A Microsoft már jóval a Windows 11 megjelenése előtt azzal borzolta a felhasználók kedélyeit, hogy szokásától eltérően ezúttal olyan rendszerkövetelményeket határozott meg, amiket a használatban lévő gépek egy igen tekintélyes része nem tud teljesíteni.
Amellett, hogy a támogatott processzorok listája relatíve szűk (Core i processzor esetén például legalább 8-assal kell kezdődnie a típusszámnak), a frissítéshez szükség van egy TPM-modulra is. Mégpedig biztonsági megfontolásokból; ha a hitelesítést a rendszer és a szoftverek olyan kulcs alapján végzik, amely hardveresen kódolt, akkor a vírusok és más kártevők vagy akár hackerek nem tudják megkerülni a PC védelmi rendszerét.
Ez logikus, hiszen a hardverbe "égetett" kulcsokat nem lehet hátsó kapukon keresztül megváltoztatni. A TPM-modult többek között a Windows Hello, a számítógép ujjlenyomat-olvasója, de akár az olyan szoftverek is használhatják a rendszer és az adatok biztonsága érdekében, mint az Outlook vagy a böngészők.
Úgy kell, hogy valójában mégsem
A Windows 11 rendszerkövetelményeiből a TPM-modul iránti igényt és azt, hogy a négy-, ötévesnél régebbi processzorok nem támogatottak, nehéz megmagyarázni egy átlagos felhasználónak - főleg úgy, hogy maga a Microsoft is mutatott kiskapukat arra vonatkozóan, hogyan lehet megkerülni a TPM-modul verziójára vagy akár meglétére vonatkozó kritériumot és azt is, ha a processzor nem támogatott.
Persze annyi kellemetlenség azért van ilyenkor, hogy így nem biztos, hogy van lehetőség frissítésre (TPM 1.2-vel lehet frissíteni Windows 10-ről Windows 11-re, de TPM nélkül a rendszert nulláról kell újratelepíteni). Az igazi csapda mégsem ez, hanem hogy fogalmunk sincs, meddig használható a Windows 11 TPM-modul, illetve támogatott processzor nélkül. Merthogy a Microsoft azt is elmondta, hogy nem támogatott hardver esetén a jövőbeli frissítések nem garantáltak.
Logikusan nézve persze a Microsoftnak nem érdeke, hogy a felhasználókat cserben hagyja.
Éppen ellenkezőleg; a Microsoftnak minden Windows 11-felhasználó számít. Elvégre, egy új operációs rendszer sikerét a legjobban azzal lehet mérni, hogy hányan használják. A Microsoft részéről ez tehát nem feltétlenül fenyegetés, sokkal inkább tűnik egyfajta védekezésnek arra az esetre, ha egy későbbi frissítés olyan új funkciót hozna be a rendszerbe, amelyhez a TPM-chip már tényleg elengedhetetlenül szükséges.
A TPM önmagában kevés az üdvösséghez
Térjünk akkor most vissza arra, hogy a Windows 11 frissítése miatt érdemes-e TPM-modult vásárolni vagy sem. Ez nyilván csak abban az esetben merül fel, ha a processzor nem támogatott; hiszen valamennyi olyan platform, amelynek CPU-i hivatalosan támogatottak, eleve teljesítik a TPM-követelményeket is. Ha nem támogatott központi egység van a gépben, akkor két eset lehetséges: van UEFI-alapú TPM-támogatás (ami egyébként az AMD-nél fTPM, az Intelnél PTT néven fut), de csak 1.2-es verzió, vagy egyáltalán nem tartalmaz a gép TPM-modult. Tekintve, hogy számítási kapacitás alapján akár egy tízéves processzor is simán elég a Windows 11-nek, csábító megoldás lehet egy kiegészítő TPM-modul megvásárlása - feltéve, hogy az alaplapon van ehhez szükséges csatlakozó.
Tekintsünk el attól a ténytől, hogy a modulok ára a Windows 11 megjelenése miatt nagyjából a háromszorosára emelkedett (és jelenleg 10-12 ezer forint körül alakul); a helyzet az, hogy pusztán azzal, hogy TPM-képessé tesszük a gépet, sokat nem nyerünk. Ezzel ugyanis a Windows 11 két fontos, új rendszerkövetelménye közül csak az egyiket tudjuk kipipálni.
A processzor - TPM ide vagy oda - továbbra sem lesz támogatott.
Vagyis nincsen rá garancia, hogy a későbbi rendszerfrissítéseket meg fogjuk kapni. Így legfeljebb csak a pénztárcánk lesz könnyebb 10-12 ezer forinttal. Megéri? Nem igazán!
Marad a Windows 10?
Abban az esetben, ha nem szeretnénk vagy nem tudunk vagyonokat költeni arra, hogy lecseréljük a számítógép alaplapját, processzorát és a memóriát olyan hardverre, amit a Windows 11 támogat, a legjobb, amit tehetünk, az az, hogy maradunk a Windows 10-nél. Nyilván a gépcserét ezzel is csak elodázni tudjuk, viszont a Microsoft még legalább négy évig nyújt terméktámogatást a Windows 10-hez is. Addigra a nem támogatott PC-k 8-10 évesek lesznek, így maguktól is megérnek a cserére.
Attól pedig nem igazán kell félni, hogy bármiről is lemaradunk, ha nem frissítünk: a Windows 11-ben ugyan szép számmal vannak újdonságok, ám ezek jelentős része kozmetikai újdonság, ami pedig valóban hasznos és fontos technológia, azt az ígéretek szerint a Windows 10 is megkapja (például DirectStorage).
Ráadásul pont azért, mert várhatóan rengetegen fogják megtartani a Windows 10-et a következő négy év során, a Microsoft nemcsak támogatni, hanem aktívan fejleszteni is fogja a rendszert - vagy kiterjeszti a Windows 11 hardvertámogatási listáját.
Váltani vagy nem váltani?
A Windows 11 egyik fontos rendszerkövetelménye a TPM-chip, ám ha gépünk nem rendelkezik ezzel a modullal, akkor felesleges pénzkidobás megvásárolni az alaplaphoz illeszkedő, kompatibilis bővítést. A jövőbeli frissítéseket illetően ettől még nem leszünk biztonságban; ha nem szeretnénk most gépet frissíteni, akkor tervezzük ezt be a következő három-négy év során valamikor, addig pedig használjuk tovább a Windows 10-et.
Ha szeretnél hasonló hasznos cikkeket olvasni, akkor érdemes megvenned a 2022/01-es PC World magazint, és ha így teszel, értékes szoftvereket és PC-s játékot is kapsz hozzá ajándékba.
