Időgép házilag - virtuális merevlemezek

|

Előző, Windows Virtual PC-ről szóló cikkünket ott hagytuk abba, hogy hamarosan alaposan belemerülünk a virtuális merevlemezek világába, és időgépet hozunk létre. Lássuk, hogy is kell ezt csinálni!

Az előző cikk folytatásaként hamarosan bemutatjuk H. G. Wells nagy álmát, egy másik ígéretünkhöz híven fussuk át, hogy készíthetünk saját virtuális gépet. A dolog nem tűnik túl nagy falatnak – a múlt hónapban már leírtuk a fontosabb tudnivalókat –, látszólag csak a megvalósítás van hátra. Azért van benne néhány buktató.

 

Új virtuális gép készítése


Saját virtuális gépet azok is kreálhatnak majd, akik a Windows 7 valamelyik Home verzióját vásárolják meg, mindössze a Windows XP mód, azaz a virtuális XP-n futó programok Windows 7 Start menüjébe való integrálásáról kell lemondaniuk.

 


Az új virtuális gép készítésének legfontosabb része, hogy
eldöntsük, milyen rendszerlemezre van szükségünk

 

 


Első lépésünk a Virtual PC program megkeresése a Start menüben, majd annak címsávjában a Create virtual machine-re való kattintás. Egy pár lépéses varázsló először megkérdezi az építendő gép nevét és címét. A készülő virtuális gépet érdemesebb valami egyszerűbben elérhető mappába helyezni, a program alapbeállítása ugyanis egy isten háta mögötti könyvtárba tenné, ahol nagyon nehezen találjuk meg, ha „kézzel” kellene valamit ügyködnünk rajta.

 

Megadhatjuk a gépnek szánt virtuális memória méretét – az alapbeállítás szerinti 512 megabájt egy XP-nek pont jó kiindulópont –, és ha kell, le is tilthatjuk a kezdeti hálózati elérést.


Az undo disk funkció a kész gép beállításai közt kényelmesen ki-be kapcsolható.
Ugyanitt változtathatjuk meg a virtuális lemezek kapcsolatait, illetve helyfoglalási tulajdonságait


Az Add a virtual hard disk ablakban következik a lényeg, a virtuális merevlemez készítése. Az alapbeállítás szerint egy üres, kezdetben alig 256 kilobájt méretű lemez jön létre, amelynek mérete a használattól függően dinamikusan növekedhet egészen 127 gigabájtig. Másik két lehetőségünk egy korábban elkészített virtuális merevlemez használata, illetve a haladó módon elkészített lemez alkalmazása. Utóbbiban kézzel megadhatjuk, hogy dinamikusan növekvő (Dynamically expanding), vagy előre elkészített, fix méretű (Fixed size) virtuális merevlemezünknek mekkora legyen a maximális, illetve teljes mérete. (A Create a virtual hard disk using advanced options menünek van egy harmadik, Differencing pontja is, ezzel később fogunk foglalkozni.) A dinamikus méretű lemezek lefoglalt mérete csökkenthető, miután fájlokat törlünk belőlük (a gép Settings menüjében a kiválasztott lemez Modify... menüjének Compact virtual hard disk pontja), de ez a Virtual PC béta-változata alatt sajnos egyszer sem jött össze. Az RC-ben már szerencsére működik a zsugorító funkció.


Kényelmes munka a virtuális gép alatt


Ezzel el is készült új gépünk, akár el is indíthatnánk, ám érdemes azért még néhány dolgot most beállítanunk. Az új gép jobbgombos helyi menüjében válasszuk ki a Setting pontot, erre a korábbi cikkünkben már megismert beállítópanel jön elő. A hálózati csatolót Shared Networking (NAT) állásba érdemes tenni már most – ekkor biztos nem lesz gond a hálózat beállításával –, valamint be kell állítanunk az optikai meghajtót is. Mivel új gépünkön még nincs operációs rendszer, azt többnyire CD/DVD-ről szokás telepítenünk. A telepítőlemez helyett viszont inkább az arról készült ISO képfájlt adjuk meg a virtuális gépnek, így sokkal gyorsabban befejeződik a telepítés, mintha a valódi korongról dolgoznánk. Az ISO képet érdemes megtartanunk valós merevlemezünkön, máskor is jól jöhet.


Az integrációs eszközök telepítése nélkül még az egérkurzort sem
tudjuk egyszerűen kihúzni a virtuális gép ablakából


A Windows Virtual PC a Windows XP SP3, Vista SP1 és Windows 7 (RC) operációs rendszerek telepítését támogatja vendég operációs rendszerként. Telepíteni lehet alá akár Linuxot is, de ekkor az integrációs komponensekből semmi sem fog élni, azaz egy nagyon „fapados” vendégrendszerünk lesz, amiből csak hálózati kapcsolaton keresztül érhetjük el a gazdagépet. Ha Linuxra vágyunk, inkább a VMware Workstation/Player, illetve a VirtualBox virtualizációs alkalmazásokat ajánljuk, ezek teljes mértékben fel vannak készítve Linux futtatására is.


Esetünkben telepítsünk Windows XP-t! A telepítő gyorsan, mintegy 15–20 perc alatt lefut, azaz a virtuális gépen sokkal gyorsabban, mint egy valódin. Amikor eljut a hálózati kapcsolatok beállításához, a közvetlen internetkapcsolatot érdemes kiválasztanunk. Új felhasználói nevünk és jelszavunk lehetőleg legyen azonos a Windows 7 alatti nevünkkel és jelszavunkkal, különben nehéz lesz az átjárás a gazda- és a vendéggép között. Az integrációs komponensek vezérlőprogramja ugyanis nem fogja megengedni, hogy a „ismeretlen” felhasználó matasson majd a Windows 7-es mappáink közt. Természetesen létrehozhatunk más felhasználót is eltérő jelszóval, illetve más Windows 7-felhasználók könyvtárait is elérhetjük majd, ám ekkor mindig a szükséges felhasználók nevének és jelszavának megadásával kell majd belépnünk. A vendéggép jelszó nélküli felhasználói eleve nem férhetnek hozzá a Windows 7-es mappákhoz.


Szóval, él az XP-nk, ám az egeret nem tudjuk kihúzni a virtuális gép ablakából (csak a [Ctrl]+[Alt]+[balra nyíl] gombok megnyomása után), sőt egyelőre még a gazdagép meghajtóit sem látjuk a vendég Sajátgépe alatt. Ideje az integrációs komponenseket telepíteni, ezt a virtuális gép ablakának Tools -› Install Integration Componets menüjében kezdeményezhetjük. A telepítés kétlépcsős – először felkerül az alapprogram, ami azonnal a RAIL QFE program letöltését és telepítését kéri a Microsoft letöltési oldaláról. Utóbbi elsősorban fejlesztők számára készült, ráadásul cikkünk írásakor nem is volt elérhető magyar nyelvű XP alá. Ettől függetlenül innentől „kiszabadul” az egér, és a gazdagép USB-s eszközeit is elérhetjük virtuális XP-nk alól. A gazdagép merevlemezeit viszont csak a virtuális gép Tools - Enable Integration Features gombjának megnyomása után érhetjük el, persze csak ha a jelszavaink rendben vannak.


Időgép


A virtuális gépek használatának talán legnagyobb előnye, hogy valódi időgépet hozhatunk velük létre, legalábbis ami a számítógép használatát illeti. Elég egy biztonsági mentést készítenünk virtuális gépünk aktuális állapotáról – ez csak néhány fájl lemásolásával jár –, majd szabadon garázdálkodhatunk a vendégrendszer alatt. Szabaduljon el egy vírus, „szálljon el” az operációs rendszer, vagy ha bármi más miatt visszakívánjuk a korábbi állapotot, elég visszamásolni a félretett mentést, és minden visszaáll a korábbi, jól beállított, stabil állapotába.


A kézzel való másolgatás sajnos eléggé kényelmetlen, mi több, helypazarló dolog, ráadásul itt is megtörténhet, nem csak a valós rendszereken, hogy épp akkor nincs mentésünk, amikor nagy szükségünk lenne rá. A virtualizációs rendszerek készítői emiatt többfajta megoldást is kínálnak az egyszerűen kezelhető időgépek megvalósításához, nincs ez másképp a Windows Virtual PC-vel sem.


Esetünkben kétfajta ilyen funkció is elérhető úgy, hogy akár egymással is kombinálhatjuk őket. Az első módszer az Undo Disk opció engedélyezése, ez az új virtuális gépet létrehozó varázsló virtuális merevlemezt létrehozó képernyőjén, illetve a már kész virtuális gépek Settings menüjén belül is bekapcsolható, természetesen csak a gépek kikapcsolt állapotában. Bármit is teszünk ezen túl virtuális gépünkben, annak merevlemezein – 3 is lehet egy virtuális gép alatt – semmilyen változás nem fog történni, a módosított vagy újonnan létrehozott fájlok a virtuális gép mappájában létrejött VUD kiterjesztésű, úgynevezett undo disk állományokba íródnak ki. Változtatásainkat véglegesíthetjük is a Settings -› Undo Disks menüben (Apply changes), de el is dobathatjuk őket (Discard changes), ha vissza szeretnénk lépni a korábbi, kiinduló állapothoz.


Míg az Undo Disk opció a virtuális gépünkhöz csatolt összes virtuális merevlemezre egyszerre érvényesül, addig a különbözeti merevlemezeket önállóan is létrehozhatjuk. Erre való a virtuálisgép-készítő varázsló már említett, Create a virtual hard disk using advanced options -› Differencing menüje. Itt először a létrehozandó új virtuális lemezünk nevét és helyét kell megadnunk, majd következő lépésként egy már létező, úgynevezett parent virtual disket kell megneveznünk. Virtuális gépünk e két lemezt egyetlen meghajtóként fogja látni úgy, hogy alapvetően a parent, azaz szülőlemez tartalmát használja, de a változások már az újonnan létrehozott virtuális lemezre íródnak vissza. Ha úgy döntünk, akkor a különbözeti lemez tartalma bemásolható a szülőbe, illetve egy újabb, összefésült lemezt is létrehozhatunk a szülő- és a különbözeti lemez tartalmából. Erre a virtuális gép Settings menüjén belül, az aktuális lemez kijelölése után, annak Modify... menüjében van lehetőségünk.


Az egymással is kombinálható Differencial és Undo Disk módszer között tehát az a fő különbség, hogy az utóbbi inkább az ideiglenes változások követésére/visszaállítására való, a differenciális módszer pedig leginkább a helyspórolásra. Ha mondjuk három különféle beállítású Windows XP virtuális gépet használunk, akkor érdemes őket úgy létrehozni, hogy mindhárom ugyanarra a „szűzen telepített” XP parent diskre alapul, természetesen három új különbözeti lemezzel. Maga a Microsoft virtuális XP módhoz adott angol XP-je is ilyen, a szülőlemeze alapértelmezés szerint a C:\Program Files\Virtual Windows XP\Virtual Windows XP.vhd fájlban található, ezt magunk is felhasználhatjuk újabb XP-s vendég rendszerek alapjául.


Virtuális merevlemezt mindenhova!


A virtuális merevlemezek kényelmes eszközök: nem kell szanaszét particionálnunk valódi lemezünket, ha különböző adatainkat szeparált helyen szeretnénk tudni, ráadásul könnyebben másolhatók, mint az igazi társaik. Úgy általában könnyebb velük a munka, mint a valódi merevlemezekkel. És most jön a nagy dobás: a virtuális lemezek – legalábbis a Microsoft VHD formátumúak –, használatához még virtuális gép sem kell, alap Windowsunkból is elérhetőek!


Virtuális lemezek Windows 7 alatt


Legegyszerűbben a Windows 7-felhasználók boldogulnak, az ő Control Paneljük Computer Management - Disk Management ágában mindent megtalálnak az Action menüben. Itt új VHD fájlt is készíthetünk (Create VHD), illetve egy már meglévőt is csatolhatunk rendszerünkre (Attach VHD), akár csak olvasható (Read-only) módban is. A felcsatolás után a virtuális merevlemezt ugyan úgy használhatjuk, mint egy valódit. A felcsatolt lemezt a Disk Managementen belül, a lemezek particionálását részletesen bemutató alsó részében, a lemezegység sorszámát jelölő mező jobbgombos menüjének Detach VHD pontjával csatolhatjuk le rendszerünkről.

 

A világ sajnos nem tökéletes; a Windows 7 virtuális meghajtókat kezelő része nem teljesen kompatibilis a Virtual PC alatt létrehozott VHD lemezképekkel. Nem kezeli sem a differenciális kapcsolatokat, sem az undo disk opciót használó lemezképeket, ezért jó eséllyel tönkre fogja tenni virtuális gépünk így használt merevlemezeit, ha ezeket kívülről nyitjuk meg. Az inkompatibilitás fordított irányban is igaz, a Windows 7 lemezkezelőjében olyan nagy (127 gigabájtnál nagyobb) VHD állományokat is létrehozhatunk, amelyeket a Windows Virtual PC jelenleg nem ismer fel.


Itt tudunk virtuális lemezeket készíteni és felcsatolni a Windows 7 alá...

 

...és itt lecsatolni




Az XP és a Vista fantomja


A VHD lemezképeket Windows Vista és XP alatt is használhatjuk, viszont erre sajnos nem kapunk beépített lehetőséget. Szerencsére van egy teljesen hivatalos és egy „harmadik féltől” való megoldás is a VHD állományok csatolására. Készíteni már nehezebb, illetve lehetetlen velük, ezért innen letölthetünk pár üres VHD állományt: Formazott_dinamikus_VHD-k.zip és Formazatlan_32_GB_(fix)_VHD.rar. Csak akkor kezdjünk a letöltésnek, ha van elég helyünk, mivel a fájlok kicsomagolt mérete elég nagy, lehet, hogy az aktív víruskereső ellenőrzésük közben tele fogja velük írni a merevlemezt!


A hivatalos út a Microsoft Virtual Server 2005 R2 SP1 programjának használata. Az ingyenes regisztráció fejében letölthető alkalmazás minden modernebb 32 bites, valamint az AMD processzorokon futó 64 bites rendszeren futtatható. A komoly felkészültséget igénylő virtuális szerver használatára szerencsére nincs szükségünk, elég, ha a csomag VHD Mount alkalmazását telepítjük. Ez parancssori program, segítségével XP és Vista alatt is fel- és lecsatolhatjuk virtuális lemezeinket.


A Microsoft Virtual Server csomagjából elég a VHD Mount programot telepíteni,
ennek segítségével Windows XP és Vista alatt is felcsatolhatjuk a VHD lemezképeket


Sokkal kényelmesebb megoldás a lapunkban már többször is bemutatott, univerzális virtuális lemezalkalmazás, a 64 bites Windowsokon is jól működő Gizmo Drive. Itt már grafikus felület alól érhetjük el a fel- és lecsatoló funkciót. A program saját bevallása szerint helyesen kezeli az undo diskes és differenciális lemezkapcsolatokat is, ezért Windows 7 alatt is érdemes kipróbálni a virtuális gépek merevlemezeinek külső turkálására. Saját tapasztalataink és a Gizmo fórumának tanúsága szerint sajnos a dinamikus VHD fájlokkal gondja akadhat a programnak; időnként formázatlan lemeznek ismeri fel ezeket. E hiba miatt jobb, ha nem bízunk meg százszázalékosan a Gizmóban, ezért a virtuális gépek lemezeinek módosítását ezzel a programmal sem javasoljuk!

 

 

Rendszermentés virtuális lemezekre

A drágább Windows Vista változatoknak és a Windows 7-nek is van egy viszonylag kevesek által használt és ismert backup alkalmazása, amellyel teljes rendszerünk lementhető és visszatölthető egyben. A program Vista alatt a Kellékek -› Rendszereszközök -› Biztonsági mentés állapota és konfigurációja -› Complete PC biztonsági mentés, Windows 7 alatt a Control Panel -› Backup and Restore -› Create a system image útvonalon érhető el.

 

Az eléggé fapados, a hozzáértőbb felhasználók többsége szerint csak idomított majmoknak készített programnak van egy értékelendő tulajdonsága: a mentést VHD lemezképekbe készíti. Ha ezeket előbb saját tulajdonba vesszük, majd felcsatoljuk rendszerünkre, akkor – mint egy valódi merevlemezen – kényelmesen keresgélhetünk lementett rendszermásolatunk mappáiban.

 

Ne feledjük, hogy ha egyszer vissza kívánjuk tölteni eredeti helyére ezt a rendszermentést, akkor csak óvatosan szabad módosítani benne!

 

 

Virtuális gépekkel foglalkozó sorozatunk első részét ide kattintva olvashatja el.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.