Hirdetés

Játszani is engedd! - Dosbox tippek

|

Ha valamilyen oknál fogva egy régi, DOS-os programot szeretnénk futtatni Windows alatt, akkor általában problémába ütközünk. Ezt oldhatjuk meg a DOSBoxszal, amely nem más, mint egy MS-DOS-t futtató PC-emulátor.

Hirdetés

Aki már a Windows-korszakban kezdte a számítógépezést, annak valószínűleg fogalma sincs, hogyan tudná a DOSBoxot használni, hiszen indítása után két karakteres ablakot kapunk, merevlemezünk tartalmát nem látjuk, és fogalmunk sincs, hogyan tudnánk valamilyen módon működésre bírni programjainkat. Ehhez nyújtunk segítséget cikkünkben, bemutatjuk a programot, megismertetjük olvasóinkat azzal, hogy miként futtathatunk programokat a DOSBox alatt, hogyan használhatunk ISO képállományokat virtuális CD-ROM meghajtóként, miként konfigurálhatjuk az emulált hangkártyát és a videokártyát.

 

Ismerkedés a DOSBoxszal

 

Korábban már említettük, hogy a DOSBox egy PC-emulátor, amelynek segítségével lehetőségünk nyílik Windows (vagy más operációs rendszer) alatt DOS-os programokat futtatni. Érdemes kiemelni, hogy elsősorban régi játékok futtatására találták ki, de egyéb felhasználói alkalmazások is működésre bírhatók alatta. Az emuláció igen fejlett, a régi játékokhoz szükséges „ősi” perifériákkal nem lesz gondunk, a hangot, a grafikát, az egeret és a botkormányt mind képes emulálni az alkalmazás, csakúgy mint a hálózatos játékokhoz szükséges IPX-protokollt és a modemet is.


 

1. A program indításakor két karakteres, azaz konzolablakot kapunk, az egyik maga az emulált DOS-os környezet, a másik pedig egy státuszablak, amely a szoftver működésével kapcsolatos fontosabb üzeneteket tartalmazza. Az emulált MS-DOS mód alapesetben nem látja sem a fizikai merevlemezünk tartalmát, sem az optikai meghajtót, csupán egy virtuális Z: merevlemezt tartalmaz, amelyen a használatához szükséges DOS-programok találhatók.

 

dosbox_kezd.png


 

2. A tetszőleges mappa tartalmát a mount paranccsal illeszthetjük a DOS-os rendszerünkbe meghajtóként. A parancs formátuma mount (virtuális megható neve) (a használandó mappa elérési útja), például a mount c d:\dosjatek parancs hatására a rendszerünkbe illesztünk egy C: jelű virtuális meghajtót, amelynek tartalma a (valódi) D: meghajtónkon lévő dosjatek mappa tartalma lesz. Ez a meghajtó értelemszerűen a C:, CD könyvtárnév és DIR DOS-parancsokkal böngészhető, szabadon indíthatjuk el a rajta található DOS-os alkalmazásokat, azok nevének begépelésével.

 

 

mount.png

 


 

3. Optikai és floppymeghajtót is illeszthetünk a rendszerünkbe a mount paranccsal, mégpedig a –t kapcsoló használatával. A –t floppy kapcsolóval a virtuális meghajtónk floppyként, a –t cdrom kapcsoló használatával pedig CD-ROM-ként látszik DOS-unk alatt. Tehát a mount d d:\ -t cdrom parancs hatására a D: meghajtónk tartalma elérhetővé válik a DOSBox alatt D: meghajtóként úgy, hogy CD-ROM-nak látszik. A mount egyéb paraméterekkel is használható, ezekre valószínűleg nem nagyon lesz szükségünk, ezekről a program mellett található readme állományban, valamint a weboldalon olvashatunk.

 

mountcd.png

 

4. Lehetőségünk van ISO (és BIN/CUE) lemezkép állományokat is virtuális meghajtóként a rendszerbe illeszteni, erre az imgmount parancs alkalmas, a paraméterezése pedig nagyon hasonló a fent megismert mount parancséhoz. Használata a következő: imgmount e c:\iso\jatek.iso –t iso. Ennek hatására E: meghajtóként használhatjuk a megadott elérési úton lévő lemezkép állományt.


isomount.png


 

5. Mivel a lemezképek rendszerbe illesztése a parancssoron keresztül történik, így bajban lehetünk, ha egy többlemezes játékkal játszunk, mert a lemezek cseréjét nem tudjuk végrehajtani. A program erre a problémára is nyújt megoldást, egyszerre több képállományt is használhatunk egy meghajtójel alatt, ennek formátuma a következő: imgmount e c:\iso\lemez1.iso c:\iso\lemez2.iso –t iso. Ilyenkor a [Ctrl]+[F4] billentyűkombinációval váltogathatunk a lemezkép állományok között.


isomount2.png



 



Hangoskodjunk!

 

Amennyiben DOSBox nélkül próbálunk régi DOS-os programokat futtatni, akkor a legtöbb gondunk a hanggal lesz, ugyanis nagyon valószínű, hogy mai hangkártyánk nem képes DOS alatt is hangot kicsiholni magából. Aki használt anno DOS-os programokat, az tudja, hogy a hangkártya beállítása DOS alatt igencsak macerás volt. Ennek az volt az oka, hogy a Windowszal ellentétben a DOS alá nem léteztek rendszerszintű eszközmeghajtók, az összes programnak tartalmaznia kellett az általa támogatni kívánt hangeszköz meghajtóját. Ha a felhasználó olyan hangkártyával rendelkezett, amelyet az adott program nem támogatott, akkor kénytelen volt az adott szoftvert hang nélkül használni.

 

6. A DOSBox szerencsénkre rengeteg régi hangkártyát képes emulálni, így gyakorlatilag nem létezik olyan DOS-os program, amelyből ne tudnánk hangot előcsalni.


sound.jpg


 

7. A legjobban akkor járunk, ha az alapesetben engedélyezett SoundBlaster támogatást használjuk, ez a kártya volt ugyanis a leginkább elterjedt a DOS-os időkben és a legtöbb program képes volt együttműködni vele. A DOSBox elvégzi helyettünk a kártya konfigurálásához szükséges BLASTER változó értékének megfelelő beállítását is, ehhez csak akkor kell nyúlnunk, ha a futtatni kívánt programban nem tudjuk a kártya paramétereit (portcím, IRQ, DMA) megváltoztatni. A DOSBox által emulált hangkártyák alapbeállítása a dosbox-0.73.conf konfigurációs állomány szerkesztésével változtatható meg. Erről egy kicsit később még lesz szó.


blaster.png


 

A grafika és a CPU-emuláció beállításai


A DOSBox alapesetben egy S3 videokártyát emulál és ennek képét virtuális Hercules, CGA, EGA és VGA monitoron képes megjeleníteni. Ennek konfigurálásával nem lesz problémánk, hiszen a játékok általában képesek felismerni, hogy milyen típusú képernyőt szeretnénk emulálni.

 

8. Ezt a már említett dosbox-0.73.conf állományban tudjuk megváltoztatni, de erre csak akkor lesz szükségünk, ha valami miatt nem tudjuk működésre bírni az adott programot. Most ismerkedjünk meg egy kicsit ezzel a konfigurációs állománnyal, amely Windows XP alatt a program mappájában, Vista, illetve Windows 7 alatt pedig a \Users\{felhasználói név}\AppData\Local\DOSBox\ mappában található meg és egy Jegyzettömbbel szerkeszthető.


conf_.jpg


 

Mivel rengeteg megjegyzés található benne, ezért nem foglalkozunk az összes beállítási lehetőséggel, csupán a számunkra legfontosabbakkal. Érdemes megjegyezni, hogy több konfigurációs állományt is tarthatunk, a DOSBox indításakor a -conf fájlnév parancssori paraméterrel adhatjuk meg, hogy ezek közül melyiket is használja a program. Így különböző programokhoz gyökeresen eltérő DOS-os környezetet emulálhatunk és viszonylag egyszerűen váltogathatunk közöttük.


A konfigurációs állomány több részből áll, ezeket a szögletes zárójelben írt kategórianevek jelölik, így például a [cpu] alatt a processzorral, a [blaster] alatt a SoundBlaster hangkártyával, az [sdl] alatt a rendszerszintű funkciókkal, az [autoexec] alatt pedig az autoexec.bat állománnyal kapcsolatos bejegyzések találhatók meg.


Az [sdl] kategória a program működésével és a rendszerszintű funkciókkal foglalkozik, itt állíthatjuk be többek között a program által használt felbontást, az egér viselkedését, illetve azt, hogy hibánál mi is történjen pontosan. Ebben a kategóriában a legfontosabb beállítási lehetőségek közé tartozik a fullscreen = true vagy a fullscreen = false beállítás, amellyel azt szabályozhatjuk, hogy a program teljes képernyőn induljon-e vagy sem, a fullresolution = szélesség×magasság, vagy a fullresolution = original, amellyel a teljes képernyős mód felbontását változtathatjuk meg, illetve a sensitivity = érték beállítás, amellyel az egér érzékenysége 1 és 1000 közt változtatható meg.


A [dosbox] kategóriában két – számunkra érdekes – bejegyzést találhatunk. A memsize = nn sorral adhatjuk meg (megabájtban) a gépünk rendelkezésére álló, úgynevezett high (azaz 1 megabájt feletti) memória mennyiségét, a DOSBox ezenfelül automatikusan egy megabájt memóriát is virtuális gépünk rendelkezésére bocsájt, ebből kerül ki a DOS által használt 640 kilobájt memória is.

 

9. A rengeteg paraméterrel rendelkező machine = videotípus (értékei: hercules, cga, tandy, pcjr, ega, vgaonly, svga_s3, svga_et3000, svga_et4000, svga_paradise, vesa_nolfb vagy vesa_oldvbe) sor mondja meg a DOSBoxnak, hogy milyen grafikus kártyával rendelkező gépünk legyen. Itt az alapértelmezett (ahogy azt már korábban is említettük) az S3-as kártya, azaz az svga_s3 beállítás.


prince_vga_.jpg


 

A [render] kategória is fontos elemeket tartalmaz, ez határozza meg a kép emulálásának paramétereit, itt kell keresgélnünk, ha a gépünk lassú és gyorsítani szeretnénk az emuláción, vagy szebbé szeretnénk varázsolni a mai szemmel már igencsak csúnyácska DOS-os játékok képét. A frameskip = számérték sorral gyorsíthatjuk fel az emulációt, megadhatjuk, hogy hány képkockát hagyjon ki a program, mielőtt egyet megjelenít. Tehát a frameskip = 3 hatására minden negyedik képkocka jelenik csak meg. A scaler = paraméter (értékei: normal2x, normal3x, advmame2x, advmame3x, advinterp2x, advinterp3x, tv2x, tv3x, rgb2x, rgb3x, scan2x vagy scan3x) sor segítségével határozhatjuk meg azt az eljárást, amivel a DOS-os játékok általában 320×200 képpontos felbontását a program felnagyítja az általunk használt felbontásra. Érdemes kikísérleteznünk, hogy nekünk melyik felel meg a leginkább.

 

10. A [cpu] szekció alatt a processzoremulációval foglalkozó beállítások találhatók meg. A cputype = paraméter (lehetséges értékei: auto, 386, 386_slow, 486_slow, pentium_slow vagy 386_prefetch) segítségével megadhatjuk, hogy milyen típusú processzorunk fusson a virtuális gép alatt. Az alapértelmezett érték természetesen az auto, ezt csak akkor módosítsuk, ha valami miatt ezzel nem működne a használni kívánt játék. A cycles = paraméter (beállításai: számérték, max vagy auto) paranccsal gyorsíthatjuk fel az emulációt, megadhatjuk, hogy egy ezredmásodperc alatt hány utasítást próbáljon meg a DOSBox végrehajtani. Az alapértelmezett auto értelemszerűen valós idejű emulációt eredményez, maxra akkor érdemes rakni, ha számolásigényes programot futtatunk, illetve pontosan be is állíthatjuk a megfelelő értéket, de ezt valószínűleg nem kell használnunk.


b3.jpg

 



A fentiek jó indulási alapot nyújtanak a DOSBox használatának elkezdéséhez. A most tanultak szükségesek lesznek a cikkünk következő részében bemutatkozó grafikus DOSBox-kezelőprogramok megfelelő használatához. Addig is, ha megakadnánk, tanulmányozzuk a program mellé csomagolt readme állományt, illetve a közösség által karbantartott wikioldal kompatibilitási listáját, ahonnan az adott programokhoz szükséges speciális beállításokat is leleshetjük.

 

Komolyabban érdekel az IT? Informatikai, infokommunikációs döntéshozóknak szóló híreinket és elemzéseinket itt találod.

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.