A digitális másolásvédelmet pont a tartalmakat jogtisztán licencelők utálják a legjobban, hiszen a kalóz kópiákkal ellentétben különféle szükségtelen és irritáló feltételekhez kötik a felhasználást és a birtoklást. A tapasztalatok alapján a DRM általában csak arra jó, hogy a jogtulajdonosok kibabráljanak a fizetős ügyfelekkel. A tartalmak warez kiadásainak elérhetővé válását nem hogy megakadályozni, de késleltetni is csak ritkán képesek.
Természetesen a böngészőkben is régóta találhatóak másolásvédelmi modulok. Régebben a tartalomkészítők az Adobe Flash vagy a Microsoft Silverlight beépülőkkel próbálták védeni a tulajdonaikat, azonban HTML5 előretörésével és a pluginek kihalásával szükségük lett egy új, a böngészőkbe már beépített DRM-rendszerre, így megkezdődött a munka az Encrypted Media Extensions (EME) szabványon. Az EME önmagában nem másolásvédelem, hanem egy olyan csatolófelület, amellyel a konkrét DRM-megoldások betöltethetőek a böngészőkbe. Az összes népszerű és modern böngésző támogatja már az EME-t, noha formálisan nem tekinthető szabványnak, nem készült el az első végleges kiadása.
Jelenleg úgy tűnik, hogy talán soha nem is lesz szabvány az EME. A webes sztenderdek létrehozásáért felelős W3C a szabványon dolgozó munkacsoportja másodjára is lekéste az EME végleges verziójának leadási határidejét, ám a szervezetet vezető Tim Berners-Lee ezúttal nem biztosított több időt a fejlesztésre, helyette lepasszolta az ügyet a W3C tanácsadói bizottságának. A bizottságnak kell eldöntenie, hogy kapnak-e még időt az EME fejlesztői, vagy megszüntetik-e a szabványon való formális munkát. Rengetegen ellenzik az EME-t, a kritikusai szerint destruktív és zsarnok technológiáról van szó, így van rá esély, hogy kaszát kaphat a projekt. Akárhogy is dönt a bizottság, Berners-Lee valószínűleg nem fog élni a vétójogával.
(Forrás: Free Software Foundation, Neowin | Nyitókép: Justin Baugh)
