Az Egyesült Államok zeneipari jogvédőit divatos utálni, ami érthető annak fényében, hogy egészen a közelmúltig névtelen warezolók ezreinek szimultán beperelésével próbálták elvenni a kalózok kedvét az illegális letöltéstől, megmagyarázhatatlan kártérítési összegeket követeltük tőlük, továbbá a vitatható hitelességű bizonyítékok és szakértők bíróságokon való bevetéséről sem riadtak vissza.
Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy nincsenek irigylésre méltó helyzetben a jogvédők. Az internetezők által a fájlmegosztókra feltöltött tartalmak eltávolítását csak a Digital Millenium Copyright Actre (DMCA) hivatkozva kérhetik a szolgáltatásokat üzemeltető cégektől, ráadásul ez a törvény csak az USA-ban bejegyzett és üzemelő vállalatokra vonatkozik. A DMCA-kérés alapján történő törlés alapvetően egyszerű: a jogtulajdonos elküldi a jogsértő anyag internetes linkjét a megfelelő tárhelyszolgáltatónak, ezután pedig a szolgáltató törli a rendszeréből a kérdéses tartalmat.
A zeneipari jogvédők most szeretnék jelentősen megváltoztatni a 20 éve megalkotott DMCA-t, ugyanis állításuk alapján az jelen formájában teljesen értelmetlen: a jogtulajoknak óriási pénzekért monitorozniuk kell a jogsértő tartalmak után az internetet, a szolgáltatók pedig hiába törlik a bejelentett jogsértő tartalmakat a rendszereikből, az internetezők pillanatok alatt újból megosztják azokat. A jogvédők alapvetően két dolgot szeretnének elérni: egyrészt a keresőmotorok dobják ki a keresési találataikból a warezoldalakat, másrészt pedig a fájlmegosztó szolgáltatások folyamatosan és proaktívan töröljék a rendszereikből a warez tartalmakat. Utóbbi többféle módon is megoldható lehet, például az ismert warez fájlok "ujjlenyomatainak" felismerésével, ezt a módszert már jó ideje használja például a Dropbox és a Google Drive is.
Alapvetően racionálisnak tűnik a jogvédők követelése, azonban technikailag rendkívül problémás ügyről van szó. Egyrészt a keresőmotorokból ugyan elméletileg kitehető a notórius warez portálok szűre, azonban a webcímeiket egy helyre gyűjtő oldalak teljesen legálisak maradnának, így az egész maximum apró kényelmetlenséget jelentene a kalózok számára. Másrészt az automatizált szűrőrendszerek nem képesek maguktól kitalálni, hogy a megosztott tartalomban detektált jogvédett anyag jogszerű vagy jogszerűtlen módon lett-e feltöltve, továbbá nem képesek értelmezni a fair használat fogalmát sem. Ezen felül a megosztandó fájlokat elég becsomagolni például egy lejelszavazott ZIP-be, és máris teljesen egyedi lesz az ujjlenyomatuk, így simán átmennek a warezszűrőkön. Végül pedig mint fentebb már említettük: a DMCA csak az Egyesült Államokban érvényes, az USA-n kívüli cégeknek nem kell megfelelniük a törvénynek.
A fentiek alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a DMCA-hoz javasolt változtatások jó eséllyel nem lennének képesek előremozdítani az egyesült államokbeli zenei jogvédelem ügyét. Személyes véleményünk szerint a zenekalózkodás egyetlen ellenfelét a széles körben megfizethető, vagy reklámok jóvoltából ingyenesen használható zenestreamelő szolgáltatások jelentik.
(Forrás: TorrentFreak | Nyitókép: Paul Padshewscky)
