GIMP-trükkök IV. – Élesített farkasfogak

|

Sorozatunk előző részében az érzékeny dolgokon lágyítottunk. Most az ellenkezője következik: legyen éles minden fontos részlet!

Az Adobe Photoshop CS2 egyik lényeges újítása a Smart Sharpen szűrő volt, amely láthatóan jobb élesítést tett lehetővé, mint a hagyományos megoldások. A GIMP-ben nincs ilyen funkció, de egy kis trükkel hasonló eredményt lehet elérni. Most mindkét (Photoshop és GIMP) módszert bemutatjuk.

 


Ilyen volt (balra), és ilyen lett (jobbra) az élesítés után

 

Megjelenése után a különféle internetes fórumokon hosszas viták folytak arról, vajon hogyan működik a Photoshop Smart Sharpen (a magyarban Szelektív élesítés) szűrője. Szárnyra kapott olyan hír is, miszerint ez egy vak dekonvolúciós szűrő lenne, vagyis valami olyasmi, mint amivel például a Hubble-űrtávcső képeit javították, miután a főtükör hibája kiderült. Nos, különféle tesztábrákon tanulmányozva a szűrő viselkedését, úgy tűnik, hogy sem a Photoshop szűrője, sem a Nik Sharpener Pro nem ilyen módszert használ, hanem valami hagyományosabbat és egyszerűbbet.


Akárhogy is, az élesítés nem egyszerű mutatvány. Az alapkövetelmény az élek határozottabbá, kontrasztosabbá tétele - de csak annyira, amennyire azt a kép megköveteli. Nem jobban! Egy kellemes, lágy portrét vagy egy hajnali ködbe burkolódzott folyóparti tájképet túlélesíteni több mint bocsánatos bűn: hiba. Ne erőltessük hát az élesítést jobban, mint kívánatos! Jó, ha a tárgyak anyagszerűsége, textúrája is kifejezettebbé válik, de nem szabad a zajt, a szemcsésséget vagy a JPEG-hibákat felerősíteni. E két dolog eleve ellentmond egymásnak. Tipikus hiba még a kontúrok mentén jelentkező ragyogás, amelyet a túlzott élesítés okoz.


A Photoshop okossága

A Photoshop Smart Sharpen filterének érdekessége, hogy nemcsak az elmosódást, hanem az objektívéletlenséget és bemozdulást is lehet vele korrigálni. Talán az a legszebb benne, hogy nagyon egyszerű a kezelése. A Remove listából ki kell választani, hogy mit szeretnénk eltüntetni. A Gaussian Blur beállításánál közönséges életlen maszkkal dolgozik, vagyis nem sokban különbözik az Unsharp Mask szűrőtől; a paraméterek beállítását ugyanúgy kell elvégezni. Lehet megérzésre is dolgozni, de tapasztalatlan felhasználóknak a következő vezérfonal javasolható:

 

 

A Photoshop Smart Sharpen szűrőjét is jobb Lab módban az L csatornán használni

 

  1. Mindenekelőtt százalékos nagyítást használjunk, mert akkor a monitor egy pixele éppen megfelel a kép egy pixelének. Ennél nagyobb nagyítással is lehet dolgozni, figyelembe véve, hogy a képpontokat felnagyítva látjuk. Kisebbel azonban nem, mert akkor minden szoftver interpolál a megjelenítésnél, vagyis a monitoron egy átlagolt képet látunk, ami nem mutatja jól, hogy valójában mit eredményez a szűrő használata. Így bizony könnyen becsaphatjuk magunkat.
  2. Az Amount (mérték) értékét állítsuk a maximálisra. Ez az élesítés erősségét szabályozza, eleinte nem baj, ha túl erős.
  3. A minimumról addig növeljük a Radiust, vagyis a szűrő sugarát, amíg a finom részleteknél és a durva éleknél egyaránt szépen nem jelentkezik az élesítés.
  4. Ezután az Amount értékét addig kell csökkenteni, amíg kellemes, túlélesítési hibáktól mentes képet nem kapunk.


Ugyanezt a vezérfonalat követhetjük a hagyományos Unsharp Mask szűrőnél is, azzal a különbséggel, hogy ott még van egy ötödik lépés, amikor a Threshold (határérték) csúszkát 0-ról addig növeljük, amíg a zaj kellő mértékben nem csökken, illetve a zaj és az élesítés egyensúlya megfelelő nem lesz.


A Smart Sharpen felvételi életlenséget javító Lens Blur, valamint a bemozdult képekhez való Motion Blur üzemmódjánál is a fentieket tarthatjuk irányadónak, csak a Motion Blurnél meg kell még adni a bemozdulás irányát is az Angle mezőben. Megfelelő beállításoknál a More Accurate opcióval láthatóan jobb eredményt kapunk, de a számítás 5-7-szer annyi időt vesz igénybe. Advanced módban további két fül is megjelenik: a Shadow és a Highlight. Akkor érdemes ezeket használni, ha a sötét vagy a világos részeken túl erős az élesítés, vagy nagyon zajosodik a kép. A Shadow a sötét, a Highlight a világos részeken maszkolja az élesítést. A Tonal Width beállítása szabja meg, hogy mekkora tónustartomány számít sötétnek, illetve világosnak. A Fade Amount a maszk erősségét határozza meg: minél nagyobb értéket állítunk be, annál jobban csökkenti az élesítés mértékét.


A kisfarkas se kutya!

Smart Sharpen ide vagy oda, GIMP-pel is remekül lehet élesíteni. Az egyik legjobb módszer Bob Johnson ötlete, amelyet az earthboundlight.com-on mutatott be. Ő Photoshoppal dolgozik, és módszerének az a lényege, hogy nem az egész képre engedi rá a Smart Sharpen szűrőt, hanem csak azokat a részeket élesíti, amelyeknél a legzavaróbb az életlenség: a kontúrok környékét. Bobnak igaza van abban, hogy ezzel javítani lehet a Smart Sharpen képességein, de a módszer még hasznosabb a hagyományos Unsharp Mask esetében.

 

 

Szétbontjuk a képet L, a és b csatornákra

 

 

Ugyanakkor Bob módszerét két ponton is lehet még tökéletesíteni. Az egyik az élesített csatorna, a másik az élesítés utólagos hangolása. ő az RGB-csatornák tartalmát összemásolja egy alfa-csatornába, majd az élesítést a teljes RGB-képen végzi el, ami az esetek nagy részében felesleges, sőt káros. A kék csatornában például a többinél erősebb zaj szokott lenni, amelyet az élesítés kiemel, miközben ez a csatorna szinte semmit nem ad a kép részletgazdagságához. Az emberi látás felbontóképessége a komplementer színek tekintetében 3-8-szor rosszabb, mint a fekete-fehér mintázatokra nézvést. Vagyis nem baj, ha a színek egy kicsit elmaszatolódnak a képen, mert úgysem látunk belőle semmit. Ezzel szemben felettébb zavaró, ha az élesítés színes zajt okoz. Vagyis jobban tesszük, ha csak a világosságinformációt hordozó csatornában élesítünk, a színeket pedig békén hagyjuk. Ez RGB módban nem lehetséges, mert ott mindegyik csatorna hordoz színinformációt, és mindegyik beleszól a kép világosságába is. Photoshopban egyszerűen Lab színmódba kell váltani, és az L (Lightness) csatornával kell dolgozni, ami csak a világosságinformációt tartalmazza

 


Csak az L-csatornával foglalkozunk

 

 

A GIMP-ben a dolog kicsit kényelmetlenebb, mert nem tud Lab színtérben dolgozni. Viszont a Színek » Komponensek » Szétbontás menüponttal szét lehet szedni a képet három rétegre, amelyek közül az egyik az L, a másik kettő az a és b csatornának felel meg. Ehhez a megjelenő párbeszédpanelen az LAB-et kell választani a Színmodell listáról, és be kell kapcsolni a Rétegekre bontás jelölőnégyzetet. A művelet hatására egy új, három rétegből álló, szürkeárnyalatos kép születik. Ennek L rétegén dolgozunk tovább.

 

 

Egy másolatot készítünk az L-csatornáról

 

Vegyük elő a Párbeszédablakok menüből a Csatornákat. A meglévő Szürke csatornára kattintsunk az egér jobb gombjával, és a helyi menüben válasszuk a Csatorna megkétszerezése funkciót. A Csatornák panelen megjelenő új „Szürke csatorna másolata" nevű csatorna bélyegképe mellett balra, a szem ikon bekapcsolásával tegyük láthatóvá a csatornát. Csak ezen dolgozunk most.

 



A Sobel-szűrővel megkeressük az éleket

 


A Szűrők » Élkeresés » Szélek funkcióval keressük meg a képen az éleket. Legjobb eredményt akkor kapunk, ha a Sobel algoritmust választjuk, a Mértéket pedig közepesre állítjuk. A kapott kép zömében fekete, a kontúrok fehérrel világítanak.


 

A Szintek eszközzel finomítunk az élképen

 

 

Kicsit még korrigálunk rajtuk a Színek » Szintek funkcióval. A Bemeneti szinteknél a jobb oldali, fehér csúszkát addig húzzuk balra, amíg az összes vonal egészen fehér nem lesz. A bal oldali fekete csúszkát meg jobbra húzzuk egy picit, amíg a nagy egybefüggő felületek tiszták nem lesznek, és az esetleges JPEG-hibák el nem tűnnek a szemünk elől. Ezután OK-t nyomunk.

 

 

Gauss-életlenítéssel lágyítunk a kontúrokon
 
 
Most a kontúrok kissé élesebbek, mint szükséges, ezért bevetjük a Szűrők » Elmosás » Gauss-elmosás funkciót. Nagyjából 5-10 pixel sugarú éltelenítés az esetek nagy részében megfelelő választás.

Kijelölést készítünk a csatornamásolatból, és visszatérünk az eredeti képhez

 

 

A következő lépésben visszatérünk a Csatornák panelhez, és a „Szürke csatorna másolatánál" a jobb gombos helyi menüből a Csatorna kijelöléssé alakítása pontot választjuk. Ezután a csatornamásolat láthatóságát kapcsoljuk ki, és térjünk vissza az eredeti képhez (a „Szürke" és az „Alfa" csatorna is legyen kijelölve!). A Szűrők » Kiemelésmenüben válasszuk a Maszk életlenítését. Ez igazából az életlen maszk, csak rossz a GIMP magyar fordítása.

 


A kijelölt részt élesítjük

 


A korábban leírtak szerint végezzük el az élesítést, de a szükségesnél egy kicsit erősebbre állítsuk a Mérték paramétert (a Sugarat ne!).

 


Egyesítjük a Lab komponenseket

 


Most már a célegyenesben vagyunk. A Színek » Komponensek » Összevonás menüponttal egyesítjük a három réteget. A Színmodell természetesen most is LAB, és a Csatorna-ábrázolás már automatikusan adódik. Ha minden igaz, akkor most három kép van előttünk nyitva a GIMP ablakaiban. Az első az eredeti színes kép, a második a LAB szerinti szürkeárnyalatos, és a harmadik az egyesített, új színes kép. A szürkeárnyalatos már nem kell, mentés nélkül becsukhatjuk. Az új, élesített kompozit képnél a Rétegek panelen már csak egyetlen „Háttér" réteg van. Ezt fogjuk meg az egérrel, és húzzuk az eredeti kép ablakába. Így ott most két réteg lesz. Az alsó az eredeti „Háttér", a felső, a „Háttér másolata" nevű pedig az élesített kép. A Rétegek panelen az Átlátszatlanság csúszka balra mozgatásával gyengíteni lehet a felső réteget, vagyis hangolni lehet az élesítést. Ez a második lényeges újításunk Bob módszeréhez képes. A rétegek egymásra igazítása után így lehet véglegesen beállítani a szelektív élesítés mértékét. A hangolásnál se feledkezzünk meg a 100%-os nagyításról. Amikor jó az éles és életlen kép aránya, a Réteg » Összefésülés lefelé funkcióval fejezzük be a munkát.

 


Az élesítés finomhangolása a réteg átlátszatlanságával

 


Végjáték

Fontos hangsúlyozni, hogy az élesítés mindig a képfeldolgozás utolsó lépése legyen, és a méretre vágott, kész képen végezzük el. A kívánatos élesítés jellege és mértéke nagyban függ attól, hogy mire szeretnénk használni a képet. A nyomtatásra szánt képek élességét igazán csak a kinyomtatott képen lehet megítélni.

 

 

 

A GIMP-pel bemutatott eljárás Photoshopban is használható, de ott egy kicsit másként festenek a dolgok. A különbségeket most nem részletezzük, helyette a Photoshop-használók innen letölthetnek egy ATN-fájlt betömörítve, amelyet az Action panel jobb felső sarkában lévő menüvel lehet betölteni. Miután elindítottuk a makrót, a dolgok már mennek maguktól, csak arra kell ügyelni, hogy a Levels (Szintek) beállításnál a fekete és fehér fordítva van, mint a GIMP-nél.

 

 

 

További GIMP-trükkök:

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.