Windows 7-szelídítő - II. rész

Cikkünk előző részében már bemutattuk, hogy miként érdemes személyre szabni a Microsoft vadonatúj operációs rendszerét, ám már akkor utaltunk arra, hogy a Windows 7-et egy darabig még nem hagyjuk nyugton, s folyamatosan igyekszünk a lehető legtöbbet kipréselni belőle. Szimbolikusan fogalmazva, míg az előző cikkben csak a felszínt kapargattuk, addig most a rendszer mélyére hatolunk és igyekszünk azt hetedik sebességbe kapcsolni. Persze csodát ne várjunk, ám ha az olvasóink követik az általunk bemutatott lépéseket, és a használati szokásukhoz szabják a Windows működését, akkor mindenképpen érzékelhető változást lehet majd elérni a rendszer fürgeségét illetően. Ugyanakkor e ponton fontos hangsúlyoznunk, hogy az nem árthat meg, ha a buherálás előtt biztonsági másolatot készítünk rendszerünkről. Az ördög nem alszik.

Ami nem fut, az nincs is

Kezdjünk is hozzá a gyorsításhoz, s elsőként iktassuk ki a számunkra felesleges folyamatokat. Ami nem fut, az ugyanis olyan mintha nem is lenne, s így az nem pocsékolja a rendszerünk drágán megvásárolt erőforrásait. Ezen művelethez a Windows 7 már egy remek eszközzel rendelkezik. A felkutatásához írjuk be a Start menübe a „Windows szolgáltatások” kulcsszót, majd válasszuk ki a Windows-szolgáltatások be- és kikapcsolása opciót. A megjelenő ablakban ezt követően egyszerűen kiiktathatjuk a számunkra felesleges dolgokat. Így például a Játékok teljes egészében feleslegesek lehetnek, az Internet Information Services moduljához hasonlóan, valamint ha nem akarjuk használni a DVD-készítőt, a nyomtatási funkciókat, a Táblaszámítógép összetevőit, a Windows minialkalmazásait, az XPS elemeket, vagy éppen a beépített Internet Explorer böngészőt, akkor egyszerűen kapcsoljuk ki azokat is. Majd akkor aktiváljuk őket újra, ha szükségünk lesz rájuk, legalább addig sem terhelik a processzort és a memóriát.

Nem csak az IE kapcsolható ki!

Ám ne elégedjünk meg ennyivel, és kutakodjunk tovább az operációs rendszer szolgáltatásai között, hiszen ott is találhatunk további kiiktatásra alkalmas elemeket. Gépeljük be a Start menübe a „szolgáltatások” kulcsszót, üssünk [Enter]-t, ennek hatására megjelenik majd egy hasonló nevű ablak, ahol jól áttekinthető képet kapunk majd a Windows 7 által kezelt szolgáltatásoktól. Mint láthatjuk, az Állapot oszlopában két érték szerepel: Elindítva és szó szerint semmi, így rendezzük e szerint a listát, s nézzük meg jobban maguknak a már elindított szolgáltatásokat. Esetükben három érték szerepelhet az indítás típusa oszlopban: Automatikus, Automatikus (késleltetett) és Kézi. Ha mindent jól csináltunk, akkor a rendezett listánk legelején például A Windows Media Player hálózatmegosztási szolgáltatása fog állni késleltetett indítással. Ha nem szeretnénk később külső médialejátszókra e program segítségével szinkronizálni adatainkat, akkor ezt rögtön le is kapcsolhatjuk, vagy Kézi indításra változtathatjuk az automatikus értéket. Ehhez kattintsunk rá a jobb egérgombbal, majd a listából válasszuk ki a tulajdonságok opciót. A megjelenő ablakban akár rögtön le is kapcsolhatjuk a szolgáltatást, megvizsgálva annak hatását, illetve az Indítás típusa legördülő listában is megadhatjuk az általuk kívánt értéket. Ha bizonytalanok lennénk, vagy több információra lenne szükségünk, akkor kattintsunk a Függőségek fülre, ahol ha azt látjuk, hogy semmilyen más összetevő nem függ az adott modultól, akkor nyugodtabb szívvel letilthatjuk azt. Kattintsunk végül az OK gombra, majd szanáljunk tovább a szolgáltatások között.

A szolgáltatások gyűjtőhelye

Most nem mennénk végig egyenként minden elemek között, hiszen az kimerítené a cikk kereteit, főként, hogy a Black Viper Windows 7 szolgáltatások oldalán remek kis angol nyelvű leírás található. Azt tanácsoljuk, hogy alaposan olvassuk végig az adott szolgáltatások leírásait, nézzük meg a függőségeiket, és kísérletképpen állítsuk le azokat, hogy megvizsgáljuk a tiltás hatását. Bizonyos esetekben érdemes a késleltetett indítást is érvényesíteni, hiszen így felgyorsíthatjuk az operációs rendszer betöltődésének idejét.

Ezt követően érdemes a Windows 7 rendszerkonfigurációs fájljához is ellátogatnunk (Start menü: msconfig), hogy megtudjuk, milyen alkalmazásokat indít el betöltődésekor az operációs rendszer. A megjelenő ablakban a szolgáltatások fülnél kapcsoljuk be Az összes Microsoft-szolgáltatás elrejtése opciót, majd inaktiváljuk a nekünk nem tetsző elemeket, s tegyük meg ugyanezt az Automatikus indítás csoport esetében is. Halkan megjegyezzük, hogy érdemes a Rendszerindítás fülénél is körbenézni, ahol például letilthatjuk a folyamatjelzőt, és több indítandó rendszer esetén a választási időkorlátot is csökkenthetjük, valamint konfigurálhatjuk az alapértelmezett operációs rendszert is.

Nincs szükség mindenre

Irány a Registry!

Ha igazán jót akarunk az operációs rendszerüknek, akkor bizony érdemes elmerülnünk a rendszerleíró adatbázis mélyére is. Remek dolgokat állíthatunk be itt, de akár tönkre is tehetjük rendszerünket. Mindenképpen óvatosan bánjunk vele, s hirtelen felindulásból ne kezdjük ész nélkül átállítgatni az itt talált értékeket. E röpke figyelmeztető sorok után indítsuk el az úgynevezett beállításszerkesztőt (a Start menüben: regedit), és gyorsítsunk a menük megjelenési sebességén. Ehhez navigáljunk a HKEY_CURRENT_USERControl PanelDesktop ágba, majd a listában kattintsunk duplán a MenuShowDelay elemre. A felugró ablakban megjelenő 400 milliszekundumos értéket állítsuk kisebbre, akár nullára is, így egyáltalán nem fog már kivárni az operációs rendszer a megjelenítéssel.

Látványos finomítások

Ezt követően tegyük meg ugyanezt a kis betekintő ablakoknál is, ám ez egy picit trükkösebb lesz. Lépjünk a HKEY_CURRENT_USERSoftwareMicrosoft ágon belül a WindowsCurrentVersionExplorer útvonal Advanced eleméhez, amire kattintsunk a jobb egérgombbal. Itt válasszuk ki az Új opción belül a Duplaszó (32 bites) hozzáadását, majd adjuk neki a ThumbnailLivePreviewHoverTime nevet. Ismét vessük be a jobb egérgombot, és kattintsunk a módosításra, az értékhez írjuk be a 200-as decimális értéket (0,2 másodperc), majd okézzuk le azt. Hogy érezhessük a különbséget, előbb újra kell indítani a gépünket, de még várjunk vele egy picit.

Előbb csökkentsük a Windows 7 leállításánál azon időt, amíg az operációs rendszer kivár egy folyamat kényszerített lezárásáig, hiszen így gyorsíthatjuk a kilépést. Ehhez ismét tovább kell lépnünk, nevezetesen a HKEY_LOCAL_MACHINE főágon belül a SYSTEMCurrentControlSetControl ágba, ahol a WaitToKillServiceTimeOut elem 12 ezres értékét csökkentsük le például 5000-re – azaz 5 másodpercre –, vagy amire nekünk tetszik. Ezt követően indítsuk újra a gépet, ami már érzékelhetően gyorsabb lesz plusz erőforrások nélkül is.