Ha Windows rendszer alatt valamilyen programot kívánunk telepíteni, zömmel egy setup folyamatot indítunk el, amely aztán nemcsak egy „bitkolbászt" húz el szemünk láttára 1-től 100%-ig, hanem telepíti is a program szükséges komponenseit, könyvtárakat készít ezek számára, útvonal- és indító bejegyzést hoz létre, és még egy fontos momentum: megjegyzi és eltárolja a későbbi esetleges uninstallálási folyamathoz szükséges információkat. Általában, ha később el akarunk távolítani egy alkalmazást, az alábbi esetek többsége, vagy akár mindegyike rendelkezésünkre áll.
Amikor a licencszerződés elutasítására egyáltalán nincs lehetőség. Vegyük észre, hogy nemcsak az a baj, hogy mindössze az OK gombot választhatjuk, de az ablak bezárására való X ikon is hiányzik
Ha a fejlesztők alaposak és gálánsak voltak, rendelkezésre bocsátanak egy külön kiválasztható menüpontot is az uninstall indítására.
A másik nagy és sima út, ha a Start menün belül a Beállítások -› Vezérlőpult -› Programok telepítése és törlése menüpontot választjuk, ez is hivatalos és szabályos módszernek számít. Ehhez persze az is szükséges, hogy a listában szerepeljen az eltávolítandó program.
Ha ezek valamelyike nem működik, még mindig meg lehet szabadulni a nem kívánt alkalmazástól az Easy Uninstallerrel vagy egy ehhez hasonló segédprogrammal. Ez még mindig biztosabb és kényelmesebb, mint a végső megoldás: kézzel törölgetni az állományokat és Registry-bejegyzéseket.
A normál ügymenet áttekintése után nézzük, milyen akadályokat igyekezhetnek az utunkba állítani. Például egyáltalán nincs uninstall, és sok esetben szembesülünk azzal, hogy a program törlése utáni gépindításnál mégis visszakerül valahogyan a nem kívánt alkalmazás. Lehet aztán olyan „vicces" és kilométer hosszú, apróbetűs licencszerződés, amelyen nem a szokásos „elfogad" és „elutasít" gombok szerepelnek, hanem csak egyetlen választási lehetőségünk van: elfogadni, sőt az ablak felső sarkából még az X, azaz bezár funkció is hiányzik, hogy kész helyzet elé állítsanak minket. Ha pedig pont egy biztonsági program műveli ezt velünk, az körülbelül az a kategória, mintha a pap rontaná meg a gyermekünket, az orvos ölné meg a beteget vagy a rendőr törne be hozzánk - mélységes és váratlan ilyenkor a csalódás.
Induljon a banzáj!
Ha valaki figyelmetlenségből feltelepít egy ilyen programot, valószínűleg hamarosan visszasírja az írógépes korszakot. Igen sokféle néven találkozhatunk ál-vírus-, illetve kémprogramirtóval, felsorolunk néhány közismert nevet: AntiMalware 2009, AntiMalwareSuite, AntivirusProtection, Antispyware 2008 XP, AntiSpyware Pro XP, Antivirus Lab 2009, Antivirus Security, Antivirus XP 2008, ConfidentSurf, ContraVirus, DataHealer, eAntivirus Pro, MalwareScanner, Master Antivirus 2009, Micro Antivirus 2009, Perfect Cleaner, PersonalAntiSpy, Smart Antivirus 2009, Spyware Guard 2008, System Optimizer 2008, Virtual PCGuard, VirusGuard Plus, VirusResponse Lab 2009, Vitae Antivirus 2008, Windows Antivirus, XP Protector 2009, Zinaps Anti-Spyware. Nem mindennapi sorozat ez, és számuk sajnos napról-napra folyamatosan növekszik.
A hétköznapi ember számára megtévesztő, hogy egy csaló program még a PC World magazin legjobb vételeként hirdeti magát, de nem kevésbé vérlázító a Softpedia kártevőmentességet hirdető tanúsítványának odahamisítása sem
Agybaj a gépben
Akár véletlenül, akár tévedésből kerül a számítógépre, onnantól folyamatosan ijesztgeti a felhasználót. Esetenként olyan hamis BMP állományokkal is manipulál, melyen a lefagyást jelző kékhalál (BSOD, Blue Screen Of Death) vagy egy kémprogramfertőzésre figyelmeztető ablakot ábrázol.
Bárhogyan is nevezzék az ál-antivírus programot, egyben mindegyik azonos: nem létező kártevőkre, fertőzésekre figyelmeztet és pénzt akar
A cikkíráshoz szándékosan töltöttünk le egy Antispyware Pro XP programot, és ami a nagy érdekesség volt: maga a telepítő teljesen tiszta volt, sőt a VirusTotal.com oldalon vizsgálva mind a 37 biztonsági program néma maradt. A megoldás az, hogy a csalók egy üres, később külön oldalakról letöltögető vázat készítettek, amely az install közben kezdi el a kártékony kódokat telepítgetni különböző webcímekről. Ha „normális" vírusvédelmi program van a gépünkön, az azonnal képes megóvni minket a megpróbáltatásoktól. Itt különösen azok a felhasználók vannak a veszélyben, akik semmilyen, vagy nagyon elavult vírusirtót használnak.
Vigyázó szemetek a Windowsra vessétek!
Ha már a gépen van, indul a színjáték. Sok esetben a számítógép ellenőrzése csak egy animáció, és mindig talál a végén fertőzést. Kifinomultabb esetben (a Spyware Pro XP is ilyen) végigpörgeti gépünk könyvtárait és csak utána jelez fertőzést, hogy hihetőbb legyen a dolog. Lényeg a lényeg, ettől kezdve bármit teszünk is, rendszeres időközönként felbukkannak ablakok, melyek különféle nem létező vírusok, férgek és kémprogramok fertőzéseire figyelmeztetnek. Külön „vicc", hogy a figyelmeztető ablakok kinézetét más kereskedelmi forgalomban is kapható vírusirtókból mintázták, így például Panda-szerű és NOD32-típusú figyelmeztető ablakot is láttunk már.
Az Antivirus XP 2008 egyik érdekessége, hogy a weboldalán olyan hamis Top 10 víruslistát közöl, amely a NOD32 programot készítő ESET laboratórium elnevezési metódusát használja
Jönnek a kéretlen felugró reklámok
A program ezt az ajtót is kinyitja, ettől kezdve kéretlenül érkeznek a különféle, hazai és külföldi oldalakról származó reklámok. Ebben talán a hazai lehet az igazi meglepetés, hiszen ez már valamiféle együttműködést is feltételez a résztvevő felek között.
Azt a divatot is majmolják, amikor a biztonsági programok következő évi verziója már az előző év nyarán-őszén megjelenik. A Smart Antivirus 2009 ne tévesszen meg senkit, ez egy csalárd és hamis alkalmazás, amely mentesítés helyett megfertőzi számítógépünket
Hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát
Külön érdemes megemlíteni, hogy hazudós barátaink még külön supportot, azaz terméktámogatást is ígérnek, és ehhez a weblapjukon külön űrlap is felfedezhető. Bár a program bőszen hivatkozik a szinte sztahanovista 24/7 munkarendre, a weblapon nem találunk semmilyen elérhetőséget, felelős kapcsolattartót, telefont vagy e-mail címet, csupán egy egyirányú kapcsolatfelvételre alkalmas űrlapot, amelyen üzenni lehet, s amelyben megemlítik, hogy ha 12 óra múltán sem kapnánk választ, ismételjük meg a kérdést.
Mostanában a kémprogramirtók is a reneszánszukat élik, logikusnak látszik tehát, hogy ebből is készül hamisítvány. Ha végiggondoljuk, hány tájékozatlan átlagfelhasználó eshet áldozatul naponta, megértjük, mi motiválja ezeket az embereket: újabb regruták bővítik a pénzt hozó botneteket
Megvenni nem érdemes
„Ha majom néz a tükörbe, nem nézhet vissza próféta" - szól a mondás. Ennek fényében kár lenne arra várni, hogy egy (különben nem működő) adatbázis-frissítés, vagy a program fizetős változatának megvásárlása rántaná ki szekerünket a bajból. Bár a program fő célja, hogy vásárlásra serkentsen, hiszen a mentesítés sem működik, a gombra való kattintással csupán a terméket árusító oldalra jutunk.
Ön vakon megbízna egy olyan biztonsági programban, melynek weboldalát csak pár napja jegyezték be egy semmitmondó gmailes címről? Ahogy Virág elvtárs mondta: „az óvatosság nem bizalmatlanság!"
Talán egy mondattal összefoglalhatjuk a lényeget: ne használjunk és ne telepítsünk olyan programot, amelyre rákeresve a Google összes találata „How to remove..." szófordulattal kezdődik. Ennek olyan bölcsességgé kellene válnia fejünkben, mint hogy az „okos pilóta alagútban nem katapultál". Ha meg akarjuk óvni számítógépünket és személyes adatainkat, nem maradhatunk életünk végéig tudatlanok, naivak és potenciális áldozatok.
Melléklet: ilyen egy hamis biztonsági program
Képünkön az Antispyware Pro XP ál-kémirtó. Sok esetben fertőzött weboldalakon futó szkriptek jelenítenek meg olyan hamis riasztási ablakot, amelynek OK gombjára kattintva feltelepül a gépünkre. Fokozza a megtévesztést, hogy utána látszólag a mi könyvtárainkat ellenőrizve kémprogramokra figyelmeztet.
A kártékony programba még azt is beleprogramozták, hogy korlátozza néhány vírusvédelmi weboldal elérését. A fertőzött gépen például elérhetetlenné válik az F-Secure vagy a McAfee letöltési oldala. Ezzel a lépéssel azt igyekeznek elérni, nehogy egy valódi vírusirtó leleplezze a csalást.
A valódi vírusirtókkal ellentétben itt sem a mentesítés, sem az adatbázis-frissítés nem működik. Utóbbi valamilyen technikai hibára panaszkodik, és rendre meghiúsul. Vicces az időzítő 2117-re beállított automatikus frissítési dátuma: akár a „Holnapután, kiskedden" is szerepelhetne ott.
Ha a mentesítést választjuk, akkor a termék fizetős verzióját kínáló weblapon találjuk magunkat; a böngésző beállításai alapján magyar forintban kapjuk az árat. Pénzt vagy programot - szól a gátlástalan ajánlat, és a fizetésnél hitelkártyát is elfogadnak.
Számítógépünk megfertőzése is nagy csapás már, itt újabb kárt szenvedhetnek el az áldozatok azzal a meggondolatlan lépéssel, ha megadják valódi bankkártyájuk adatait. Nemcsak, hogy egy semmit sem érő, fertőző ál-kémirtóért fizetnek, de ettől kezdve a bankszámlájuk is veszélybe kerül.
A naiv felhasználók megtévesztésére kitalált elégedett ügyfelek köszönő leveleiből is idéznek. A kétes programok helyett tudatosan válasszunk biztonsági alkalmazást, olvassunk rendszeresen vírusirtó teszteket, fórumokat, és a próbaváltozatokat is mindig közvetlenül a gyártók weboldalairól töltsünk le!
Cui prodest - kinek az érdeke?
Hogy mire megy itt a játék, egyszerű belátni: pénzkeresés felsőfokon. A többfrontos támadásnál sokféle veszítenivalónk lehet. Vagy kártevővel fertőződünk meg, és akkor nem a sok felbukkanó ablak lesz a legnagyobb bajunk, hanem hogy a gépünk már egy zombihadsereg tagjaként spamlevelek terjesztésében és weboldalak elleni támadásokban vesz részt - tudtunkon kívül.
A fertőzött gépen rendszeres időközönként megjelenik valamilyen támadásra figyelmeztető ablak. Ha kicsit viccesebbek lettek volna a készítők, jelezhettek volna támadást a nem létező 71546 portról is ;-)
Egy komolyabb méretű bothálózat (botnet) erejét tetemes összegért adják bérbe bűnözők. Emellett keresnek még rajtunk a kéretlenül megjelenített reklámok megjelenítéséért kapott pénzen. A support és a megrendelést feldolgozó modul egyben e-mailcím és identitás gyűjtő is, ezek a személyes adatok külön, még banki adatok nélkül is eladható árucikkek. És végül, de nem utolsósorban, aki van olyan óvatlan, és megadja a hitelkártya adatait a hamis vírusirtó vagy kémprogramirtó „vásárlásakor", az egyben tálcán kínálja fel banki adatait a csalóknak és maradék pénzének is búcsút mondhat. Ez van, így működnek a dolgok, sajnos nem olyan naiv történet ez, mint egy Pöttyös Könyv vagy a Kisvakond meséje, hanem kőkemény érdekek vezérelte üzleti folyamat, ahol mindig résen kell lennünk.
*
Kérjük kedves olvasóinkat, ha a témában kérdésük, hozzászólásuk van, juttassák el hozzánk (velemeny@pcworld.hu).
Csizmazia István, vírusvédelmi tanácsadó
Sicontact Kft., a NOD32 antivírus magyarországi képviselete
