Kicsivel több mint egy évvel ezelőtt lépett piacra a 12. generációs Intel Core processzorcsalád, melynek asztali PC-kbe szánt típusai több ponton olyan újításokat tartalmaztak, amiket a technológiákban kevésbé jártas felhasználóknak is meg kellett tanulniuk. Vagyis nem ártott, ha a kiemelt funkciókkal tényleg minden olyan PC-s egyén megismerkedett, aki épp egy régebbi konfiguráció továbbfejlesztése vagy egy teljesen új masina építése előtt állt.
Kezdjük talán a legegyszerűbb apróbetűs résszel, amit az elsődleges tesztek csak megerősíteni tudtak, miszerint az új architektúra Windows 11-en érzi jól magát, a sokak által kedvelt 10-es kiadáson itt-ott "nem tudja a maximumot nyújtani". A korábbi generációkhoz képest alaposan megváltoztatott működés és a hibrid-felépítés (P- és E-magok) szoftveres oldalon is lecsapódtak, az Intel Thread Director és a Windows 11 ütemezőjének összehangolt működése egyértelműen az új rendszer felé terelte a frissen megjelent platform használóit.
A másik lényeges elem a DDR5-szabványú memóriák bevezetése volt, amely ráadásul úgy történt, hogy az Intel szándékosan meghagyta a DDR4-támogatást, vagyis a felhasználók a RAM-moduloknál nem voltak váltásra kötelezve. Új alaplapra mindenképp szükség volt az LGA1700-as foglalat bevezetése miatt, de ha akadt egy korábban megvásárolt DDR4-modulpár a fiókban, akkor ki lehetett hagyni a DDR5-vásárlás. Ha mégis megtörtént a generációváltás, akkor új órajelszinteket és időzítési számsorokat kellett magolni, amik szokás szerint picit elbizonytalanították a hozzáértőket is.
Azóta azonban eltelt egy év, és rengeteg hasznos írás jelent meg a 12. generációs processzorok működéséről és sebességéről, sőt, egyre több lett a felhasználási tapasztalat is. Ez a belépés egyébként az árazás miatt sem volt zökkenőmentes, a K-sorozatú CPU-k mellett a Z690-es alaplapok és DDR5-memóriák együttesen félmillió forint feletti összeg összekuporgatását igényelték. A már említett DDR4-es úttal csökkenthetővé vált a végösszeg, de az igazi áresést a B660-as alaplapoknak köszönhetjük, amik akár a legerősebb i9-es modellt is képesek kiszolgálni. A hazai árfolyamingadozások és áremelkedések miatt igazi 12. generációs hatalomátvételről azért máig nem beszélhetünk, ezért titkon abban reménykedtünk, az új Raptor Lake család lejjebb szorítja az előző generáció árait.
Cél, hogy mindent elsöpörjön az útból
Senkit sem ért meglepetésként a következő generáció megjelenése, az Intel útiterveiben pontos helye volt a Raptor Lake-nek, ami a 12-es számozású modellekkel bevezetett architektúra finomhangolásaként, csiszolásaként érkezett. Az asztali processzorokkal induló 13. generáció csupán egy-két ponton fejlődött, illetve a platformfrissítéssel érkező új lapkakészlet picit többet enged meg a DDR5-szabványnak, mint egy évvel ezelőtt. A legnagyobb fejlődést a 13900K néven érkező csúcsmodellnél lehet megtapasztalni, hiszen a közvetlen elődhöz képest nyolccal több E-magot tartalmaz, mellyel 24-ről 32-re növekszik a processzorszálak összege. A teljesítményre hangolt P-magokból ugyanúgy nyolcat használ az újdonság, viszont mindkét magtípus nagyobb L2-gyorsítótárral gazdálkodhat, a megosztott L3-gyorsítótár pedig az E-magok számának növekedésével arányosan emelkedett.
Fontos fejlesztési pont az üzemfrekvenciák emelése, ami mögött az Intel gyártástechnológiai finomhangolásai húzódnak meg, de mivel konkrét csíkszélesség-csökkentés nem történt, az órajelekkel együtt a fogyasztási keret is nőtt. Első ránézésre nem is oly nagy a különbség az előző generációhoz képest: a 12900K-hoz kötött 241 W-os Turbo-keret 253 W-ra változott. Azt a pár wattot sem az alaplap, sem a CPU-hűtés nem érzi meg - gondolhatta mindenki a konkrét használat előtt. Még mielőtt elmerülnénk a hőtermelési rémtörténetekben, térjünk vissza picit az órajelekre, hiszen az Intel most először vette elő a 6 GHz-es ütőkártyát, aminek igen erős üzenete van.
A 13900K esetében a maximális boost-órajel egy P-magra vetítve 5,8 GHz, ami jelentős növekedés az elődmodellhez képest, illetve a mind a nyolc mag teljes terhelése esetén elérhető 5,5 GHz-es plafon is derék előrelépés a korábban épphogy áttört 5 GHz-es határhoz mérten. Feltételezhető, hogy egyfajta reakciót láthatunk a Ryzen 7000-es csúcsmodellek végső órajeleire, a két új generáció együttesen lépi át az 5,5 GHz-es szintet és halad a 6 GHz-es lélektani határ felé. Erre most az Intel pályázik nagyon, a 13000KS modellel
2023 első negyedévében akár te is áttörheted a 6 GHz-es küszöbértéket házilagos tuning nélkül.
Nagyon szűk rétegnek szól ez az órajelcsata, de innen a partvonalról érdekes figyelni, mikén halad előre a két gyártó az egyre kiélezettebb versenyben.
Alaposan fontold meg a váltást
Az i9-es csúcsmodell paramétereivel érdemes vigyázni, és most tényleg komolyan kell venni a megfelelő alaplap kiválasztását. Jó hír, hogy a kisebb teljesítményű testvérmodelleknél már nem kell ennyire odafigyelni, egyedül a 13700K fékevesztett túlhajtási terveihez kell picit több az alaplap irányából. Viszont a 13900K esetében alapvető követelmény a megfelelő áramerősségű és terhelhetőségű alaplapi VRM-áramköri rész: ehhez már két darab, 8-tűs CPU-tápcsatlakozás kell a lapon, hogy ne legyen nagy gond. Gyorsan hozzátennénk, hogy ha ez nem adott, attól még elketyeg a 13900K, de a tuningot sajnos teljes egészében el kell felejtened.
Memóriafronton a Z790-es alaplapok adják meg a megfelelő alapot a DDR5 számára. Ezeknél ugyanis DDR5-5600 MHz-re emelkedik az Intel hivatalos támogatása (köszönhetően a Raptor Lake integrált memóriavezérlőjének is), az alaplapgyártók viszont igen hamar eljutottak a DDR5-7800/8000 szinteket támogató BIOS-verziókhoz. A 600-as sorozatú alaplapoknál viszont sajnos a RAM-órajelplafon DDR5-6400-nál, esetleg 7000-nél megáll, pedig a modulok kezelése alapvetően a CPU-ból eredeztethető; ilyen ez a fránya üzleti modell az alaplapgyártók piacán. A Raptor Lake pedig köszöni szépen, remekül teljesít 7 GHz-es RAM-órajelen vagy afölött, de ha valaki még mindig a "múltból" építkezne, akkor akár DDR4-et is használhat a 13900K mellé. A különbséget egyébként leginkább tesztprogramok mutatják ki, hétköznapi használatnál észrevehetetlen az eltérés stopperóra nélkül.
Tesztünk is igazolja ezen állításunkat: egy állig felszerelt Z790-es alaplap mellé egy picit szerényebb Z690-es modellt is bevetettünk. Utóbbival kapcsolatban kíváncsiak voltunk a beígért kompatibilitásra, és az ún. "instant 6 GHz" módra, míg a legújabb ROG STRIX modellnél a RAM-beállításokkal játszottunk. Ezekkel ugyanis korábban nem boldogultunk, pedig Kingston Fury modulokról köztudott, hogy megengedők ezen a területen.
A folytatáshoz lapozz a következő oldalra!
