Az 1982-es évben az emberek egyre nagyobb része már nem szobányi monstrumokra gondolt, vagy valamilyen sci-fi filmet idézett fel akkor, ha a számítógép szót hallotta. Az Apple első PC-i már a 70-es évek végén megjelentek, és főleg az üzleti életben nagyot mentek, de az átlagos háztartásoknak a 80-as évek elején még nem volt alapvető része egy saját számítógép. Pont emiatt igazán fontos a 38 évvel ezelőtti dátum, mert egy angol mérnök és csapata megmutatta, hogy lehet nagyot álmodni, és megalkották az első olyan mikroszámítógépet, amely céges asztaloktól a gyerekszobákig mindenhová bevette magát - és egyben megnyitotta az utat az igazán "személyi" számítógépek korszakának.
Játékosokra épített siker
Clive Sinclair és a Nagy-Britanniában alapított Sinclair Research Ltd. nevű kis cége 1980-ban hozta ki első minigépét ZX80 néven, az akkor 100 fontba kerülő apróság viszont még csak afféle szárnypróbálgatás volt egy nagyobb alkotás előtt. A 8-bites Z80 processzorra épülő kis masinában 1 KB statikus RAM és 4 KB ROM dolgozott, az egybeépített gépházon nehezen nyomkodható "pattintós" gombokkal, hangkimenet nélkül. Egy évvel később érkezett a minimális változtatásokkal ellátott ZX81, de mindkét gépet főleg céges felhasználásra, apróbb rutinok végrehajtására, számítási feladatokra szánták.
Időközben azonban Sinclair úr megfigyelte, hogy lelkes hobbistáktól komolyabb cégekig kifejezetten sokan ugrottak rá arra a lehetőségre, hogy kezdetleges játékprogramokat kódoljanak az erre szinte egyáltalán nem alkalmas gépekbe. És akkor jött a nagy ötlet, ami akkor még egyáltalán nem volt annyira egyértelmű, mint amilyennek most hangzik: a számítógép ne csak a cégeké és profiké legyen, de az egész családé játékostul, segédprogramostul. Ennek nyomán készült el mához 38 évvel ezelőttre a ZX Spectrum.
A gép 16 és 48 kilobájtos kiépítésben került a boltokba - ez a RAM méretét jelentette, ezen felül mindkét gépben 16 KB ROM dolgozott. Normál tévékimenetével 256x192 képpontot tudtak megjeleníteni 15 színben - ez 7 szín világos és sötét változatát, valamint a feketét jelentette (ráadásul színezni csak karakterenként, egy 32x24 képpontos rács alapján lehetett, ami egy csomó grafikai trükközést igényelt a fejlesztőktől). Hanggenerátora sima egycsatornás "pittyegő" volt, amire aztán később különféle trükkökkel egész jóféle zenéket alkottak a leleményes programozók, még két virtuális csatornára is szét tudták bontani a lejátszást egy időeltolásos módszerrel.
Egy bővítőhely is került a gép fenekébe, amihez különféle interfészeket lehetett hozzápattintani. A legnépszerűbb természetesen a joystick volt, de kezdetleges nyomtatótól fényceruzáig mindenféle érdekességet kihoztak hozzá az évek során. A billentyűzet valamivel jobb lett a ZX8x modellekhez képest, bár még mindig ez volt a gép legkevésbé felhasználóbarát, és egyben leginkább sérülékeny pontja. Gumigombokat nyomkodhattunk, ami egy összefüggő, kétrétegű lapon aktiválta az egyes billentyűk alatti érintkezőket, de ez a fólia nagyon könnyen sérült, a Speccy-tulajdonosok első számú szerviztevékenysége ezek cseréje volt. A programokat szalagos magnóról, analóg módszerrel lehetett beolvasni, bár később készültek külső egységek is (egy egyedi, Microdrive nevű tároló, valamint floppy meghajtó), ezek azonban kevéssé terjedtek el.
A 16K változatért 125 fontot, a 48K-ért 175-öt kértek, ez mai árra átszámolva nagyjából 143 és 199 ezer forintot jelentett. Nem volt tehát olcsó, de még akkor is sokkal elérhetőbbnek számított, mint akkoriban bármilyen hasonló kategóriás eszköz, ráadásul tényleg multifunkciósra faragva, tehát aki ilyet vett magának, az megoldhatta rajta a céges könyvelést, tanulhatott programozni, és közben a gyerekeknek is megvolt a házhoz vitt játéktermi élmény. És ugyan a Speccy sem volt teljes értékű játékgép, mégis ez a piac lódította meg igazán a keresletet; az első szériákat úgy kapkodták el, hogy por se maradt utána a raktárakban.
Később aztán több fejlesztett modell érkezett a 128K-tól egészen az 1987-ben megjelent +3 nevű modellig, amelybe már floppy meghajtót is építettek: ezekből összesen 5 milliónál is több fogyott világszerte, nem számítva a Szovjetuniótól Brazíliáig készített, nem hivatalos klónokat, ez pedig a 80-as években óriási eredménynek számított. Az angol királynő "a brit iparért tett szolgálataiért" lovaggá is ütötte a cégalapítót, aki ezután a Sir Clive Sinclair névvel büszkélkedhetett.
Gyorsan múló dicsőség
Sajnos a siker nem volt hosszú életű, egy rosszul sikerült céges átszervezés után a Sinclair és ZX Spectrum márkaneveket az Amstrad nevű cég vitte tovább. Ők azonban már nem tudtak látványos sikert összehozni, ugyanis időközben a Commodore 64, majd az Amiga átvette a közönségkedvenc szerepét, és jött az első körben "IBM klónoknak" nevezett PC-k hőskora.
Sir Clive a saját márkanevei elvesztése után egy ideig továbbvitte a céget, de teljesen más területeken próbálkoztak, elektromos kerékpárokat és egyéb elektromos hajtású eszközöket terveztek. Mára az egykori tech-újító elhatárolódik a digitális világ szinte minden elemétől, saját bevallása szerint nem használja az internetet, e-mailezés helyett telefonál, ahogy megfogalmazta egy interjúban:
már nem szereti maga körül tudni a technológiai és mechanikai eszközöket.
Az viszont elvitathatatlan, hogy a 80-as évek elején fejlesztőivel együtt megnyitotta a számítógépek útját a cégek géptermei felől a családok, a professzionális feladatoktól a mindennapi felhasználás irányába. Jómagam például biztos nem írnám ezt a cikket (és talán nem is foglalkoznék semmi effélével), ha a vakszerencse segítségével nem kaptam volna '83-ban egy 48K Spectrumot és egy QuickShot joysticket, ami aztán örökre berántott a gépek világába. Szóval köszönöm szépen, Sir Clive, még ha nem is olvassa ezeket a sorokat.
A Speccy utóélete
A hozzám hasonló retro-geekek sokáig PC-s emulátorokkal tudtak visszaemlékezni a régi időkre, DOS, majd Windows alá kifejezetten sok ilyen virtuális gép készült, de már weben is sokfelé találni böngészőben futó Spectrum játékokat. Hat éve elindult egy közösségi finanszírozásos projekt, amelyet még Sir Clive is támogatott: egy Spectrum játékokat futtató kis játékkonzolt építettek ZX Spectrum Vega néven, de ebből nem lett nagy siker.
Idén viszont elkezdték kiszállítani az eredeti Spectrum alapjaira épített, ám modern tulajdonságokkal felszerelt ZX Spectrum Next modelleket. Ebben egy átalakított Z80 processzor adja az alapokat, 1 MB RAM használható (amely 2-re bővíthető), de a színek terén már 256 a maximum, és olyan modern hívságokkal is felszerelték, mint a VGA és HDMI csatlakozó, opcionális WiFi, memóriakártya slot, feljavított audió, valamint külső "gyorsító hardver"-kompatibilitás. Amellett, hogy hardveresen és szoftveresen teljesen kompatibilis az előddel, az új tulajdonságok miatt egy csomó feljavított szoftvert is kezdtek írni rá fanatikusok. Az első széria már el is fogyott, de készül a következő rendelhető adag, ha valaki hozzám hasonlóan visszavágyik a gyerekkorba egy régi, de mégis új géppel, nézze meg a fejlesztők weboldalán, mit tud a Next.
