Hirdetés

GIMP-trükkök VI. – Keretre vágva

|

A vágás talán az egyik legrégebbi és legalapvetőbb képmódosítás. A szakcikkek mégis igen kevés figyelmet szentelnek neki, talán mert első nekifutásra nagyon egyszerű dolognak tűnik – sőt talán feleslegesnek is.

Pedig a vágás nagyon hasznos eszköz a kompozíció megalkotásakor. Ha jobban meggondoljuk, már magának a felvételnek az elkészítése is egy vágás, hiszen a fotós egy keretbe helyezi a látvány egy darabját.

 


 

 

Csak az jut el a nézőhöz, ami a kereten belülre esik. Ami kívül marad, az a néző számára nem létezik, vagy legfeljebb csak sejthető, ha a kép utal rá. E keret miatt minden fotó szükségszerűen manipulált. A manipuláció lehet tudatos, kreatív alkotóeszköz: igen erőteljes képeket lehet alkotni vele. Érdekes, hogy a laikusok oly könnyen megfeledkeznek róla, hiszen elég feltűnő: ez a fénykép széle. És éppen a keret miatt nincs értelme arról vitatkozni, hogy a digitális képkidolgozás megrontja-e a fénykép nyers, tiszta és kérlelhetetlen hitelességét. A vágás miatt a föltétlen objektivitásban egyetlen fotónál sem lehet bízni.

 

A digitális technika révén a vágás valamivel kényelmesebb lett, mint a filmes labormunkában, de nem sokkal. A digitális módszer előnye az, hogy olcsón és gyorsan kísérletezhetünk többféle kivágással. Érdemes próbálkozni, mert néha egészen jellegtelennek tűnő képek is igen kifejezővé válhatnak egy jó vágásnak köszönhetően. Aztán a vágás arra is jó, hogy eltüntessük az apró bakikat a kép széleiről, például egy belógó csuklópántot vagy hadonászó kezet. Hobbifotósoknál gyakori hiba, hogy a kép kissé ferdére sikeredik. Ennek oka leggyakrabban a hibás kameratartás, valamint a gépváz elrántása az exponálógomb lenyomásakor. Különösen akkor zavaró, ha víztükör van a képen, hiszen a valóságban annak az a szokása, hogy vízszintes. Mostani példánk is egy ilyen „lejtős” kép, amelyet egy kicsit megjavítunk.

 

Vízszintes vizet!

A GIMP csak vízszintes és függőleges vonalak mentén tudja elvágni a képet. Olyan ferde kivágásra nem képes, mint a Photoshop. Ha a felvétel egy kicsit ferdére sikerült, akkor a vágás előtt el kell forgatni a képet annyira, hogy a vízszintes és függőleges vonalak a helyükre kerüljenek.

 

Keressük ki a Forgatás eszközt az Eszköztárból. A GIMP-re jellemző, hogy dolgokat több helyen is meg lehet találni. Ilyen a forgatás is. A képablak Eszközök -› Átalakítóeszközök menüpontja alól is elő lehet csalogatni, meg a ‹Shift›+‹R› billentyűkombinációval is. Használata végtelenül egyszerű. Rákattintunk vele a képre, megfogjuk, és a kívánt mértékben elforgatjuk azt. Ilyenkor megjelenik a kép közepén egy kis célkereszt, amely a forgatás középpontját jelöli. Ezt az egérrel arrébb lehet tenni, oda, ahová csak akarjuk. Felbukkan egy-egy párbeszédablak is, amelyen a forgatás szögét és a középpont helyét számokkal is meg lehet adni. A szög fokban értendő. A pozitív számok az óramutató járásával megegyező irányú forgatást jelentenek, a negatív számok ellenkező irányút.

 

Nagyban megkönnyíti a vízszintes és a függőleges irány pontos megítélését, ha a Nézet menüben bekapcsoljuk a Rács megjelenítését. A rács alapértelmezett megjelenését az Eszköztár Fájl -› Beállítások -› Alapértelmezett rács menüpontjánál lehet beállítani. A konkrét kép esetében a képablak Kép -› Rács beállítása menüpontjával menet közben is meg lehet változtatni a rács kinézetét. Persze ahhoz, hogy a kép helyzetét a vízszintes és függőleges rácsvonalakhoz tudjuk igazítani, az is szükséges, hogy az Eszközbeállítások párbeszédablakban az Előnézet „Kép”-re legyen állítva. Itt is be lehet kapcsolni egy rácsot, de az nekünk nem jó, mert az együtt forog a képpel. Miután a kívánt szögben elfordítottuk a képet, kattintsunk a Forgatás gombra, vagy nyomjunk ‹Entert› a művelet véglegesítéséhez.

 

 

A kép vízszintesbe állítását megkönnyítik a rácsvonalak

 

 

Hasítjuk a vizet

Amikor a kép már egyenesben van, jöhet a felesleges részek levágása. A példának választott képen nincs semmi olyan, amit azért kellene eltávolítani, mert zavaró a jelenléte. Mégis érdemes a kompozíción egy kicsit változtatni, mert túl sok van a vízből. Jó lenne, ha a kastély szépen tükröződne a vízen. Akkor szép szimmetrikus kompozícióhoz jutnánk úgy, hogy a partvonalat a vízszintes felezővonalhoz tesszük. A szép tükörképek arra is alkalmasak, hogy a főtémát helyettesítsék a képen. El lehetne képzelni olyan kompozíciót is, amelyen a tükörkép dominál, és a partvonal a kép felső harmadoló vonalához vagy a felső vízszintes harmonikus osztóvonalhoz esik. Sajnos a tavat szél fodrozta, amikor ez a kép készült, ezért felszínén egy keskeny sáv kivételével semmi érdekes nincs. Most ettől az unalmas résztől fogunk megszabadulni.

 

A Vágás eszköz ikonja egy szike: az eszköztáron, a forgatás eszköz mellett található. A vágáshoz kattintsunk az eszközzel a kép egyik pontjára. Itt lesz a kivágott rész egyik sarka. Most anélkül, hogy az egér gombját elengednénk, vagy a rajztábla tollát felemelnénk, húzzuk végig a képen az eszközt. Közben egy sötét keret jelenik meg, amely letakarja a kiválasztott téglalapon kívüli részt. Ahol a szerszámot felemeljük, ott lesz a téglalap másik sarka. Ami a téglalapon belül van, az fog a képből megmaradni, és az lesz levágva, ami a külső, sötét keret alá esik. De a GIMP nem fogja elvégezni a vágást, még módosíthatjuk a kivágást! Ha jól megnézzük az általunk készített keretet, akkor látjuk, hogy a sarkaiban nagyjából 1 centiméteres négyzetek vannak, és ha az egeret az oldalvonalak közelébe visszük, akkor az oldalak mentén is hasonló téglalapok jelennek meg. Ezekkel a fogantyúkkal a kijelölt rész alakját lehet változtatni. A sarki négyzetekkel a sarkokat húzogathatjuk ide-oda. Az oldalsó téglalapokkal pedig nyújtani, keskenyíteni, illetve magasítani vagy lapítani lehet a kivágott részt. Ha a kivágandó rész közepébe kattintunk, akkor egyszerűen arrébb húzhatjuk az egészet anélkül, hogy a méretét megváltoztatnánk. A fogantyúkkal a keretet tetszés szerint igazgathatjuk, ameddig csak akarjuk. A vágás csak akkor történik meg, ha az egérrel rákattintunk a képre, vagy megnyomjuk az ‹Enter› gombot.

 

Az eredetinél szebb, kiegyensúlyozottabb kompozíciót kapunk, ha a partvonal a kép alsó harmadához kerül. Ezt úgy tudjuk a legkönnyebben elérni, hogy az Eszközbeállítások panelen bekapcsoljuk a Harmadolóvonalakat, és a vágókeretet addig igazgatjuk, amíg a harmadoló vonal a partvonalhoz kerül. A forgatásnál bekapcsolt rács most kifejezetten zavaró, ezért azt kapcsoljuk ki. A kép felső részéből is le lehet vágni, és a széleiből is úgy, hogy a kastély épülete nagyjából kitöltse a középső kilencedet. Ettől az épület sokkal hangsúlyosabb lesz, mint az eredeti képen.

 

 

A komponálást segítik a harmadoló vonalak

 

 

Az aranymetszés

A GIMP vágóeszközénél nemcsak a felező és harmadoló, hanem az aranymetszés szabályai szerinti osztóvonalakat is lehet választani. Az aranymetszésnek nagy kultusza volt az 1900-as évek elején. Úgy tekintettek rá mint a létező legtökéletesebb arányra. Szecessziós alkotásokon éppúgy tetten érhető tudatos használata, mint a kubista szobrokon és a Bauhaus épületein vagy a századelő kertépítészetében. Az aranymetszés lelkes híve volt a magyar származású, Párizsban élő szobrászművész és teoretikus, Beöthy István és a francia építészet géniusza, Le Corbusier is. Az aranymetszés arányainak a természetben sincs különösebb jelentősége, de ettől még szép, és sok képen kellemes kompozíciót adó arány ez. Az aranymetszés szerinti vonalak, vagyis az úgynevezett harmonikus osztóvonalak 1:1,618 arányban osztják a képet. Ez a furcsa arányszám úgy jön ki, hogy a kettéosztott képszél rövidebbik szakasza (a) úgy aránylik a hosszabbikhoz (b), mint a hosszabbik (b) az egészhez, azaz a két szakasz összegéhez (a+b; = 1). Képlettel ezt így írhatjuk: a:b=b:(a+b). Ebből jön, hogy a:b=1:1,618. A képlet teljes levezetése magyarul is megtalálható a Wikipédián.

 

Az aranymetszést nemcsak olyan sávos kinézetű képekhez lehet használni, mint az eddigi példában szereplő. Nagyon szép, nyugalmat árasztó képeket kapunk, ha a kompozíció hangsúlyos eleme a jobb oldali és a felső harmonikus osztóvonal metszéspontjába kerül. Ez a pont egyúttal a bal alsó sarokból a jobb felső felé tartó, úgynevezett pozitív átlóra esik, amely egy másik nevezetes osztóvonal.

 

 

Aranymetszés szerint

 

 

*

Most, hogy tisztában vagyunk a vágás alapvető szabályaival, valószínűleg nem fogunk olyan képeket készíteni, mint cikkünk első illusztrációja. Vagy ha igen, ezt előre megfontolt, tudatos szándékkal és okkal tesszük.

 



További GIMP-trükkök:



Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.