Hirdetés

Mentőötletek

|

Hirdetés

Menteni, menteni, menteni -– nem tudjuk elégszer ismételni, milyen fontos a biztonságimásolat-készítés. Sajnos ez a tevékenység kicsit macerás, és látszólag semmi értelme – egészen addig, míg egyszer be nem üt a ménkű! Egy vállalkozást a padlóra küldhet, ha tönkremegy az a merevlemez, amely valamilyen fontos dokumentum egyetlen példányát őrzi. De magánember számára is nehezen kiheverhető, súlyos csapás, ha elvész mondjuk a gyerekéről készült összes régi fotó vagy az a képsorozat, amelyet szülei aranylakodalmán rögzített.
Akár asztali rendszerünk hatalmas tárkapacitású merevlemezének adatait szeretnénk biztonságba helyezni, akár noteszgépünkön lévő fontos információkat kívánjuk megóvni, vagy digitális fotóinkat akarjuk megvédeni egy végzetes rendszerkatasztrófa jóvátehetetlen következményeitől, a megfelelő mentési stratégia kialakítása kétségtelenül időt és energiát igényel, de a befektetett munka hosszabb távon busásan megtérül.

Nagy merevlemezek védelme
Manapság, amikor a legkorszerűbb merevlemezek tárkapacitása eléri az ötszáz megabájtot, herkulesi feladatnak tűnik az adatmentés. Nem valószínű persze, hogy minden adat létfontosságú, de ha mégis, létezik egyszerű módszer a védelmükre.

Használjunk külső merevlemezt!
Ha egy gigabájtra vetítjük a költségeket, a teljes rendszer gyors archiválására az USB 2.0-s vagy FireWire csatolójú külső merevlemezek kínálják a legolcsóbb megoldást. Léteznek kettős csatolóval ellátott meghajtók is, ezek kicsit drágábbak, mint a kizárólag USB-sek.

A műfaj egyik jeles képviselője, a Maxtor One Touch II 200 és 300 gigabájtos méretben egyaránt kapható. Miután lefuttattuk a telepítővarázslót, az előlapon lévő gomb megnyomására PC-nken elindul a Dantz Retrospect Express 6.0 archiválóprogram. Ez alapbeállítás szerint eredeti formájukban, vagyis egy az egyben menti el az állományokat; tehát a Windows Intézőben böngészhetjük, vagy akár onnan vissza is állíthatjuk őket. Ez a technika kényelmes, viszont kétszer annyi tárterület is fölemészthet, mint ha tömörítve végeznénk az archiválást. A tárigény csökkentésére a Retrospect egyetlen fájlba is össze tudja zsúfolni az állományokat, de ebből csak a programon keresztül tudunk visszaállítani bármit is. Az eleve tömörített fájlok (JPEG, MP3 stb.) azonban nem lesznek sokkal kisebbek.

A program alapbeállításait használva a OneTouch II 300 gigabájtos verziója nem egészen két és fél óra alatt végzett egy 44,3 gigabájtos adattömeg átmásolásával és ellenőrzésével. Ezt az időt azonban nem muszáj a gép mellett rostokolva kivárnunk: megtehetjük, hogy a munka végén elindítjuk a mentést, és úgy állítjuk be a Retrospectet, hogy ha végzett, állítsa le a PC-t. Ezután érdemes a meghajtót lecsatlakoztatni a rendszerről, és biztonságos helyre elzárni.


Használjunk kazettát!
Az hordozható Iomega Rev 35GB/90GB olyan kazettákra ment, amelyeket kivehetünk az eszközből, és külön tárolhatunk. A szoftver kilencven gigabájtot zsúfol a kazettában lévő lemezre, ha tehát nagyméretű meghajtók teljes adattartalmát szeretnénk archiválni, nem lesz elég egy kazetta. Amennyiben mégsem akarunk több kazettába beruházni, marad az a megoldás, hogy csak a fontos adatokat mentjük: ezek biztosan elférnek ekkora tárterületen.

Ahhoz, hogy a tesztekben használt 44,3 gigabájtos adattömeget az Iomega Automatic Backup Pro szoftverrel archiváljuk, két lemezre volt szükség. Enyhe tömörítés mellett a mentés 29 perccel rövidebb ideig tartott, mint a Maxtor-meghajtón, de ne felejtsük el, hogy a Maxtor ellenőrzést is végzett. A program a háttérben működik, és változások esetén, illetve előre beállított időközönként frissíti az archív állományokat. Létrehozhatunk egy rendszerindító lemezt is -– jól jön, ha valami súlyos csapás éri a rendszert.

Noteszgépek védelme
Mielőtt elutaznánk, odahaza végezzük el noteszgépen tárolt adataink biztonsági mentését az előzőekben tárgyalt eszközök valamelyikével. Utazás közben pedig a lehető legkisebb súlyú megoldást használjuk.

Archiválás az internetre
Ha utazás során megbízható szélessávú kapcsolat közelébe kerülünk, a biztonsági másolatokat az internetre bízhatjuk. Az internetszolgáltatók által biztosított postafiók mérete általában nem haladja meg a 25 megabájtot, de az MSN Hotmail több száz megabájtot, a Google ingyenes Gmailje pedig akár több gigabájtot is képes fogadni. Egyszerűen csak küldjük el saját címünkre a fontos dokumentumok egy-egy példányát.

Archiváljunk USB-memóriára
Az USB-s flashmeghajtók kényelmes és nagy kapacitású megoldást kínálnak, hiszen ma már egy-két gigabájt adatot is tárolhatunk rajtuk, és áruk rohamosan csökken.

Használjunk noteszmerevlemezt
Akárcsak a PC-k esetében, a noteszeknél is külső merevlemezre lehet a leggyorsabban elmenteni az adatokat. Rengeteg gyártó készít ilyen kicsiny, USB-ről táplált meghajtókat, amelyek nem igényelnek hálózati adaptert. Mondjuk a Freecom és Trust termékei között a negyven-hatvan gigabájtos változatokat érdemes szemügyre venni. Léteznek kompakt meghajtók is: ilyen például a Seagate jojó méretű, csinos kis zsebwinchestere, a Pocket HDD, amely 2,5, illetve 5 gigabájtos változatban készül.

Fényképek az örökkévalóságnak
Ha azt szeretnénk, hogy fotóinkat unokáink is lássák, írjuk lemezre őket. A DVD ma már elég olcsó ahhoz, hogy a biztonsági mentésekről több példányt is készítsünk. Mind az egyszer írható, mind az újraírható DVD-k nagyon tartósak: gyakorlatilag megbízhatóbbak, mint a mágneses adathordozók (szalagos megoldások, illetve merevlemezek), amelyek állandóan használatban vannak.

Egyszer írható DVD
A legjobb választást az olcsó, könnyen tárolható DVD-R vagy DVD+R lemezek jelentik. A lemezgyártók szerint élettartamuk nagyjából hatvan év - ami még akkor is elég hosszú, ha túloznak -, vagyis hosszabb, mint a mágneses adathordozóké. Ha lehet, készítsünk két másolatot, és tároljuk őket más-más helyen.

Ha az adatok egyetlen DVD-n elférnek, csupán egy szabványos lemezíró programra van szükség. Ha nem, speciális archiválószoftver kell a másolatkészítéshez, amely egymás után tudja fűzni a lemezeket, és inkrementális vagy különbségi mentéseket is végre tud hajtani. Kapcsoljuk ki az archiválóprogramban a tömörítést: a közvetlen állománymásolás gyorsabb, és garantálja, hogy a jövőben is mindenfajta alkalmazás el tudja olvasni az archivált lemezeket - ez fontos lehet abban az esetben, ha a lemezt mondjuk egy nagy szekrény mélyére akarjuk elsüllyeszteni, és tíz-húsz évig feléje se akarunk nézni. (Kérdés: lesz-e olyan eszköz tíz-húsz év múlva, amely olvassa majd a mai DVD-ket? Gondoljunk csak a 80-as években az otthoni számítógépekhez használt kazettákra és flopilemezekre! - A szerk.) Az adatellenőrzést viszont kapcsoljuk be, biztosítandó a hibamentes adatátvitelt.

Újraírható DVD
Ha rendszeresen frissítjük adatainkat, például új képekkel bővítjük a családi fotóalbumot, az újraírható DVD az egyik legbiztonságosabb tárolási mód.

A DVD-RAM a jobb megoldás, mert specifikációja erősebb (százezer újraírást bír), mint a DVD+RW-é (amely „csak” ezer újraírásra van hitelesítve); viszont tartósság tekintetében mindegyik újraírható formátum elmarad az egyszer írható DVD-től (a gyártók harminc évet adnak meg rá). A DVD-RAM a hibakompenzációban is jobb, és a karcolásoktól erős bevonat védi; másfajta DVD-knél ilyesmit csak a TDK tesz bizonyos termékeire.


Biztonsági másolat kis hálózatokban
Az Ethernet kapcsolattal ellátott kisméretű fájlkiszolgálók kiváló megoldást jelentenek merevlemezeink meghibásodásával vagy állományaink véletlen törlésével szemben. Kombinálni kell azonban másfajta mentésekkel, mert a folyamatosan csatlakoztatott háttértár ki van téve a biztonsági támadásoknak és a feszültségingadozások károsító hatásainak.

Mentsünk Ethernetre!
A legújabb külső meghajtókat már hálózati csatlakozóaljzattal is ellátják, így közvetlenül beköthetők a hálózatba, és azon keresztül is képesek adatot megosztani. Vannak 160 gigabájt hálózati tárhelyet kínáló készülékek, amelyek alig kerülnek többe, mint egy közönséges USB 2.0-s meghajtó. Ilyen például az idehaza kevésbé ismert Ximeta NetDisk, amely 160 gigabájtos tárkapacitást kínál, akár hálózati kapcsolaton keresztül, és alig kerül többe, mint egy USB 2.0-ás külső merevlemez. Érdekessége, hogy meghajtóprogramján keresztül helyi tárolóként dolgozhatunk vele, így olyan archiválóprogramok számára is látható, amelyek a hálózatot nem érzékelik. A meghajtó a tesztekben nagyon jól szerepelt: nyolc gigabájt adatot 15 perc alatt mentett el (a mellékelt SureSaver 1.21 segédprogrammal).

Ha már van egy külső USB 2.0-s merevlemezünk, a Linksys Network Store Link lehetővé teszi, hogy egyszerre akár két ilyen meghajtót is rákössünk egy útválasztóra, és így azok kapacitása a hálózaton keresztül elérhetővé válik.

A cikk a 2005. júniusi számunkban olvasható.

Komolyabban érdekel az IT? Informatikai, infokommunikációs döntéshozóknak szóló híreinket és elemzéseinket itt találod.

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.