Cikkünk megírásakor még csak az angol verzió volt elérhető, de egy hónapon belül remélhetőleg már a végleges magyar változat is letölthetővé válik. A honosított verzió kiadása a Windows Vista megjelenése miatt is tolódott, ami első olvasatra furcsának tűnik, de ha telepítjük a Windows Media Player 11-es verzióját, a megjelenésből azonnal kiderül, mi köze a két dolognak egymáshoz. De még ne rohanjunk ennyire előre, először lássuk a telepítést! A program letöltésénél Windowsunknak egyszer át kell esnie egy eredetiségellenőrzésen, de ezzel nem elégedett meg a Microsoft. A telepítőkészlethez akár lemezmellékleten is hozzá lehet jutni (ahogyan nálunk is megtalálható), ezért a telepítés első lépésében újból sor kerül rendszerünk legalitásának ellenőrzésére. Amennyiben minden rendben, folytatódhat az előző verziónál is megszokott telepítési folyamat. De ezután már jöhet a rácsodálkozás!
Megnyerő, elegáns külső
A lejátszó megnyitásakor hirtelen a jövőbe, a Vista világába csöppenünk: megújult, fekete színű felület, az ablakkezelő és vezérlőgombok mind külsőleg, mind látványelemekben a következő Windowst idézik. A kezelőgombok végre megfelelően lettek elhelyezve a képernyő aljára, mintha csak egy MP3-lejátszót használnánk a számítógépen. A menüsor helyett gyorsgombokat találunk a képernyő tetején, a lejátszó közepén pedig a megújult Műsortár helyezkedik el. Hagyjunk egy kis időt magunknak az ismerkedésre, mert elsőre valószínűleg nem találjuk meg a teljes képernyős nézetre váltó gombot: a menük előcsalogatása is kissé elgondolkodtató feladat. Egyszerűen csak mozogjunk az egérrel, és észrevehetjük, hogy egyes elemek interaktívan fel-, illetve eltűnnek, mint például az időcsúszka vagy a gyorsgombok alatti menünyitó nyilak. Ezzel el is érkeztünk az egyik leghasznosabb felületi újításhoz: ha bármelyik gomb alsó részéhez visszük az egeret, egy kis nyíl jelenik meg, amelyre kattintva máris előugranak az adott funkciókhoz tartozó menük. Végre nem kell ablakokat nyitogatnunk, ha a zenetömörítés formátumát és minőségét át akarjuk állítani, vagy az írandó anyag típusát szeretnénk kiválasztani. Amennyiben mégis szükségünk lenne a régen megszokott menüre, visszakapcsolhatjuk, ha a jobb egérgombbal egy üres területre kattintunk a gombsoron, vagy egyszer megnyomjuk az billentyűt, és kiválasztjuk a klasszikus menük megjelenítését. Ilyenkor a szép külső a régi, windowsosan durva ablakká alakul vissza, amely már nem olyan szemet gyönyörködtető látvány. Ennyi külsőség után lássuk a belsőt, azaz az igazi újdonságokat!
Az egyik legjobban sikerült fejlesztés a Műsortárban zajlott, amely letisztult, átláthatóbb, kezelése sokkal egyszerűbb, mint régen. Valószínűleg ezért is indul ezzel a lejátszó minden alkalommal, de szerencsére erről egy kis trükkel lebeszélhetjük. (Lásd keretes írásunkat!) Egyszerű csoportokba rendezhetjük az albumokat, vagy a már lementett információk alapján előadók, év vagy akár ábécé szerint is kereshetünk. Zenemániákusok előnyben: minél többször hallgatunk egy számot, annál több csillagot kap - ez eddig is így volt. Viszont ezt a minősítést már tárolhatjuk az állománnyal együtt, és ezek alapján máris egyszerűbben kikereshetjük kedvenceinket, amelyeket külön Kedvencek kategóriába is rendez a lejátszó. Alapértelmezés szerint mindegyik zene három csillaggal indul.
A Műsortáron kívül további „apróságokat" is felfedezhetünk az újdonságok között. Ilyen például a Műsortárban lévő gyorskereső, amely már begépelés közben kutat és megmutatja a találatokat, vagy ugyanitt a bal felső sarokban lévő gyorsnavigáló, amely a Vista Intézőjéhez hasonlóan jeleníti meg egy sorban, és teszi tallózhatóvá a könyvtárlistát.
A lejátszó lassan fő digitalizálónkká is előléphet, hiszen már négy különböző Windows Media formátum (Standard, Pro, Lossless és VBR), MP3 és ettől a verziótól fogva a WAV-fájltípusok létrehozását is támogatja a legjobb minőségen. Ide tartozik még egy olyan kényelmi funkció, hogy lemez behelyezésekor máris indíthatjuk a grabbelést, majd a művelet végén ki is kérhetjük a lemezt. CD írásakor hangkiegyenlítést is választhatunk a számok jobb hallgathatóságának érdekében, és ha nem férne ki egy lemezre a tartalom, akkor a többlemezes írás is támogatott.
A gépen lévő zenék adatait a korábbiaknál kifinomultabban kezelhetjük: a lejátszó a hiányzó részeket pótolni is képes, szemben a régi felülírásos módszerrel. A zenék könnyebb megtalálása és a Műsortár frissítésének érdekében megadhatjuk azokat a mappákat, ahol a zenéket tároljuk, és adatbázisunk mindig friss lesz. Munkahelyek kedvence lesz majd a hálózaton történő megosztás, amelyet otthonra találtak ki, de kisebb közösségek számára is nagyon hasznos lehet. Ráadásul a megosztás során beállíthatjuk, hogy milyen zenéket engedünk nyilvánosságra, és kik jogosultak a meghallgatásukra.
Egyes szolgáltatásokat nem sokan fognak kiaknázni: például a közvetlen vásárlást és a letöltési lehetőségeket az Urge segítségével, amely a Microsoft és a Music TV közös zeneboltja. Az Xbox 360-használók is örülhetnek, mert eszközükkel már foghatják a lejátszóból érkező médiatartalmat, tehát számítógépünk és konzolunk segítségével akár videót is nézhetünk a tévén.
Valószínűleg többeket érdekel az a funkció, amelyet a hordozható lejátszókhoz fejlesztettek ki: már nemcsak egy, hanem mindkét irányban szinkronizálhatjuk zenéinket. Amit pedig szinte biztosan senki nem használt még: képek is nézegethetők a Media Playerben! Az ismertebb formátumok kezelésére - BMP, GIF, JPEG - is felkészítették, és ugyanúgy, mint a zenéket, megtekinthetjük diavetítés formájában kedvenc felvételeinket, sőt a sorrendet a Műsortárban is eltárolhatjuk lejátszási listaként!
Sajnos pár bosszúságra is számíthatunk az új verzió használatakor: ilyen például az a makacsság, hogy a lejátszó minden alkalommal a Műsortárral nyílik meg, és ezt csak egy apró trükkel lehet kikerülni, nincs rá beállítás a programon belül. A másik furcsa dolog, hogy a lejátszási listán nem jelenik meg a legutóbb megnyitott állomány, hiába is állítottuk be annak megőrzését, csak a Lejátszás gombra kattintva jön elő, tehát a gombra kattintás előtt lutri, hogy épp mi jelenik vagy szólal meg. Erre való hivatkozást nem találtunk, semmi nem utal arra, mi volt előzőleg betöltve, míg az előző verziókban legalább megjelentek a számok.
A Windows Media Player 11-es igazán jól összerakott lejátszó. Nagyon sok hasznos funkcióval bővült, amelyek tényleg igazi multimédiás lejátszóvá teszik. Egy-két bosszúságtól eltekintve azt kell mondanunk tehát, hogy érdemes átállni rá, mert kényelmesebb a kezelése, egyszerűbb használni, és egy kis ismerkedés után már a régebbi verziók tűnnek fapadosnak.
Adatok:
- Megújult Műsortár
- Hatféle digitalizálási/lemezbeszedési lehetőség
- Gyorskereső és könyvtártallózó
- Egyszerű kezelőfelület
- Hálózati megosztás
- Hordozható eszközök fejlettebb kezelése
Értékelés: Windows Media Player 11
Előny: teljes körű multimédiás lejátszó, könnyű kezelés
Hátrány: a legutóbb lejátszott lista elrejtése, a Műsortárral való indítás
Teljesítmény: 95%
Szolgáltatás: 95%
