Hirdetés

Mac Mini



|

Azon szerencsések közt lehetettünk, akik az elsők közt kaptak egy Mac Mini tesztkészüléket az i5-ös processzorral szerelt alumínium ékszerdobozból.

Hirdetés

Amikor a szerkesztőségbe megérkezett az elegáns, apró doboz, nem keltett túl nagy feltűnést, egészen addig, amíg ki nem derült, honnan érkezett – abban a pillanatban vált nyilvánvalóvá, hogy nem egy sokadik router lapul benne, amikor pedig kibontottam a dobozt, és elővillant a lapos alumíniumház, akkor már mindenki a hardverre figyelt. A dobozból a hardver mellett előkerült még természetesen a tápkábel és egy HDMI–DVI-átalakító is az általános monitorkapcsolathoz.

 

 



A gép doboza már nem tartalmaz telepítőlemezeket, hanem a gyári lemezen lévő Recovery HD nevű partícióról van mód internetkapcsolat segítségével újratelepíteni a szoftvereket. A Recovery HD telepítője letölti a hardverhez mellékelt gyári médiát, benne a Mac OS X 10.7 Lion operációs rendszerrel és az iLife '11 multimédiás programcsomaggal. A Mac Mini modellek egy ideje már beépített tápot tartalmaznak – rejtély, hogy ez hova fért el –, így külső tápra már nincs szükség.

A ház kissé laposabb lett az előző szériás Mini házánál, ami annak köszönhető, hogy most már nemcsak a szerver operációs rendszerrel érkező Mini, hanem az asztali számítógépnek ajánlott darabok sem kapnak optikai meghajtót. Így aztán a ház előlapján mindössze a szokásos kis fehér LED található, ami bekapcsolt állapotban világít, ha pedig a gép alvó állapotba kapcsol, akkor pulzál.

A ház tetején csak az almalogó látható, az alján pedig egy fekete, műanyag kerék, amelyet elfordítva hozzáférhetünk a gép belsejéhez; itt cserélhetjük ki a gyárilag szállított 2, illetve 4 gigabájtos RAM-ot a dokumentáció szerint maximum 2x4 GB-ig, de a valóságban akár 2x8 GB-os DDR3 1333 Mhz-es SODIMM-modulokat is a hardverbe helyezhetünk.

A hátoldalon nem igazán történt komoly mennyiségi változás: négy USB 2.0-s, egy FireWire 800-, egy HDMI- és egy gigabites Ethernet-csatlakozót kapunk, emellett a korábbi mini DisplayPort-foglalatot egy azzal teljes mértékben kompatibilis, ám kibővített képességekkel kiegészült Thunderbolt-csatlakozó váltotta fel.

 

 

 



A Thunderbolt – amellett, hogy kétirányú video- és hangkapcsolatot tesz lehetővé – akár 10 Gbps adatátviteli sebességre is képes, és mivel láncba köthető, a Mac Minihez egy ultragyors külső tárhelyet, és rajta keresztül egy Thunderbolt- vagy mini DisplayPort-portos kijelzőt is csatlakoztathatunk, akár 2560x1600 felbontással. A digitális és analóg mini jack kimenet és bemenet fölött egy SDXC-kártyafoglalat is helyet kapott a videokamerák és fényképezők tartalmának villámgyors letöltéséhez.

A Mac Minik aktuális szériája három tagból áll: a 2,3 gigahertzes Intel Core i5 modell Intel HD Graphics 3000 videokártyával egy jó teljesítményű belépő modell, míg a 2,5 GHz-es Intel Core i5 processzoros, AMD Radeon HD 6630M kártyával szerelt, 256 MB dedikált videomemóriát tartalmazó példány igen jó teljesítményű profi hardvernek tekinthető. A szerver operációs rendszert is tartalmazó, de az otthoni rendszert is magában foglaló csúcsgép négymagos Intel Core i7 processzorával biztosítja a nagyobb számítási teljesítményt, viszont ez a hardver a kisebbik videokártyát, az Intel HD Graphics 3000-et kapta – egyrészt azért, mert egy asztali gépnek ez sem rossz, másrészt pedig, mert egy szervernek viszont még ez is sok. Kivéve persze, ha szerverként egy nappaliban helyezkedik el, és egyben multimédiaszerverként is működik, de azért ekkor sem kerül bajba, mert egy full HD-megjelenítővel még így is elbír a videokártyája.

 

 

 



A nálam járt típus egyébként az erősebb asztali konfiguráció volt, és sem a külsejében, sem pedig az erejében nem találtam kifogásolnivalót. Sajnos még nem tudtam thunderboltos Apple kijelzőt szerezni hozzá, így egy 27 hüvelykes Samsung monitort csatlakoztattam a géphez, amit természetesen 1920x1080 képpontos felbontással hajtattam meg. Talán nem is kell mondanom, hogy tökéletes, akadásmentes képet kaptam, mindegy volt, hogy HD-videót néztem, vagy épp játszottam a géppel. Egyetlen dolog volt, ami kicsit zavart a Mini használata során, mégpedig a melegedés, ami a készülék egész területén megfigyelhető volt.

 

 

 



Tekintve, hogy az egész házat egy alumíniumtömbből alakították ki, az oldalától a tetejéig mindenütt tetten érhető volt a már kellemetlen melegedés, ami így nyár végén a nagy melegben ijesztő volt, mert lelki szemeim előtt szinte láttam az elfüstölt processzort. Természetesen semmi ilyesmi nem történt, és még a hűtőventilátor sem kapcsolt sokkal magasabb fokozatba, mindössze engem és a kollégáimat nyugtalanította kicsit a dolog. Az egész jelenség egy hideg téli napon valószínűleg fel sem tűnt volna; idegeskedés helyett lehet, hogy csak annyit írtam volna erről a jelenségről, hogy akár rá is segíthet egy kisebb dolgozószoba fűtésére.

Beviteli eszközként az Apple Wireless alumíniumbillentyűzetét és egy Apple Wireless Magic Touchpadet használtam. Ezekkel a hardverekkel megdöbbentő látványvilág érhető el, hiszen így az asztalon egyetlen vezeték látható – kivéve persze a Mini és a monitor tápkábelét, de azok egyszerűen elrejthetők. A vezeték nélküli beviteli eszközök beállításánál egyébként nincs is egyszerűbb dolog, ugyanis a Mini bekapcsoláskor észreveszi, hogy egyik USB-csatlakozóján sincs billentyűzet és egér, ezért megáll, és megkérdezi, hogy ezt jól érzékeli-e, és hogy nem szeretnénk-e esetleg a beépített AirPortra vezeték nélküli beviteli eszközöket csatlakoztatni. Amennyiben pedig szeretnénk, csupán be kell kapcsolnunk azokat, és már párosíthatjuk is a gépünkkel. A folyamat tényleg olyan egyszerű, ahogy itt le van írva.

Mindezek a tulajdonságok egyértelművé teszik, hogy az Apple Mac Mini már nem (és már régen nem) csak egy újabb játékszer a bogaras Apple-fanok számára. Ez a számítógép egy tényleges alternatíva. A két asztali modell közül a kisebbik egy irodai számítógép minden munkáját képes kiválóan elvégezni, mindezt megfizethető áron, de olyan külsővel, amivel bármilyen irodai enteriőrbe képes beilleszkedni. Az erősebb testvére az otthoni számítógépek réme, hiszen erős processzorával és komoly videokártyájával képes a játékosabb népességet is kiszolgálni. Természetesen nem a hardcore gamerekre kell itt gondolni, hiszen ők előfordul, hogy csak videokártyára költenek annyit, mint a kisebbik Mini teljes ára, de például egy Call of Duty 1920x1080-as felbontáson teljes „high” beállítások és négyszeres antialiasing mellett akár 30 fps-t is produkált. Ugyanezen felbontás mellett, de textúra és víz esetében alacsony felbontást választva már 45–60 fps is elérhető volt.

A négymagos szervergép pedig nem is kérdés, mire jó: mindenre. Csinálhatunk belőle szervert az irodánkba vagy otthonra, de használhatjuk munkaállomásnak, és lehet akár médiaszerver is belőle. Ebben az esetben csupán be kell állítanunk a nappaliba a tévénk alá, és máris egy 1 terabájtos médiaszerverrel rendelkezünk, ami olyan simán játssza le a full HD-videóinkat, hogy az már szinte megalázó; a megfelelő beállítások után pedigmár nem lesz olyan formátum, amivel ne birkózna meg könnyedén. Emellett közben még otthonunk többi Apple gépét is kiszolgálhatja levelező- vagy egyéb szerverként.


Adatok

- 2,5 GHZ-es Intel Core i5 kétmagos processzor
- Thunderbolt-csatlakozó
- 4 GB DDR3 RAM
- 500 GB HDD
- OS X 10.7 Lion
- Forgalmazó: Apcom
- Ár: 240 000 Ft
- Web: apple.hu

 

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.pcwplus.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.