Tényleg víz-és porálló a mobil, amit így hirdetnek?

|

Manapság a gyártók előszeretettel dobálóznak a megerősített védelem, az ellenálló, vagy épp a strapatelefon kifejezésekkel, sokszor iparági szabványokkal is bizonygatva eszközeik védelmét. De vajon mindenki tudja, pontosan mit jelent egy IP védelmi szint?

Hirdetés

Amióta léteznek műszaki eszközök, amelyeket ráadásul az aktuális trendeknek megfelelően nem is túl olcsón szereznek be boldog tulajdonosaik, azóta él mindenkiben a félelem attól, hogy az anyatermészet pofonegyszerű módokon teheti tönkre őket. Elázik vagy vízbe merül a telefon, a napon hagyva "megsül" a laptop, mínuszok közepette érzéketlen az érintőkijelző. Szabványok és előírások persze mindig is léteztek, de legalább annyira fontos a gyártói besorolás mellett az is, hogy a felhasználók valóban jól értsék, mit takarnak az egyes védettségi szintek.

Hirdetés

Forró vízbe teszlek, onnan is kiveszlek

Több kisebb-nagyobb botrány jelezte például azt, mennyire érdemes szigorúan kezelni a különféle marketing-anyagokban a "vízálló" kifejezést. Az elmúlt évtizedben, az okostelefonok tömegcikké válása során nem egy gyártó futott már bele abba, hogy víz- és porállósággal hirdesse bizonyos termékeit, hogy aztán kiderüljön, a jól hangzó szlogen ellenére a tenger alatti fotózás közben javíthatatlanul tönkrement a mobil, a magasról a medence vizébe pottyantott tablet pedig szintén nem bírta a gyűrődést.

Hirdetés

Aztán jöttek a keserű felfedezések, sokszor a garanciális szervizek elutasításait követően. Volt olyan gyártó, amely például a kezdetekben úgy értelmezte a vízállóság fogalmát, miszerint az eszközt lehet víz alá meríteni, de használni már nem szabad. Ehhez képest a telefon reklámjaiban egymást a medence vizében önfeledten fotózó és videózó fiatalokat mutogattak, ami bizony erős ellentmondás.
Épp ezért manapság már érdemes valóban a kapcsolódó szabványok típusát keresni egy terméken, mielőtt a vásárlás mellett döntünk (vagy ha már megvettük az eszközt, akkor azelőtt tájékozódjunk, hogy strapa-módban kezdenénk használni). A környezeti fizikai behatások elleni védelem szintjét manapság leginkább az IP szabvánnyal jellemzik, amelyet IPXX formátumban találhatunk meg. Ennek neve eredetileg az International Protection Marking (Nemzetközi Védelmi Jelölés) szavakból származik, de előszeretettel hivatkoznak rá Ingress Protection Marking, azaz Behatolásvédelmi Jelölés néven is. Az IP után az első x helyén álló szám a szilárd, míg a második x-szel jelölt szám a folyékony anyagokkal szembeni ellenállás szintjét jelöli.

A mellékelt két táblázatban azt gyűjtöttük össze, pontosan mit jelentenek az egyes erősségek a szabvány megfogalmazásában, de azt is melléírtuk, milyen tesztekkel kell megbizonyosodnia a gyártónak arról, hogy a termékük valóban eleget tesz a kívánalmaknak. Ez ugyanis talán többet elárul arról, mit lehet és mit nem érdemes megtenni egy megadott IP kategóriájú eszközzel.

Elsőként jöjjön az IPXX első számjegyének, magyarázata, tehát konyhanyelven a "porállóság" szintjei. A jobb olvashatóság érdekében kattints a képre, és az nagyobb méretben, új ablakban nyílik meg.

Hirdetés

Most pedig nézzük, mit jelent az IPXX második számjegye, tehát mennyire vízálló az eszköz. Ez a kép is megnyílik nagyban, ha egy izmosat kattintasz rá.

Porból lettünk, porrá leszünk?

Érthető a fenti két táblázat, ugye? No, akkor olvassuk csak el még egyszer, és rájöhetünk arra, hogy az óvatos megfogalmazás néha csak sejteti a valós jelentést, de ha túlzottan optimistán kezeljük az egyes védelmi szinteket, akár pórul is járhatunk.

A szilárd anyagok elleni védelem viszonylag egyértelműbb: 1-es kategóriába eshet egy nyitott számítógépház, amikor nem túl barátságos eredménye lesz, ha benyúlva hozzáérünk a processzorhűtő ventillátorához, vagy eltörjük a RAM foglalatát. A 2-es kategória egy dizájnos burkolattal lezárt, de hűtés miatt sok helyen lyuggatott házzal rendelkező asztali gép, ami mellett nem célszerű a sószóróval játszani, míg a 3-asnál és a 4-esnél már tényleg erősen kell dolgozni azon, hogy a megerősített gépházba valamivel bele tudjunk piszkálni. Az 5-ös szint már nem hangzik rosszul egy laptop, tablet vagy okostelefon esetében sem, de érdemes figyelni a korlátozottságra: igazán biztos porvédelmet csak az IP6x megjelölésű eszközök adnak, amelyek a vákuumos lezárással megerősítve valóban nem fognak egyetlen porrészecskét sem átengedni a készülékházon.

Hirdetés

Szaharai porviharban vagy épp mikrometeorok záporában viszonylag kevés hazai PC World olvasó fog bármilyen eszközt használni, szóval az első számjegy talán egy kicsit kevésbé érdekes, a második viszont már tényleg nagy odafigyelést igényel, jön ugyanis folyékony ellenség, vele pedig a megfogalmazási trükkök tömkelege. Tessék vigyázni, mélyvíz, csak IP68-as úszóknak!

Kész átverés show

Hirdetés

A kisebb értékeket most ugorjuk is át: ha egy eszközt IPx1 vagy x2 minősítéssel látnak el, az nagyjából semmit sem jelent, még az esőben sem szabad elővenni őket, hiszen ki garantálja azt, hogy valóban csak a megfelelő intenzitással és irányból esik, ráadásul a kezünkről nem csorog be az esőlé a burkolat alá?


Az IPx3 már valamelyest védelmet jelenthet egy-egy véletlenszerű felfröccsenés ellen, a 4-es, 5-ös és 6-os szinteken pedig nagyjából abban lehetünk biztosak, hogy ha átlagos intenzitású esőben bonyolítunk le egy gyors telefonhívást, akkor nem megy azonnal tönkre a mobilunk. A 6-os szinten arra is van esélyünk, hogy ha az utcán véletlenül egy tócsába sikerül letenni a készüléket, akkor azonnal kiszedve onnan még mindig életben marad szegény kütyü.

Hirdetés

Ennél a példánál már direkt nem használtuk a tócsába, vagy patakba ejtős példát. Hogy miért? Ezt pont a magasabb szintek leírásában fedezhetjük fel. Az IPx7-ben például már kifejezetten vízbe merülésről van szó, ezért azt is hihetnénk, hogy a leírás alapján simán belecsobbanthatjuk az eszközt a patakba, annak garantáltan nem lesz semmi baja. Mekkora tévedés! Figyeljük meg, hogy a tesztek csak azt garantálják, hogy a próbadarabot ilyenkor vízbe merítik (nem pottyantják vagy dobják), és ott hagyják a megadott időtartam végéig, ezután ismét lassan kiemelik onnan. Ha egy telefon mondjuk kézmagasságból csobban a patakba, egy hirtelen nyomásváltozással is számolnunk kell, amely nem szerepel a tesztben. Ugyanígy nincs szó arról, hogy a próbaeszközt bármilyen szinten is aktívan használnák a teszt időtartama alatt - pont ebbe buktak bele az első vízállónak hirdetett mobilok annak idején. A kijelző vagy a gombok nyomkodása, a csatlakozók használata ugyanis nem a teszt része, és ha mi próbálkozunk ilyesmivel, jöhet a befolyó víz és a garanciális szerviz elbukása.

Hiába megy fel aztán a szabvány szintje IPx8-ig, csak a víz alatt tartás ideje és valamelyest a maximális vízmélység nő meg, a folyamat közbeni használatról itt sem esik szó, ahogy arról sem szól a fáma, milyen magasból ejthetjük például a medencébe a telefont, vagy esetleg gyengébb-e a konstrukció annál, hogy azzal együtt ugorjunk egy fejest a tengerbe. Apropó, tenger. Az alapvető tesztekben végig vízről beszélnek, a tenger azonban sós, ami általában szintén nem tesz jót semminek: kicsapódik, mar, tehát szintén nem a barátunk. Azt pedig talán nem is kell külön ecsetelnünk, hogy forró vizes lábosba vagy épp jeges üdítőbe ejteni a telefont szintén nem életbiztosítás még a legmagasabb IP besorolás mellett sem, hiszen ilyenkor a hirtelen hőmérséklet-változás okozhat kellemetlenséget.

Így már érthető, mi mindenre kell figyelni egy adott készülék esetében még akkor is, ha az IPxx felirat láttán először fals biztonságérzetbe ringatnánk magunkat? A szabványban egyébként elvileg lehetőség van kiegészítő betűjelek alkalmazására is, de ezt általában csak ipari felhasználásra szánt eszközöknél alkalmazzák. A táblázatban néhol szerepel K jelű folyadék-ellenállási szint, ez minden esetben a nyomás jobb ellenállását mutatja. Ha véletlenül találunk hasonló szabvány-jelölésen f betűt, az az olajjal szembeni, a H a magasfeszültség elleni, a W pedig az extrém időjárási körülményekkel szembeni védelmet jelöli. Ha pedig S betűt látunk az IP jelzés végén, csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy az eszköz a víz alatti tesztekben mozgás közben is megfelelt.

Mégis mire figyeljünk?

Hirdetés

Ha tehát igazán strapabíró készüléket keresünk, vagy egyszerűen csak száz százalékig biztosak akarunk lenni abban, hogy minden eshetőséget előre bebiflázunk, akkor az IP besorolás mellett bizony végig kell olvasnunk az adott készülék használati utasítását, illetve biztonsági figyelmeztetéseit és garanciafeltételeit. A fent említett esetekben azért nem sikerült a károsultaknak érvényesíteniük a kárigényüket, mert valamelyik kisbetűs részben valóban szerepelt az a kitétel, hogy ugyan víz alatt működik az eszköz, ellenben használni nem szabad. Trükkös, ugye?

Ha aztán mégis beüt a gond, a szervizben gyorsan észreveszik, ha azt a nem megfelelő használat okozta. A víz érzékelésére például manapság egy olyan indikátor-pötty szolgál, amely a készülékre káros szintű nedvesség jelenlétére kipirosodik, és úgy is marad. Ilyet az eszközök belsejében, valamint gyakran az akkumulátorokon is elhelyeznek, és ha a használati utasításban nem térnek ki külön az ilyen esetekre, a piros pontot meglátva a szervizes máris a fizetős javítást vagy a szintén nem olcsó cserét fogja javasolni. Épp ezért legyünk mindig óvatosak és tájékozódjunk előre, nehogy a pórul járt telefonnal, tablettel, laptoppal együtt mi magunk is befürödjünk.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.