Alfred Hitchcok, a hollywoodi filmgyártás egyik legnagyobb alakja, a „feszültségkeltés mestere” 1945-ben mutatta be Megbűvölve című filmjét. A pszichoanalízissel foglalkozó alkotás, amelynek főszerepeit Gregory Peck és Ingrid Bergmann játszották, sajnos nem tartozik a mester legsikerültebb darabjai közé. A negyvenes évek közepén a lélekgyógyászat igazi reneszánszát élte: David O. Selznick producert is magával ragadta, aki személyesen beszélte rá Hitch-t a gyengécske forgatókönyv megfilmesítésére.
A rendező meglehetősen kelletlenül vállalta a feladatot; ráadásul Selznick a saját terapeutáját is rászabadította a produkcióra, aki technikai tanácsadóként nem csak a mozi szakmai hitelességéért, de Alfredünk gyakori fejfájásaiért is felelős volt. Nem csoda, hogy a Megbűvölve Hitchcock legkevésbé „hitchcockos” filmje – igaz ehhez a világhírű katalán festő, Salvador Dali közreműködése is nagyban hozzájárult.
A szürrealizmus atyját egy álomjelenet megkomponálására kérte fel a stúdió. Dalí több mint húszpercnyi hasznos anyagot rögzített – ebből alig négy és fél perc került bele az elkészült filmbe. Amelynek zenéjét – igaz, Hitchcock ezzel sem volt éppen megelégedve – egyébként egy magyar komponista, Rózsa Miklós szerezte.
