Athlon 64 FX-62 és nForce 5 teszt

|

Magyarországon elsőként a PC World és a GameStar tesztlaborja mutatja be az AM2 tokozású AMD Athlon 64 FX-62 processzort és az azt támogató nForce 5 platformcsaládot. Újdonságok, első benyomások, teszteredmények.

Hirdetés

Az AMD megkezdte a Socket AM2 foglalatra épülő processzorok gyártását, és ezzel egyidejűleg a DDR II memóriák használatát. Mivel az AMD Athlon 64 esetében a memóriavezérlő a processzoron belül helyezkedik el, ezért a natív DDR II támogatáshoz komplett áttervezésre volt szükség, amelyekből egyébként az itthon még nem túlságosan elterjedt 800 megahertzes változatot ajánlják. Az új foglalatba illeszkedő 940 tűs processzorok nem kompatibilisek a jelenleg piacon lévő, AMD Opteronhoz készült Socket 940-es alaplapokkal.


Hozzánk egy AMD Athlon 64 FX-62 érkezett, amely a 939 tűs FX-60 utódja, és elődjénél mintegy 200 megahertzcel magasabb órajelen, 2800 megahertzen működik.
 

Az nForce 500 elsődleges apropóját az AMD új tokozása, az AM2 adta: a processzor új foglalatot kapott, és a hűtés is teljesen új. Ez jó lehetőség volt az NVIDIA számára a számos újdonságot tartalmazó nForce 500 termékcsalád bemutatására. A családtagok az nForce 590 SLI, 570 SLI, 570 és 550 lapkák. A csúcskategóriát jelentő 590 SLI a kemény magos játékosok számára készült; az 570 SLI a teljesítmény orientált, „hagyományos” két VGA kártyás (SLI) játékosokat célozza, míg az 570 Ultra és 550 MCP a középkategóriás felhasználói rétegnek készültek.


Az első érdekes újdonság a LinkBoost: amennyiben nForce 590 SLI lapkakészletű hardverrel rendelkezünk, és GeForce 7-es VGA kártyánk van, 25 százalékkal emeli az MCP és SPP lapkák közti HyperTransport, és a PCI Express foglalatok felé irányuló buszsebességet. Mindez automatikus, csupán a BIOS-ban kell bekapcsolnunk. Ezt a funkciót az NVIDIA bárminemű hardverelem élettartam csökkenése nélkül garantálja -- majd a hosszú távú tesztelés során kiderül, hogy mennyire igaz.


Másik érdekesség a Teaming. Az összes nForce 500 alaplapon két gigabites Ethernet kaput találunk: ez a funkció a két kaput „összeereszti”, és ha egy hálózati eszközbe dugjuk a két kábelt, a rendszer csak egy IP-címet fog kiosztani, viszont megduplázza a hálózati sebességet, ami 2 gigabit/másodperc lesz, mindkét irányba. De nem ez az egyetlen, hálózati újítás! A First Packet kifejezetten játékosok számára könnyíti meg az életet: amennyiben komoly hálózati forgalmat bonyolítunk, miközben játszunk is, megadhatjuk, hogy a játékszoftver hálózati csomagjait vegye előre a rendszer, így a válaszidő a lehető legkisebb lesz. Kipróbáltuk, tényleg hasznos.

Az újdonságok között mindenképpen meg kell még említeni az SLI-ready memóriát. A Corsairrel szoros együttműködésben már rendelhetőek az EPP, azaz Enhanced Performance Profile (fejlesztett teljesítményprofilú) DDR2-es memóriák. Ezek olyan plusz információt tárolnak magukban, amelyekkel még könnyebb a túlhajtás, mindez biztonságosan, és szintén automatikusan.


Az AMD-nek és az NVIDIA-nak köszönhetően teljes felszerelésben tesztelhettük az új rendszer elemeit. Ugyanazokat a teszteket használtuk, mint az Intel és az AMD eddigi legerősebb processzorainak összevetésekor. A korábban említett LinkBoost technológiának köszönhetően most először órajelemelés után közlünk eredményeket, ez azonban nem vonatkozik sem a processzora, sem pedig a memóriákra csak és kizárólag a videokártyát kezelő MCP illetve SPP lapkák közti HyperTransport, illetve a grafikus kártyák felé eső buszsebességére. Bár tartottunk az esetleges mellékhatásoktól, a rendszer a teszt teljes időtartama alatt szikla stabil volt, egyszer sem volt megállás vagy újraindulás.

A szintetikus teszteket megvizsgálva nem látunk túl nagy különbséget az eddigiekhez képest, talán a SiSoft Sandra Multimedia részénél tudott komolyabban beelőzni az FX-62. A valós alkalmazások terén azonban óriási az előrelépés. Bár a CineBench épp súrolja a két világot, itt is komoly különbségeket tapasztaltunk, de a WinRAR tömörítésben majd 20 másodpercet ver az új FX-62 az eddigi bajnokokra.


Ami a memóriakezelést illeti, a 800 megahertzen üzemelő Corsair modulok is kitettek magukért: az Everest szerint 8400 feletti olvasási, és 7800 feletti írási értékekkel büszkélkedhet rendszer. Kiemelendő, hogy minden eddiginél gyorsabb időzítéssel is bírnak a modulok: a hozzáférési idő 47 nanoszekundum alatt maradt.


Nehéz ítéletet mondani egy ilyen gyors teszt után, de az kiderült, hogy nem szimpla foglalatváltás történt. A DDR2-es memóriákra való váltás valódi javulást eredményezett, igaz, jelenleg a leggyorsabb DDR2-es modulokat kell használnunk ahhoz, hogy komolyabb teljesítménynövekedést érjünk el, a jövőre nézve azonban fontos lépés volt a memóriavezérlő lecserélése. Hogy mindez miként fog szerepelni az Intel Core 2 Duo ellen, az még a jövő zenéje.

 

Hirdetés

 

Tungler Antal és Papp Gábor

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.