Még 2019-ben debütált a Philips első 32:9-es képarányú monitora, amit akkor volt is szerencsénk tesztelni. Azóta persze nagyot fordult a világ az IT szektorral, és bár a fejlődés nem olyan ütemű, mint azt sokan szeretnék, így is vannak érdekességek, amiknek lehet örülni. Ilyen a gyártó új monitora is, ami elhozza a 165 Hz-et szuper szélesvászonra.
A Philips 498P9Z tehát a korábbi P99P9H kistestvére. Vagy nagytestvére. Vagy ikertestvére. Attól függ honnan nézzük. Egy P szériás modellről van szó, amit elsősorban professzionális felhasználóknak szán a gyártó, ezért is kerültek bele olyan extrák, mint a KVM kapcsoló vagy a Multiview támogatás (ezekre később még visszatérünk). Ugyanakkor kár lenne az itt rejtőző potenciált elvesztegetni pusztán munkára, hiszen a nap végén sokan izzítanak be valamilyen videójátékot.
Ez a monitor egy 49 colos, 32:9-es képarányú, 5120x1440-es felbontással dolgozó szörnyeteg. Méretre és képminőségre tehát akkora, mintha két 27 colos QHD monitort raknánk egymás mellé, csak középen nincs az az otromba fekete csík. A VA panel 4 ms-os válaszidőt, 550 nites fényerőt és 3000:1-hez kontrasztarányt kínál. A panel az sRGB színtér 122%-át, a DCI-P3 91%-át fedi le, és HDR 400-as tanúsítvánnyal rendelkezik. Ez nyilván messze van a Dolby Vision minőségtől, de a Windows 11-es auto HDR-rel egy picit többet hozhatunk ki a játékainkból.
A dizájn szinte egy az egyben azt a vonalat követi, amit a korábbi monitornál láttunk. A kijelző felülete matt, a kávák nem túl vastagak, az előlapi borítás szálcsziszolt...nak kinéző műanyag. Álvánnyal együtt 15,2 kilót nyom, de ha valaki szeretné, felpattinthatja egy 100x100-as VESA állványra, feltéve, hogy az elbírja a monitor állvány nélkül is közel 11 kilós súlyát.
Nekem egyébként kifejezetten tetszik ez a talpdizájn, mert bár középen elég mélyen benyúlik, ami a nem túl mély asztalok esetén probléma lehet, ha megvan hozzá a hely, akkor könnyebb a dolgainkat elrendezni rajta, valahogy nem zavarnak annyira a kinyúló lábak. A stabil talapzatra egyébként azért is van szükség, mert a panelnek nemcsak a magassága állítható, hanem előre-hátra dönthető, sőt, oldalirányba is forgatható.
Portok tekintetében is tetten érhető a változás a korábbi modellhez képest. Ezúttal 1 darab DisplayPort 1.4-et, valamint 3 HDMI 2.0-t kapunk az eszközök csatlakoztatásához, tehát lemaradt az USB-C, amivel egyben tölteni is tudtuk az erre alkalmas gépünket. A hagyományos USB csatlakozók számát 3-ról 4-re emelte, az USB-B portok számat pedig megduplázta a gyártó. De hogy miért van szükség két ilyen portra?
A 499P9H-t is használhatuk dokkolóként a perifériákhoz, itt viszont egyszerre két gépet is csatlakoztathatunk. A Picture by Picture módnak köszönhetően így az egyik oldalon lehet az asztali gépünk, a másikra behúzhatjuk a laptopot, a beépített KVM kapcsolónak köszönhetően pedig ugyanazzal az egérrel és billentyűzettel irányíthatjuk mindkettőt. Természetesen nem maradt le az audio jack sem, illetve ha nem akarunk felvenni egy fülest, a két 5W-os beépített hangszórón is hallgathatjuk a YouTube videókat.
Maguk a portok elég szerencsétlen helyre vannak elsüllyesztve, vakon szinte esélyünk sincs betalálni, ezért egyáltalán nem bántam volna, ha 1-2 USB-t kivezetnek oldalt. És ha már a dokkolást ilyen fontosnak tartották, legalább egy USB A-B kábelt mellékelhettek volna, a hatalmas dobozban azonban csak a tápkábelt, egy HDMI-t és egy DisplayPort kábelt találtunk. Webkamera ezúttal nincs, de igazából nem is hiányzik.
Az egyik legfontosabb különbség a Philips korábbi modelljéhez képest, hogy immár nem egy 60 Hz-es, hanem egy 165 Hz-es panellal van dolgunk. Ez két évvel ezelőtt egyszerre lett volna nagyon menő, és közepesen felesleges is, hiszen nyilván örültünk volna a magas képfrissítési rátának, ugyanakkor nem lett volna videokártya, ami úgy istenigazából ki tudta volna hajtani. Most viszont, ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy hozzájutott egy RTX 3070-es modellhez, sok játékban már ki fogja tudni pörgetni a panelt. A fejszámoló művészek erre már valószínűleg rájöttek, de az 5140x1440-as felbontás durván 7,4 millió pixelt jelent, vagyis még ezen a böszme nagy panelen is majdnem egymillióval kevesebb képpont van, mint egy hagyományos, sima 4K kijelzőn, ez pedig jótékony hatással van a teljesítményre.
És míg 2019-ben még szinte mindenkinek elkerekedett a szeme egy ilyen monitor láttán, azóta több gyártó is előrukkolt a saját megoldásával, ennek köszönhetően pedig a játékfejlesztők is időt és energiát fordítottak arra, hogy ide optimalizáljanak. A legtöbb játékban már van valamilyen szintű natív támogatás, nem egy legfeljebb 21:9-es képet nézünk nagy fekete sávokkal oldalt. Bizonyos játékoknál pedig tényleg tudunk ebből profitálni.
A Flight Simulator például lélegzetelállítóan néz ki ultraszéles vásznon, de az új Forzában is gyönyörű a táj, és úgy összességében elmondható, hogy ahol mutatós a környezet, ott hatalmasat fog dobni egy ilyen monitor. A Dota 2-ben nagyon jól hangzik ugyan elsőre, hogy ekkora teret belátunk, ugyanakkor a minimap a sarokba kerül, ahová már fordítanunk kell a fejünket, vagyis kisebb eséllyel veszünk észre egy váratlan támadást. A FIFA-ban viszont fantasztikus érzés, hogy kaputól kapuig szinte az egész pályát látjuk egyszerre.
Bár játékokban kicsit szokni kellett, a hétköznapi munkát elképesztően megkönnyítette a képarány. Videóvágásnál az egész timeline-t látni egyben, ami hatalmas előny, de ha egyszerre több ablakra van szükségem, akkor 5-8 böngésző is elfér úgy, hogy mindet jól átlátom, és teljesen szabadon tudom őket pakolászni. És ha nagyon akarja az ember, csinálhat belőle két monitort: a videokártyából egyszerűen két kábelt is bekötünk, bekapcsoljuk a picture by picture módot, és a monitor egyik oldalán mehet "full screen"-ben a játék, a másik oldalán pedig az egyéb alkalmazásaink.
A monitor 1800R-es görbülete ennél a méretnél szerintem ideális: ha közel ülünk, akkor is pont elég, de ha távolabbról nézzük a monitort, akkor sem hajlik be túlságosan. Multimédiás tartalomfogyasztásra sem utolsó a cucc, bár kétségtelen, hogy a teljes képernyőre kirakott YouTube videók melletti nagy fekete sáv elég lehangoló tud lenni. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk.
Mindent összevetve a Philips 498P9Z egy remek monitor. Izzadni fog a videokártyánk, ha a 165 Hz-et ki akarjuk hajtani ezen a felbontáson, de a széles vászonnak egyébként sem annyira a kompetitív címek, sokkal inkább a cinematikus kalandok állnak jól. Az ára azért elég húzós: hivatalosan 1149 eurót kérnek érte, amiből itthon 520 ezer forint körüli kiskereskedelmi ár lesz. Mondjuk ha figyelembe vesszük, hogy az 500 dolláros videokártyákat is ennyiért adják-veszik, akkor már nincs is okunk panaszkodni.
