Összeállításunkban sorra vettük az épp elérhető papírkínálatot, és az egyes darabokat sorra megsétáltattuk a négy nagy hazai tintasugaras-gyártó készülékeiben.
Sokan emlékezhetnek még a tintasugaras nyomtatás úttörő berendezéseire. Az akkor még monokróm masinák mai mércével idegesítően lassan és olykor kiábrándítóan maszatolva dolgoztak - igaz, akkoriban ez volt a házi csúcstechnológia. Akkor még szemre megmondhattuk, hogy egy adott nyomat lézernyomtatóból vagy tintasugaras készülékből származik-e, hiszen az utóbbiak kontúrjait észrevehetően elcsúfította a fénymásolópapíron szétftó festék. Ma már a legolcsóbb kisnyomtatók is lézerminőségű, kontúros szöveget állítanak elő, akár normálpapírra is, ez többé nem kérdés. A fejek és tinták továbbfejlesztésével szinte éteri magasságokba emelkedett a képminőség, ma már a fényképnyomtatás a minimum - alapfokon erre rá is vehető minden ma kapható modell.
A különbség természetesen a minőségben és a sebességben mutatkozik meg. A fotónyomtatás támasztotta magasabb követelmények kritikus terhet rónak a papírfelületre, csak a tintával megfelelő fizikai és kémiai kölcsönhatásba lépő papírok biztosítják a fotószerűen széles spektrumú, ugyanakkor kontrasztos hatást. A normálpapír szóba sem igen jöhet, jobb lesz, ha száműzzük azt a színes és monokróm dokumentumok világába. A mellékelt papírminta viszont percek alatt elfogy. Lehet, hogy olcsóbban is beszerezhető fotópapír, vagy olyan, amelyik még szebb hatást ad? Kötelező a gyártó papírjai közül választani, vagy csak marketingokokból ajánlja saját kellékanyagait?
Tesztünkbe az alábbi termékeket válogattuk be:
A teljes cikk a 2004. augusztusi számunkban olvasható.
