A legkisebb központi egység megjelenése különösen kedvezőtlenül hat az AMD Athlon 64 X2 eladásaira, aminek következtében élesedik az árverseny – ennek pedig elsősorban a felhasználók örülhetnek. A legkisebb kétmagos érdekessége, hogy az eddig megjelent Core 2 Duo processzoroktól eltérően nem Conroe, hanem Allendale magra épül. A két mag közti különbség nem elhanyagolható: az Allendale 167 millió tranzisztorból épül fel, míg a Conroe esetében ugyanez a szám 291 millió. A nem csekély különbség az Allendale kisebb L2 gyorsítótárából adódik, ami miatt ugyan lassabb lesz a processzor, de fogyasztása, magmérete és az előállításhoz szükséges alkatrészek száma csökken – ez utóbbi pedig árcsökkenést eredményez.
A gyorsítótár kapcsán meg kell említenünk, hogy a Conroe magos E6300 és E6400 Core 2 Duo processzorokban ugyancsak 2 megabájt másodszintű gyorsítótár van, annak ellenére, hogy 291 millió tranzisztor található bennük. Ésszerű magyarázatként szolgál az a feltevés, hogy az Intel minden bizonnyal ezekben a processzorokban letiltotta az eredetileg 4 megabájtos másodszintű gyorsítótár felét. Ezzel a módszerrel is lehet faragni a processzorok árából, mivel a letiltott részt nem szükséges a gyárban tesztelni – nem számít, hogy az hibás-e, vagy sem.
További említésre méltó változás, hogy az Allendale magra épülő E4300 800 megahertzes külső órajelen (QPB) fut, míg a Conroe magosok 1066 megahertzen. Az alacsonyabb külső órajel előnyeit azok a vállalkozó szellemű tuningosok tudják majd kiaknázni, akik a lehető legkevesebb pénzből szeretnének nagy teljesítményt kihozni. Órajel szempontjából a legkisebb processzor nincs elmaradva az őt követő E6300-tól. A különbség mindössze körülbelül 65 megahertz, amiből könnyedén kiszámolható, hogy az E4300 9-szeres szorzót használ (9×200=1800 megahertz), ami további segítség a tuningosok számára.
A legkisebb Core 2 Duo szolgáltatáslistáját szintén megkurtította a gyártó, aminek következtében le kell mondanunk az otthoni körülmények közt egyébként nem sűrűn használt virtualizációs technológiáról. Szerencsére a legalapvetőbb és legfontosabb szolgáltatások, mint például az energiatakarékosság szempontjából szükséges SpeedStep (EIST) és C1E, továbbá az EM64T (64 bites kiterjesztés) és a végrehajtásgátló bit (XD) továbbra is mind-mind megtalálhatók a processzorban.
Bár sokat írtunk most az órajel emeléséről és ennek kedvező alapfeltételeiről (amelyek szinte kivétel nélkül megvannak az E4300-ban), mégsem ezt vizsgáltuk tesztünk során. Mindenekelőtt a nyers alapteljesítményre voltunk kíváncsiak, amely még így is elkápráztató néhány régebbi processzorhoz képest. A CPU olyan jól sikerült, hogy néhány helyen megszorongatja, illetve leelőzi a szintén kétmagos Pentium D 940-est, amely a kétmagos Pentiumok között a közép-felső kategóriába tartozik – ráadásul jelen pillanatban áruk szinte megegyezik (33 ezer forint körül alakul). Természetesen olyan mérés is előfordul, ahol a régi technika felülkerekedik a belépőszintű Core 2 Duóval szemben – ne feledjük azonban, hogy az E4300 kevesebbet fogyaszt, és kevésbé melegszik, mint a Pentium. Aki processzorvásárlás előtt áll, az ne habozzon, az E4300-zal nem foghat mellé.
Alkalmazások teszteredményei (Nagyítható!)
Everest memória teszteredmények (Nagyítható!)
Everest CPU/FPU teszteredmények (Nagyítható!)
Adatok:
- Allendale dupla magos processzor
- 65 nanométeres gyártástechnológia
- 1,80 gigahertz
- 2 megabájt L2 gyorsítótár
- 800 megahertzes külső órajel
- LGA–775 foglalat
- EM64T, EIST, C1E, XD-bit
- 65 wattos fogyasztás
