Teszt: SSD-k 35 ezer forintig

|

Az SSD többé nem luxus, sőt, ma már a használható méretű kapacitás sem méregdrága. Leteszteltük a legjobb, 35 ezer forintnál olcsóbb modelleket.

Van előnye annak, hogy ilyen irtózatos tempóban fejlődik az informatika: ami egy-két éve még luxusnak számított, ma már elérhető átlagtermék, sőt, időközben még javult is a technológia. Ez a legjobban az SSD-k (Solid State Drive) világában látszik. Egy 240/256 GB-os SSD-ért három-négy éve jóval több mint 100 ezer forintot kellett fizetnünk, ráadásul a technológia még nem is volt az igazi. A szekvenciális csúcssebesség a mostani 550 MB/s helyett sokkal inkább 250 MB/s környékén, vagy még inkább alatta volt, a TRIM, az Over Provisioning, a gyorsítótárazás és a Wear leveling gyerekcipőben jártak, és úgy tűnt, a SATA6G még sokáig bőségesen elegendő lesz itt is.

Hirdetés


Ma egészen más a helyzet: a forint/GB mutató meredek lejtmenetnek indult, a teljesítményt nagyjából már csak a SATA6G csatoló fogja vissza, a technológiák pedig rengeteget fejlődtek, aminek stabilabb, megbízhatóbb tárolás az eredménye. Tavaly még a 120/128 GB-os SSD-k számítottak megfizethető alternatívának a HDD kiváltására asztali gépek esetén. Ez egy év alatt éppen a duplájára változott, vagyis manapság 30-35 ezer forintért már jó teljesítményt nyújtó, megbízható, 240/256 GB-os SSD-k közül válogathatunk a boltokban.


Ez az a kapacitás, amin már kényelmesen, minimális kompromisszumokkal használható egy PC, vagyis nem kell állandóan a szabad tárterületet figyelnünk, és minden egyes program telepítése előtt ellenőriznünk, hogy el fog-e férni az adott alkalmazás. A tárhelyméret duplázódásával összefüggő, nagyon fontos tényező, hogy ez az a minimális kapacitás, ahol az SSD vezérlőchipek már teljes teljesítményüket képesek leadni. A 120/128 GB-os kapacitáshoz feleannyi NAND-chip kell, ezért itt a párhuzamosítás sem kivitelezhető (az árak alacsonyan tartása mellett). 240/256 GB-nál már a nagy tárolókapacitású NAND-chipekkel is megoldható a többcsatornás elérés, ezáltal az írási és olvasási sebesség is a maximumon lehet, és ez alól csak kevés kivétel van.


MLC, TLC, V-NAND

Az SSD-k döntő többsége MLC, pontosabban Multi Level Cell NAND flash chipekre épül, ami azt jelenti, hogy egy memóriacella két biten tárol adatot. A Samsung tavaly alaposan felkavarta mindezt a TLC, azaz Triple Level Cell flash chipekkel, amelyek három bitet tárolnak cellánként. Ezáltal jelentősen nőtt az egységnyi területen tárolható adat mennyisége, viszont csökkent az újraírhatóság és a teljesítmény.


Ezeket a Samsung ötletes gyorsítótárazással és ügyesen megírt vezérléssel palástolta, meglehetősen jól. Az elmúlt egy év arra is elegendő volt a cégnek, hogy bebizonyítsa, a TLC strapabírósága miatt nem kell aggódni. Idén azonban ismét minden megváltozik, és újra a Samsung hoz valami egészen újat az SSD-k világába. Ez a 850 Pro modellnél már megismert 3D V-NAND, ahol 32 rétegben helyezkednek el egymás felett a cellák. Ezáltal a kapacitás nagyságrendekkel növelhető, ráadásul az újraírhatóság is sokat javul. A professzionális felhasználásra készült 850 Pro kistestvére lesz a 850 Evo, ami a 840-es széria folytatása. Az új tárolónál mutatkozik majd be a 3D V-NAND chipek TLC generációja, amely egyszerre térbeli felépítésű, és emellett cellánként három biten tárolja az adatokat. Ez újabb lökést adhat a forint/GB mutató letörésének.


Egy új generáció küszöbén

Hiába olcsók a tesztelt SSD-k, mindegyik feszegeti az SATA6G szabvány határait, emellett mind megbízható, támogat egy sor fejlett technológiát, és a strapabíróság is alap. Ugyanakkor ez már egy korszak, a HDD-kompatibilitási éra vége, ahol az SSD-knél még fontosabb a visszamenőleges kompatibilitás, mintsem a forradalmi teljesítményugrás. A következő lépcsőfok a PCIe-vonalakon kommunikáló SATA Express és M.2 SSD-k, a 10–32 Gb/s-os sávszélesség, a 3D NAND chipek, az NVMHCI adatkapcsolat. Ám mindennek még csak a hajnalán vagyunk, jövőre érkeznek meg az első ilyen tárolók, addig viszont nagyon is megéri SATA6G SSD-re váltani: olcsók, gyorsak és megbízhatóak. Ha pedig egy-két év múlva szűkössé válna a sebesség, még ott a RAID 0, amivel kitolhatjuk a SATA szabvány határait, és elérhetjük az 1 GB/s körüli teljesítményt.


Adata Premier SP610 256 GB

Abszolút jogosan az Adata nem bírta kivárni, amíg a népszerű SandForce SSD-vezérlőt gyártó LSI körül elülnek a viharok, és megjelenteti új chipjét, ezért egy másik céghez fordult. Ez a Silicon Motion vagy más néven SMI, amely eddig nem igazán volt jelen a végfelhasználói SSD-k világában. Annál inkább a munkaállomások és szerverek piacán, vagyis abszolút van tapasztalata az adattárolás és az SSD vezérlők terén.


Így készült el az SMI SM2246EN chip, amivel az Adata Premier SP610-es tárolójában is találkozunk. Ehhez 128 Gbites, 20 nm-es Micron MLC NAND flash memóriachipek csatlakoznak, amiből akár 1 TB-os összesített kapacitást is választhatunk. A vezérlőchip fejlettségéről sok mindent elárul, hogy támogatja az AES-256-os TCG Opal 2.0 titkosítási szabványt, vagyis az elérhető legfejlettebb, meghajtószintű, hardveres titkosítást aktiválhatjuk. Sajnos a DevSLP az extrák listájáról lemaradt, így a fogyasztást nem sikerült a legfejlettebb tárolóknál látott, 0,1 wattos szint alá csökkenteni.


A mérések során a mezőny legjobb olvasási teljesítményét itt mértük, minden alkalommal stabilan 500 MB/s felett teljesített a tároló, ám ehhez érdekes módon erősen limitált, 300 MB/s körüli írási tempó párosult. Erre nem volt hatással az adatok típusa sem, és nemcsak szintetikus, de a valós helyzetet imitáló teszt (másolásteszt) során is látszott a vártnál gyengébb és inkonzisztens írási teljesítmény. Ezt leszámítva azonban jól teljesített az Adata Premier SP610, átlagteljesítménye és szolgáltatásai alapján a középkategóriába sorolható. Mindehhez meglepően jó ár és három év garancia tartozik, így ezzel az SSD-vel nem nyúlunk mellé, igaz, van nála kiegyensúlyozottabb modell is.


Előny: jó olvasási sebesség, fejlett technológiák, vonzó ár
Hátrány: egyenetlen írási teljesítmény, közepes IOPS


Corsair Force LS 120

Némileg kilóg a sorból a Corsair tesztre küldött SSD-je, mivel a 240 GB-os verzió helyett egy 120 GB-ossal nevezett a cég, ám arra odafigyelt, hogy a jó ár-érték arány meglegyen. A 2,5 colos, 7 mm vastag tároló belseje egyedi a mezőnyben, ugyanis nem SandForce, és nem is Marvell vezérlőt használ, helyette a Phison gyártó PS3108 chipjét kapta. Noha ez nem kimondottan új, mindenképpen jobb és fejlettebb, mint a legelterjedtebb SandForce SF-2281. Előnye, hogy alacsony ára mellett nem érzékeny a tovább nem tömöríthető adatokra írás során, így minden helyzetben kiegyensúlyozott teljesítményt képes nyújtani. Mindehhez 19 nm-es Toshiba NAND flash chipek kapcsolódnak, amelyekkel garantált a jó teljesítmény.


Méréseink során a Force LS olvasásban nem maradt le látványosan a 240 GB-os modellekből álló mezőnytől, de írás során már nagyobb volt a gond. Ezért részben a kapacitás okolható (120 GB kevesebb chipből épül fel, így a párhuzamosítás sem lehet olyan mértékű), részben pedig a vezérlő életkora. A valós használat alatti teljesítményt mutató tesztekben is az írási teljesítmény miatt maradt alul a Force LS, és a fogyasztás sem repítette az élmezőnybe. A fejlett technológiákról is le kell mondanunk, így a titkosítás és a nyugalmi fogyasztást csökkentő DevSLP sem adott.


Minderre a Corsair három év garanciát vállal, továbbá kapunk hozzá egy Corsair SSD Toolbox segédprogramot, amivel karbantarthatjuk tárolónkat. Ez a szoftver a Samsung SSD Magiciannal említhető egy lapon, hiszen rengeteg extra opciót kínál, így például a manuális TRIM-en és SMART-elemzésen felül Secure Erase-t indíthatunk, klónozhatjuk tárolónkat, sőt, a gyárilag beállított Over provisionön is változtathatunk.


Előny: jó olvasási teljesítmény, kiváló szoftveres háttér
Hátrány: lassú vezérlőchip, gyenge írási teljesítmény, hiányzó szolgáltatások


Crucial MX100 256 GB

Kevesen tudják a Crucialről, de komoly hátszéllel indul az SSD-k piacán (mögötte áll az Intel-Micron alkotta IMFT), amire szüksége is lesz, különösen hazánkban, ahol kissé megkésve jelentek meg nagy számban a cég tárolói. Ha az SSD fejlettségét a NAND flash chip gyártástechnológiája határozná meg, máris győztest hirdethetnénk, az MX100-ban ugyanis a Micron legújabb, 16 nm-es csíkszélességű MLC 2D NAND chipjei találhatók. E mellé a gyártó egy jól bevált és már bizonyított Marvell 88SS9189 vezérlőt választott, a körítést, programellátást és egyéb extrákat pedig takaréklángon tartotta. Az eredmény egy nagyon gyors és megbízható SSD, ami érzéketlen a tovább nem tömöríthető adatok írására, és nagyon-nagyon jó IOPS-eket képes elérni. Nem mellesleg pofátlanul olcsó is.

 


Természetesen az MX100 támogat minden szükséges szolgáltatást, így a TRIM-et és a meghajtón belüli AES-256/TCG Opal 2.0 titkosítást is, továbbá az alacsony nyugalmi fogyasztásért felelős DevSLP-t. Az MX100 választásánál nagyon oda kell azonban figyelnünk a kapacitásra. Miután a 16 nm-es chipek 128 Gbitet tárolnak egyenként, sem a 128-as, sem pedig a 256 GB-os modellbe nem tudott elegendő kerülni ahhoz, hogy a vezérlő minden párhuzamosan használható csatornáját ki lehessen használni.


Ez az írási teljesítményben látszik meg, ami némileg alatta marad az átlagnak. Szerencsére ezt a valós használatban kevésbé fogjuk megérezni, és sokkal többet számít a magas IOPS, valamint a maximális olvasási teljesítmény. A gyártónak létezik egy magasabban pozicionált M550-es SSD-családja is, de az MX100 jó teljesítménye és alacsony ára mellett ennek nem sok esélye van. Az MX100 gyors, fejlett technológiákat kínál, és nagyon olcsó – kiváló választás.


Előny: fejlett technológia, jó szolgáltatások és teljesítmény
Hátrány: írásban a középmezőnybe tartozik, nem jár hozzá karbantartó szoftver


HyperX Fury 240 GB

Itthon népszerű az egykoron Kingston néven futó, mára HyperX-re változott SSD-család, és ez nem a véletlen műve. Egyrészt már a Solid State Drive-ok megjelenése óta a piacon van a cég, és eddig kevés panasz érte, másfelől pedig a nagyon agresszív árversenyből is képes győztesként kijönni (értsd: olcsó). Ugyanakkor a Kingstonról érdemes tudni, hogy saját gyára nincs, vezérlőt vagy NAND flasht sem készít, helyette különböző gyártóktól szedi össze a komponenseket, és megírja az egyedi firmware-t az SSD-hez.


A HyperX Fury belsejét elnézve nem éppen a legfrissebb fejlesztések fogadnak minket. A vezérlő egy SandForce SF-2281-es chip, ami amellett, hogy igen jó olvasási teljesítményre képes, írás során már adatfüggő, hogy miként teljesít, valamint az IOPS-értékek sem kimondottan magasak. A SandForce nagy újítása volt anno, hogy az adatokat írás előtt tömörítette, ezáltal nagyon jó eredményt ért el íráskor. Amikor azonban tovább nem vagy csak rosszul tömöríthető adatokat küldünk a tárolónak, ez az előny elpárolog, és az eredetileg 500 MB/s környékén lévő teljesítmény visszaesik 200-250 MB/s-ra.


Ez rányomja a bélyegét az AS SSD-eredményekre is (ez is nem tömöríthető adatokkal dolgozik), és az itt mért IOPS-értékekre is. Ugyanakkor valós használat során már nem olyan vészes a lemaradás, ahol az olvasási teljesítmény sokat számít – ez látszik a PCMark7 teszteredményén. Sajnos a másolási tesztben sereghajtó a Fury 240 GB –, 20 másodpercnél is többet kellett várnunk az adatmozgatásra. Mindezek tetejébe nem kapunk segédprogramot és egyéb szerelési extrát sem, így – tekintve a sokkal fejlettebb, erős konkurenciát – csak akkor tudnánk javasolni ezt az SSD-t, ha az ára 30 ezer forint alá esne.


Előny: tömöríthető adattal kiváló teljesítmény
Hátrány: alacsony IOPS, ingadozó sebesség, hiányoznak az új extrák


OCZ Arc 100 240 GB

Nagyon nehéz éve volt az OCZ-nek, de a Toshiba felvásárlásával úgy tűnik, egyenesbe jön, és végre nyit az olcsóbb SSD-k irányába is. Ennek első bizonyítéka az Arc 100, ami az OCZ egyedi, Barefoot 3 M10 vezérlőjét használja, és természetesen Toshiba NAND flash chipekre rögzít. A vezérlő már korábban bizonyított a drágább, felső kategóriába tartozó SSD-knél, így itt is hasonlóan jó teljesítményre számítottunk. A vezérlő AES-256-os belső titkosítást kezel, azonban a legújabb, Microsoft által is elfogadott szabványokat nem ismeri (TCG Opal 2.0 és IEEE-1667), ezért a 100 százalékosan hardvergyorsított BitLocker nem érhető el.


Érdekes módon az OCZ Arc 100 a szintetikus méréseknél, szekvenciális olvasás során nem remekelt, sőt, a mezőny végére került, ugyanakkor írásban már sokkal jobban teljesített, ráadásul ez a teljesítmény az adat típusától és tömöríthetőségétől teljesen függetlenül állandó volt. Az IOPS-méréseknél is hasonló értékeket mértünk, vagyis az írás során kiválóan teljesített az Arc 100, és ez a messze legjobb fájlmásolási teszteredményben is jól tükröződik. A PCMark7 már sokkal inkább a középmezőnybe pozicionálta az SSD-t, és ez igaz a közepesen magas fogyasztásra is.


A teljesítmény mellett az OCZ Arc 100-nak van még egy nagy előnye, ez pedig a három éves ShieldPlus garancia. Ez azt jelenti, hogy amennyiben gond van az SSD-nkkel, jelezhetjük a cég felé, amely elbírálja a panaszt. Ehhez nem kell számla sem, csupán a meghajtó szériaszáma. Amennyiben a panasz megalapozott, a gyártó már postázza is nekünk a cseremeghajtót, valamint egy megcímzett dobozt, amelyben ingyen visszaküldhetjük a hibás SSD-t.
Az Arc 100 nem a leggyorsabb és nem is a legolcsóbb a mezőnyben, de folyamatos terheléses tesztünk is megmutatta, hogy azt a sebességet, amit először mérünk, konzisztensen képes tartani a meghajtó; ha pedig írásról van szó, igazán jó teljesítményre számíthatunk.


Előny: jó írási teljesítmény, konzisztens sebesség, vonzó garancia
Hátrány: nem teljes a szolgáltatások listája, magas nyugalmi fogyasztás


Samsung 840 EVO 250 GB

Hihetetlen, hogy már egy év eltelt az EVO 840-es széria megjelenése óta. Ez az egy év nagyon fontos időszak volt a Samsung számára, hiszen bebizonyosodott, hogy a TLC NAND flash épp olyan strapabíró, mint az MLC. Esetében ugyanis három biten tárolja az adatokat egy-egy cella, amihez valamivel rosszabb újraírhatósági szám is tartozik. Mindezt a Samsung különböző szoftveres és hardveres trükkökkel enyhítette, így sikerült egy olyan, megbízható és gyors tárolót készítenie, amely akár az árharcot is könnyedén felveszi a konkurenciával.


Az EVO 840 120 GB-os verzióját nem javasoltuk nyugodt szívvel senkinek, mert a kevés NAND chip miatt írási teljesítménye igen halvány volt, ellenben ettől a problémától nem kell tartanunk a 250 GB-os modell esetében. A Samsung EVO 840 meglett kora ellenére állta a sarat mind szintetikus, mind valós tesztek alatt is, sőt, sok esetben a mezőny legjobbjaként végzett. A szekvenciális méréseknél kiderült, hogy a meghajtó érzéketlen a tovább nem tömöríthető adatokra írásnál, ráadásul a viszonylag erős, hárommagos vezérlő kellően gyors, így az IOPS-értékek is az erős középmezőnybe tartoznak. A valós teljesítményt vizsgáló mérések során szintén jól teljesített a 250 GB-os EVO, de a másolástesztben már lecsúszott a dobogó első fokáról.


Fontos megjegyeznünk, hogy a Samsunghoz tartozik a legjobb szoftverkörítés, amivel tökéletesen formában tarthatjuk SSD-nket, ráadásul a nemrég felfedezett lassulási gondot is javította a cég. Nem szeretnénk rontani a tesztgyőztes helyzetét, de fontos megjegyezni, hogy nagyjából karácsonyra megérkezhet a 850 EVO, amiben már 3D V-NAND TLC chipek lesznek. A sebesség ugyanakkor várhatóan nem javul jelentősen (főként a SATA6G korlátai miatt), így még most is megéri SSD-ből a 250 GB-os EVO 840-et választani.


Előny: kiváló teljesítmény, remek szoftver
Hátrány: a fogyasztás lehetne alacsonyabb, hamarosan itt az utód


Összegzés

A tesztünkre érkezett hat SSD bizonyíték arra, hogy a Solid State Drive egyrészt megfizethető, másrészt pedig fejlett, érett technológia ragyogó jövőképpel. Ugyan továbbra is nagy a szórás az egyes SSD-k között, mindegyik fejlett modellről elmondható, hogy megéri váltania rá nemcsak annak, aki még mindig HDD-ről indítja rendszerét, de annak is, aki még mindig évekkel ezelőtti SSD-jét gyűri.

 


A SATA6G-ről történő továbblépésnek már megágyaztak a gyártók, de egyelőre még az SATA6G+AHCI kapcsolat az egyeduralkodó, ezért az SSD-k leginkább IOPS-ben, fogyasztásban és kiegyensúlyozottságban térnek el egymástól. A Samsung 840 EVO utódja már a küszöbön, ám a tavalyi modell még mindig jól teljesít, amit javarészt a kiváló firmware-nek és vezérlőnek köszönhet. Itt TLC NAND chipeket találunk, ám az eltelt egy év bebizonyította, hogy nincs mitől félni a 3 bit/cellás flashtechnológiától. Az OCZ első, igazán olcsó SSD-je nem remekel szekvenciális mérésekben, ám IOPS-e jó, és kiegyensúlyozottságban a legjobb a mezőnyben.


Az Adata meglepően jól árazott és egészen gyors SSD-t adott tesztre, nem nyúlunk félre vele. A Crucial érdekes darab, ugyanis tesztünk legolcsóbbika, ennek ellenére olvasásban és valós használat során abszolút a mezőny első felébe tartozik. Ugyanakkor a kevés NAND-chip miatt íráskor messze kerül az 500 MB/s-tól.


A tesztgyőztes cím a jó teljesítmény, a példátlan szoftverkörítés és az elérhető ár okán a Samsung 840 EVO-t illeti, de ettől csak hajszálnyival maradt le az OCZ Arc 100 és a Crucial. Utóbbi a legjobb ár-érték arányával elvitte a PC World ajánlata díjat, hiszen olcsó, mégis nagyon gyors, és minden fejlett technológiát támogat.

 

Hasonló érdekességeket olvashatsz az aktuális PC Worldben is. Éves előfizetéssel ráadásul most 6 960 forintot is megspórolhatsz!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!