Hirdetés

Barebone médiaközpont

|

Hirdetés

Korunk számítógépei már megértek arra, hogy elfoglalják a nappali „főhelyét” a televízió (vagy jobb esetben a kivetítő) környékén. Ezt a pozíciót ugyanis jelenleg több szórakoztatóelektronikai masinával (videomagnó, rádió, CD-játszó, DVD-lejátszó) tudjuk többé-kevésbé - ugyanakkor meglehetősen drágán - betölteni. Bár kaphatók kiváló, akár merevlemezes asztali DVD-felvevők, amelyek megoldanak minden videorögzítési feladatot, ritka, hogy lejátsszák a DivX videókat, esetleg ilyen formátumban rögzítsenek is - még kevésbé jellemző, hogy van bennük rádióvevő. Arról már nem is beszélve, hogy számos más olyan feladat van, amely egy multimédiás konfigurációval megoldható, egyéb módon viszont nem.




Sajnos nem sok cég forgalmaz hazánkban ilyen készen kapható célszámítógépet, s ha mégis, akkor bizony nem olcsón. Cikkünkben összefoglaljuk, mi az a minimum, amivel már elégedettek lehetünk, illetve mire kell ügyelnünk, ha saját rendszer építésére adnánk a fejünket - és persze a pénztárcánkat.

Alapozó
Nappaliba szánt szerkezetről lévén szó alapvető, hogy megjelenésében szakítson a több évtizedes szürkekocka-designnal. Szerencsére ezen a téren is sokat fejlődött az iparág, ma már számos cég fejleszt erre a célra tervezett, igényes megjelenésű félkész (barebone) gépeket. Ezek kisméretű, rendszerint mini ATX rendszerű alaplapokat tartalmaznak, eleve hozzájuk épített tápegységgel és hűtőrendszerrel. Adottak általában az előlapi USB- és FireWire csatlakozások is, nekünk csak a processzort, a memóriá(ka)t, a merevlemezt és az optikai meghajtót kell beszereznünk.

Számos típust kaphatunk, 45 ezer forinttól akár 200 ezerig. Olyan modellt kell választanunk, amelybe elég erős processzort rakhatunk minden áhított feladat elvégzéséhez, miközben nyújtja a megfelelő kényelmi szolgáltatásokat, csatlakozásokat is. A processzor továbbfejlesztési lehetősége nem alapvető fontosságú, hiszen előre tudjuk, milyen feladathoz mekkora erő kell.



Teljesítményhajsza
Szerencsére eljutottunk odáig, hogy még a valós idejű MPEG-2 rögzítéshez is bőven elég erősek a ma kapható középkategóriás processzorok. A 2,4 gigahertzes és a fölötti Pentium 4 vagy azzal egyenértékű AMD Athlon XP processzorok már mindenféle multimédiás igényt képesek kielégíteni. Ilyen teljesítménnyel akár DivX formátumban is készíthetünk mozgóképfelvételeket, ha tévévevő kártyánk ezt támogatja. Intel-alapra építve további teljesítménytöbbletet adhat egy Hyper-Threading technológiával működő Pentium 4 processzor - ám erejét még valós idejű videorögzítéssel sem fogjuk tudni kihasználni.
Vásároljunk legalább 512 megabájt memóriát, példaként állított gépünkbe a közönséges, 266 megahertzes DDR-RAM modulok tökéletesen megfelelnek - nincs is szükség gyorsabbra. Merevlemez tekintetében érdemes a Samsung modelljeire hagyatkozni, ezek kiváló teljesítményük mellett bizony halkak is; egy nappaliban üzemeltetett médiaközpontnál megéri a minimális ártöbbletet.

Operáljunk, de mivel?
Operációs rendszerként leginkább a Windows XP rúghat labdába. Természetesen vannak linuxos alternatívák, mint például a lapunk lemezmellékletén is közzétett UHU és Novell SUSE Linux vagy a Movix, utóbbival ingyen megoldhatjuk a lejátszást. Ha azonban teljes funkcionalitásra (például tévévevő funkció MPEG-2 rögzítéssel) vágyunk, alaposan tájékozódnunk kell, hogy mely hardvereket támogatja a Linux: sajnos ez a lista nem túl hosszú.
Marad tehát a Windows XP, amely stabilitás tekintetében sem ad okot panaszra, és meghajtóprogram-ellátottsága is kiváló, hiszen minden ma megjelenő termék Windows XP-kompatibilis. Legjobb lenne természetesen a Windows XP Media Center Edition használata, ám itthon ez önálló termékként nem kapható.




DVD-hang és egyebek
Mivel a Windows nem tartalmaz DVD-lejátszót, és az ingyenesen beszerezhető szoftverek használhatatlan minőségben dolgoznak, szükségünk lesz egy alkalmas programra. Hagyatkozhatnánk a számos hardverelemhez (mint például a DVD-írókhoz) mellékelt SE és LE kiadású szoftverekre, ám ezek legtöbbje csak két csatornára keveri le a hangot. Hat csatornát dekódolni - elkerülendő a jogdíjfizetési kötelezettséget - nem hajlandók. Természetesen, ha a dekódolást elvégzi a hangkártyánkhoz egyetlen koaxális vagy optikai kábellel csatlakoztatott digitális hangrendszerünk - akkor megteszik az ajándék lejátszóprogramok. Ha azonban egy olcsó, dekóder nélküli hangszórórendszerrel szeretnénk kihasználni a DVD nyújtotta hatcsatornás hangzást, akkor félő, hogy kereskedelmi termékre, azaz például a Cyberlink PowerDVD vagy az InterVideo WinDVD teljes változatára lesz szükségünk.

Válogatás nélkül
A számítógép előnye, hogy bármire használható, csak szoftver kérdése. Míg régebbi asztali DVD-lejátszónk esetleg válogat a formátumok között, addig a számítógép bármivel megbirkózik, amihez van lejátszóprogram és kodek. A DVD-lejátszással ellentétben AVI-mozgóképekhez szinte minden ingyenesen áll rendelkezésünkre. Videolejátszó gyanánt ajánljuk az igen jól beállítható, minden feliratformátummal tegeződő BSPlayert vagy a hasonlóan jó Crystal Playert. Ezen a területen nem a legjobb a Windows MediaPlayere, ugyanis nem képes megjeleníteni az AVI-állományokhoz használatos feliratokat. A Media Player fejlesztői persze jogosan kérdezhetnék, hogy vajon hányan használunk családi videóinkhoz SUB vagy SRT formátumú szövegeket. Az AVI formátumú házi videók feliratozása esetleg a többnyelvű, kiterjedtebb családokban kecsegtethet némi haszonnal, egyébiránt az illegális, „megjelenés előtt beszerzett” filmek esetében szokásos. Mindamellett maga a felirat elkészítése nem ütközik törvénybe, amennyiben az saját magunk készítette fordításra alapul, így ezek lejátszására is érdemes felkészíteni médiaközpontunkat, a DivX és xVid kodekek telepítése mellett.




Írók előnyben
Már az eddig felvázolt alapgéppel is lejátszhatunk hálózaton keresztül médiaállományokat, ám szinte elkerülhetetlenül szükségünk lesz egy optikai meghajtóra. A kereskedelemben kapható filmek lejátszásához a minimum egy DVD-meghajtó. Amennyiben egy tévévevővel kibővítve felvételre is kívánjuk használni a masinát, úgy jobban járunk egy DVD-íróval. Tévés felvételeinkhez megfelel egy egyrétegű író is, ám a dupla rétegű hordozókat kezelő írók is beleférnek a 20 000 forintos keretbe. Érdemes ezeket választani, hisz hamarosan már nyersanyag is kapható lesz hozzájuk. Addigra talán a tévéalkalmazások is képesek lesznek kihasználni a 8,5 gigabájt kapacitású médiát.

Mozimánia alapfokon
Egyértelműen a digitális videofelvétel az az extra lehetőség, amellyel az olcsó - akár MPEG-4 kompatibilis –- DVD-lejátszók oldaláról a barebone serpenyője felé billen a mérleg nyelve. A fentebb leírt elemeken kívül már csak egy tévévevő kártyára lesz szükségünk ennek megvalósításához, amelybe a hagyományos televíziókészülékekhez hasonlóan csatlakoztatható a kábeltévé vagy az antenna. Tévévevő modul kapható PCI-sínbe, vagy külsőleg –- USB-kapura - csatlakoztatható változatban.

Bármelyik megoldást választanánk is, ügyeljünk arra, hogy a kártya ismerje a PAL televíziós normát, ezt a csomagoláson fel kell hogy tüntessék. Úgyszintén nagyon fontos, hogy képes legyen megfelelő minőségben és elég tömören rögzíteni. Erre a célra jelenleg az MPEG-2 formátum az optimális megoldás: nem túl drágán, mintegy 25 ezer forint körüli összegért kaphatunk erre kompatibilis tunert. Nagyon hasznos szolgáltatás még az úgynevezett csúsztatott felvétel (angolul time-shift), amikor is az éppen folyó felvételben előre-hátra csévélhetünk kedvünk szerint, anélkül, hogy ez fennakadást okozna a rögzítésben –- érdemes erre is odafigyelnünk.

Sok kártya szoftveresen tömörít, ehhez azonban szükség van némi CPU-teljesítményre, ilyenkor javasolt az 1,6 gigahertzes vagy gyorsabb processzor. A másik megoldás az lehet, ha hardveres MPEG-2 tömörítéssel dolgozó tv-tunert választunk, amely nem terheli a processzort - ekkor akár egy 800 megahertzes mag is megteszi. Kiváló processzorkímélő készülékeket találhatunk például a Hauppauge (hopp.pcworld.hu/521) és a Pinnacle (hopp.pcworld.hu/522) kínálatában.

Végezetül, de egyáltalán nem utolsó szempontként említjük a távirányító kérdését. Amíg egy normál, nagy felbontású VGA-monitoron használjuk a tévéalkalmazást és a lejátszóprogramokat, addig egyáltalán nem érezzük a távirányító szükségét, hiszen kéznél van az egér és a billentyűzet. Annál inkább hasznát vesszük akkor, ha karosszékből szeretnénk kezelni mindenes gépünket úgy, hogy az a televízióra kötve üzemel. Ilyenkor nehéz az egérrel bűvészkedni, így vásárláskor ügyeljünk arra, hogy a tévévevő távirányítója ne csak csatornaváltáshoz és hangerőállításhoz, hanem felvételhez, minőségbeállításhoz, sőt lehetőleg videolejátszáshoz is kínáljon működő (!) nyomógombokat. Kiváló példaként említhetjük a már nem új, de máig nagy sikerű Terratec Cinergy 600 TV Radio kártyát (hopp.pcworld.hu/524), amelynek távirányítójával minden Windows-alkalmazás kezelhető.



Sok termék esetében viszont csak a tévéalkalmazás távvezérelhető. Szerencsére ezek legtöbbje elboldogul az AVI-állományok lejátszásával is - a feliratokkal viszont nem. Ebben az esetben érdemes telepíteni az Ffdshow dekódolómodult. Az ingyenes kodek maga is képes felrajzolni a feliratokat bármely videolejátszó alkalmazás rátét- (overlay) ablakára, így tévészoftverünk lejátszáskor feliratképes és távirányítható is lesz. Az Ffdshow akár a DivX- és az xVid-telepítést is kiválthatja, ám csak az ilyen formátumok lejátszásakor - felvételre nem alkalmas.

Számos variációs lehetőség áll tehát előttünk, választhatunk igényeink és anyagi lehetőségeink szerint. Érdemes fellapozni januári és mostani Árvadász rovatunkat, ahol a hozzávalók területén kutakodtunk, így olvasóink számos alkotóelem aktuális ára felől tájékozódhatnak.

A teljes cikk a 2005. februári számunkban olvasható.
Hirdetés
Ügyfélszolgálati változás!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.