabb környezetet kínálnak a különféle Linux-disztribúciók, érdemes lehet egy próbakörre vinni a pingvint.

A Linux világa izgalmas és sokszínű, valós tapasztalat híján azonban elrettentő lehet. Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány tévhitet és elmondjuk, mi is a valóság.

Hirdetés

Nehéz telepíteni

Ez a tévhit főként annak a ténynek köszönhető, hogy régebben valóban szükség volt néminemű szaktudásra egy Linux-alapú rendszer telepítéséhez. A legtöbb esetben eleve csak parancssorral lehetett boldogulni, az esetlegesen előforduló grafikus felületek pedig jócskán elmaradtak a Windows telepítőkörnyezetétől. Szerencsére ezzel a nehézséggel ma már nem feltétlenül kell számolni, a legnépszerűbb, otthoni felhasználásra szánt Linux-változatok szép, egyszerű és érthető telepítővel rendelkeznek. Az Ubuntu és a Linux Mint disztribúciók installálása még azoknak sem okozhat különösebb gondot, akik sohasem csináltak még hasonlót, de a CentOS és a Fedora változatok által használt Anaconda keretrendszerben is gyakorlatilag percek alatt végigkattintható a telepítés összes beállítása.

Sőt, első nekifutásra még ezekkel sem szükséges összebarátkozni: bizonyos disztribúciók operációs rendszerét közvetlenül is futtathatod a telepítőt tartalmazó lemezről vagy pendrive-ról. Ezt a lehetőséget Live-módnak hívják, amelyből minden funkcionalitás elérhető, persze a külső egység korlátait figyelembe véve. Ha tetszik a környezet, pár lépcsőben innen is elindíthatod a merevlemezre telepítést.

Nem kezdőknek való

Ez a kérdés nagyban függ attól, hogy milyen hozzáállással vágsz neki az ismeretlennek. Az asztali Linux az utóbbi évtizedben bőven fejlődött annyit, hogy kijelenthessük: semmivel sem nehezebb használni, mint a Windowst, egyszerűen csak más. Meg kell szokni, ami a tapasztaltabb felhasználóknak könnyebben mehet, ám ez nem jelenti azt, hogy némi türelemmel ne boldogulhatna vele bárki. A grafikus felületek között - merthogy többféle közül lehet választani a disztribúcióhoz mellékelt környezeten kívül - mindenki megtalálhatja a szokásainak és ízlésének megfelelőt.

A Linux Mintben alapértelmezett Cinnamon grafikus felülettel például kifejezetten a Windowsról váltó felhasználókat célozták meg: ezt választva garantáltan ismerős lesz a rendszer minden eleme. A legtöbb ilyen környezetre igaz továbbá, hogy orvosolni lehet bennük az otthoni felhasználáskor felszínre kerülő problémákat a rettegett terminál használata nélkül. Az viszont tény, hogy ez az alkamazás nélkülözhetetlen, roppant sokoldalú és hasznos része az operációs rendszernek, a haladó felhasználók előbb vagy utóbb találkozni fognak vele.

A mindennapi használat során azonban csak a legritkább esetben leszel rákényszerítve a parancssoros bütykölésre. Egy dolog van, ami nem kedvez a kezdő felhasználóknak: a hibajavítás sokszor nehézkes és rosszul dokumentált, így az első buktató rögtön kedvét szegheti a lelkes újoncoknak.

A Linux egy operációs rendszer

Bár így hivatkozunk rá általában, a Linux maga nem egy operációs rendszer, csupán annak a magja, vagy más néven a kernel. Ez egy háttérben futó, a felhasználó számára nem látható alapprogram, amely a hardver erőforrásainak kezeléséért felel, így tulajdonképpen az operációs rendszer legfontosabb eleme. Igen ám, de teljesen nyitott kérdés az, hogy erre a kernelre milyen szoftverek épüljenek. Az előre elkészített szoftvercsomagok (más néven disztribúciók) jelentik a tényleges operációs rendszert. A különböző változatok a Linux rendszermagot leszámítva lehetnek teljesen eltérőek, de mutathatnak egyezőséget is.

Az is elképzelhető, hogy egy adott disztribúció valamelyik korábbira épülve, annak átalakításaként jön létre. Ezek aztán egész családfát képesek létrehozni: például az egyik legnépszerűbb variáns, az Ubuntu a nagy öreg Debian leszármazottja, míg a szintén elterjedt Linux Mint az Ubuntura épül. A különböző változatok persze mind más fókusszal, misszióval, közösséggel és támogatottsággal rendelkeznek, a választás szabad, és teljes mértékben a felhasználóra hárul. Ebből kifolyólag nem érdemes egy adott disztribúció alapján véleményt alkotni a "Linuxról"; különbözőek az igényeink, és ehhez mérten mindenki találhat favoritot és kevésbé megfelelő megoldást is. Talán a bőség zavarának is köszönhető, hogy kevesen mernek belevágni, és akár csak rövid időre is kipróbálni a váltást, sokak számára azonban épp ez a sokféleség és szabadság jelenti a Linux-világ fő vonzerejét.

Sok szoftver nem érhető el rá

A nehéz kezelhetőség után a legnagyobb félelem az, hogy vajon képesek leszünk-e jól megszokott programjainkat gond nélkül futtatni, illetve továbbra is együtt tudunk-e működni az ezeket használó munkatársainkkal és ismerőseinkkel. Essünk túl a nehezén: a Microsoft Office asztali programcsomag nem elérhető Linux alatt, van viszont használható alternatívája a LibreOffice képében, de Office 365-előfizetéssel a jól bevált Microsoft-applikációkat is használhatod bármely böngészőben futtatva.

A legtöbb disztribúció maximálisan kielégíti egy átlagos otthoni felhasználó igényeit, legyen szó akár böngészésről, multimédia-lejátszásról, csevegésről, sőt, mint arra külön kitérünk, akár játékról is. Problémát kizárólag a speciális, professzionális felhasználóknak szánt szoftverek jelenthetnek - jellemzően ilyen a legtöbb zárt forrású tervezőszoftver, videovágó program és DAW (digital audio workstation) -, de a Wine segédprogram segítségével ezek egy része is stabilan futtatható.

Nem támadja meg vírus

Egy dolog biztosan elhangzik a Linuxot érintő eszmecserék folyamán: ebben a világban nem léteznek vírusok. Valóban sokkal jobb a helyzet, mint Windowson, és átlagfelhasználóként jó eséllyel nem kell sokat aggódnunk a kártevők és kémprogramok miatt, de azért a fenti állítás nem teljesen felel meg a valóságnak. Nem létezik ugyanis sem hibátlan, sem sebezhetetlen rendszer, és a felhasználó óvatlanságát még semmilyen szoftvernek sem sikerült maradéktalanul kiküszöbölnie. Annak ellenére, hogy a Linux ebben a tekintetben jól vizsgázik, érdemes odafigyelned a rendszer biztonságát érintő hírekre és fejlesztésekre.

A tavalyi év folyamán a hírhedt zsarolóvírusok ugyan még mindig elsősorban windowsos gépeket támadtak meg, ám egyre sűrűbben jelentettek Android, Linux és macOS platformokat érintő incidenseket is. A botnettámadások célpontjainak listáján pedig előkelő helyet tudhatnak magukénak a Linuxot futtató gépek. Az persze ezeken túl is igaz, hogy az otthoni felhasználóknak jelenleg még nincs különösebb okuk félni. Vírusirtó szoftverre tipikusan enterprise környezetben van szükség, nem pusztán az adott linuxos gép védelme okán, hanem hogy a szóban forgó rendszer véletlenül se adjon tovább fertőzött állományt a hálózatban lévő többi számítógépnek.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!