Hirdetés

Tökéletes hangzás Bluetoothon keresztül

|

Egyre gyakrabban vezeték nélkül hallgatunk zenét. A Bluetooth sokáig nem a hangminőségéről volt híres, az idők során azonban hatalmas fejlődésen ment keresztül.

Hirdetés

Kétségtelenül a vezeték nélküli megoldások irányába tart a jövő. Egyre több felhasználó igénye, hogy ne kelljen a különböző kábelekkel és összegubancolódott zsinórokkal bajlódnia. Emellett pedig a gyártók is igyekeznek efelé terelni a piacot, így az egyelőre még jelentős ártöbbletet jelentő kényelem szép lassan mindenki számára elérhető alapszükségletté válik. Ám a technológia változásával új akadályokat kell leküzdeni: míg a beviteli perifériák számára elegendő a stabil, szakadásmentes kapcsolat, a hangátvitel bonyolultabb. Szerencsére a Bluetooth szabvány kielégítő megoldást kínál a folyamatos, bitpontos lejátszásra - de csak megfelelő formátumokkal és tömörítéssel.

Hirdetés

A zenehallgatók egy részének elvárásai azonban jócskán túlmutatnak a Bluetooth által nyújtott sávszélesség keretein, ennek okán az audiofil közösség sokáig jogosan bírálta és kerülte a vezeték nélküli megoldások zömét. Időközben egyértelművé vált, hogy az addig marginálisnak gondolt, a hangminőséggel igenis törődő és azért pénzt áldozni hajlandó rétegnek kimutatható hatása van a zenei piac alakulására - elég csak a vinyl visszatérésére, a veszteségmentes streamingre, a lemezminőségnél is jobb, Hi-Res zenét kínáló online boltok elszaporodására és a konzumer DAC hardverek térhódítására gondolni. Az ipar idővel reagált erre az igényre: a Bluetooth szabvány fejlődésével és új kodekek megjelenésével már korántsem annyira problémás elhagyni a kábeleket jelentős minőségvesztés nélkül.

Hallasz?

A Bluetooth mint technológia eleinte csak a telefonos beszélgetések vezeték nélküli átvitelére szolgált. Tervezésekor az elsődleges szempont tehát a beszédhang elfogadható minőségű továbbítása mellett az energiatakarékosság volt. Ezért az SBC (subband coding) nevű kodek felel. Ez az algoritmus végzi az átjátszott adatok kódolását, és a kezdetek óta kötelező, sztenderd eleme a Bluetooth-technológiának, tehát minden vezeték nélküli eszköznek támogatnia kell. Az eljárás monó és sztereó folyamot egyaránt támogat maximum 48 kHz-es mintavételezési frekvenciáig, és nagyjából 328 kb/s bitrátával dolgozik. Ez azt jelenti, hogy a fülünkbe jutó zene még a legoptimálisabb esetben is egy közepes MP3 fájl szintjére lesz lebutítva. Ez önmagában nem lenne katasztrófa, de az SBC egyfajta legkisebb közös nevezőként a már kompresszált forrásra is könyörtelenül alkalmazhatja a saját algoritmusát, tovább roncsolva az egyébként is veszteséges tömörítésű zenét.

Okosított Bluetooth

Szerencsére a Bluetooth szabvány nem teszi kötelezővé az SBC kizárólagos használatát, a gyártók használhatnak más kodeket is a készülékeikben. Ilyenkor az adott technológiát a forrás- és a fogadó hardvernek egyaránt támogatnia kell. AAC formátumot hallgatva például jó eséllyel megúszod az SBC konverziót, tehát vezeték nélkül is bitre pontosan ugyanazt fogod hallani, mint bármilyen vezetékes megoldással. Persze az AAC eleve veszteséges tömörítéssel jár, legyen tehát bármilyen jó lejátszód, ez a megoldás nem visz közelebb az audiofil paradicsomhoz.

Ha ennél jobb minőségre vágysz, speciális kodekre lesz szükséged. A legelterjedtebb, az SBC korlátait átlépő megoldás a Qualcomm által fejlesztett aptX szabvány. Ez a technológia CD-minőséghez közelítő hangminőséget ígér, tehát 16 bit/44,1 kHz forrást is képes fogadni. Bár az aptX a sztenderd kodekhez képest jelentős előrelépést jelent, ugyanúgy veszteséges tömörítéssel dolgozik, tehát a hagyományos kábelezéssel összehasonlítva még mindig kimutatható minőségromlást okoz. Az persze vitatott, hogy ez a különbség a fülünk számára mennyire érzékelhető. A legtöbb felhasználónak mégis az aptX jelentheti az arany középutat a támogatottság és a minőség tekintetében. Temérdek kompatibilis eszközből választhatsz, a végeredmény pedig alig lesz rosszabb, mintha hagyományos CD-lejátszón hallgatnál zenét. A 4:1 kompresszióarány és a 352 kb/s bitráta viszont még mindig nagyon messze van az audiofilek által favorizált Hi-Res kódolásoktól.

Hi-Res alatt a CD minőségnél jobb hanganyagokat értjük, ezek alsó szegmensét célozza meg a Qualcomm következő kodekgenerációja, az aptX HD. Ez egy felturbózott aptX, amely 24 bit/48 kHz állományokkal is dolgozik, maximális bitsűrűsége 576 kb/s. Mivel fejlettebb chipet igényel, nem csupán a sávszélességet növeli, de a digitális jelprocesszálást is jobb minőségben, kisebb zajjal és kevesebb torzítással végzi. Hátránya, hogy jóval kevesebb eszköz támogatja (a speciális SOC miatt), és még mindig 4:1 arányú veszteséges tömörítést használ.

Külső adapterrel már meglévő hifirendszeredet is mentesítheted a kábelektől, minőségvesztés nélkül

Az aptX erős támogatottsággal bír, és a jövője is kristálytiszta: az aptX Adaptive technológia valódi generációváltást ígér, 24 bit/96 kHz-es lejátszással, minden korábbinál stabilabb kapcsolattal és alacsonyabb késleltetéssel, ráadásul nevéhez hűen az átvitel paramétereit a forrás minőségéhez tudja igazítani. A támogatott eszközök listáját kategóriákra és aptX generációkra lebontva is megnézheted az aptx.com/products weboldalon.

A Qualcomm megoldása azonban - bármennyire elterjedt is - nem egyeduralkodó a piacon. Legprominensebb konkurenciája a Sony által fejlesztett LDAC szabvány, amely - bár szintén veszteséges tömörítéssel dolgozik - hangminőségben egyértelműen a legjobb számokat hozza. Megfelelő körülmények között magabiztosan viszi át a 24 bit/96 kHz állományokat, kiemelkedő, 990 kb/s maximális bitrátával. Hátránya, hogy viszonylag kevés fejhallgató, illetve hangszóró kompatibilis vele, a lejátszók oldaláról viszont kifejezetten jó a helyzet: minden 8.0-s vagy későbbi Android verziót futtató eszköz natívan támogatja.

Elérhetetlen tökéletesség

Van-e tehát bitpontos lejátszásra képes Hi-Res wireless kodek? Sajnos nincs. A Bluetooth-szabvány minden esetben a kompresszált megoldásokat támogatja, tehát valamennyi veszteséggel mindenképpen számolni kell. Más kérdés, hogy a felhasználói élményt ez mennyiben befolyásolja: a fejlettebb kodekek a legtöbb, emberi fül számára megkülönböztethetetlen eredményt adnak a kábelekhez képest, legalábbis megfelelő közelségből, és 2,4 GHz-es interferencia nélkül. Ne felejtsük el azt sem, hogy a wireless kodek nem a legfontosabb eleme a lejátszási láncnak. A jó minőségű, megfelelően masterelt forrás, illetve a minőségi DAC és erősítő sokkal többet tesz a felejthetetlen élményért, mint pár százaléknyi emelkedés a bitrátában.

Hirdetés
Ügyfélszolgálati változás!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.