Hirdetés

LG G2 teszt: Belépő a high-end szuperfonok piacára

|

Az LG a G2-vel a Samsung Galaxy S4 piacára tör. A dél-koreaiak csúcskészülékének teljesítményén még a nehézkes, túlírt szoftver sem tud sokat rontani.

Hirdetés

Az LG nemrég mutatta be legújabb csúcskészülékét, a G2-t. A dél-koreai cég deklarált célja, hogy újra megvesse a lábát a prémium okostelefonok piacán. A nagyok játszóterére vágyik – márpedig ott olyan túlsúlyos óvodások homokoznak, mint az iPhone-t futtató Apple, a Galaxy-telefonokat forgalmazó Samsung, a HTC vagy éppen a Lumia-vonallal újra népszerűvé váló Nokia. Sűrű a kínálat, hatalmas a tülekedés a piacon.

Az LG régebben, még a QUERTY-billentyűzetes készülékek aranykorában (Chocolate, En-V stb.) menő márkának számított, de az utóbbi években – mivel komolyabb feltűnést keltő, igazán innovatív termékekkel eddig nem sikerült előrukkolnia – menthetetlenül visszasüllyedt a tizenkettő egy tucat készülékeket forgalmazó, középkategóriás gyártók közé. Megbízható minőséget szállított, megfizethető áron.

 

Ebből a helyzetből szeretett volna kitörni a cég, amikor elhatározta, bemutatja eddigi legerősebb okostelefonját, a G2-t.

Az LG a G2-vel szemmel láthatóan a Galaxy S4-nek akart konkurenciát állítani: szinte minden, a Samsung által bemutatott újdonságból elkészítette a maga verzióját. A készülék piacra vezetését kicsit szerencsétlenül időzítették – majdnem fél évvel a dél-koreai versenytárs aktuális csúcsmobilja után mutatták be, a Moto X-szel nagyjából egy időben; a Google által új életre keltett Motorola első készülékének megjelenését érthetően nagy sajtóérdeklődés kísérte. Ráadásul – bár ez nem feltétlenül ártott a készülék megítélésének – már akkor arról pletykáltak, hogy a G2 belbecsét tekintve lényegében megegyezik a Google legújabb okostelefonjával, a Nexus 5-tel; ez a feltevés lényegében be is igazolódott.

 

A kérdés az, hogy a G2 elég lesz-e ahhoz, hogy az LG kilépjen a „Samsung kistestvérének” hálátlan szerepéből – és persze az, hogy a gyártó flagship telefonja sikeres lehet-e a Google legújabb Nexusával szemben. (Tavaly, az egyébként remek Optmius G-vel ez nem igazán sikerült.)

Mindent bele

A Samsung Galaxy S4-éhez hasonlóan az LG G2 is egy valódi „mindent bele telefon”. Van nagy és kiemelkedően jó minőségű kijelzője, elképesztően gyors processzora, komoly üzemidőt szavatoló, masszív akkumulátora, testre szabható felhasználói interfésze –még az IR blastert sem felejtették ki belőle. Az LG igyekezett a lehető legjobb hardvereket belepakolni a készülékbe: a kijelző nagyobb, a processzor gyorsabb, az akksi, tovább bírja a használatot – még a kamerája is jobban működik, mint a Galaxy S4-é.

 

A G2 talán legnagyobb, de mindenképpen legszembetűnőbb erőssége a kivételes képminőséget nyújtó kijelző. Az 5,2 hüvelykes, 1080 p felbontású, Full HD-s IPS-kijelző fényereje remek, képe tűéles és feltűnően színhelyes. Más telefonokkal ellentétben, még az automatikus fényerőállítás is úgy működik rajta, ahogy működnie kell – ami kifejezetten kellemes meglepetést jelentett a tesztelés során.

A G2 az irodalombarátok és a hírfogyasztók kedvenc mobilja lehet: ha nem is e-ink, de remek olvasásélményt garantál. A kijelző még a HTC One-énál is jobban sikerült: talán a legjobb panel, ami ma kapható a piacon.

 

A koreaiaknak ügyes fejlesztéssel sikerült megoldaniuk, hogy a G2 a hatalmas kijelző ellenére se legyen tenyérből kicsúszó, kétkezes óriástelefon. Tévedés ne essék, az 5,45 hüvelyk magas, 2,79 hüvelyk széles mobil kétségkívül a nagyobbak közül való – mégsem sokkal termetesebb, mint a 4,99 hüvelykes Galaxy S4. Ez annak köszönhető, hogy a kijelzőnek szinte alig van pereme, a fizikai vezérlőgombok pedig a készülék hátoldalán kaptak helyet.

Ennek a méretcsökkentésnek köszönhető, hogy a telefon meglepően könnyen kezelhető. A hátlapra, a kameraszenzor alá ragasztott hangerőszabályzó és ki-bekapcsoló gombok ergonomikus húzásnak bizonyultak – én a magam részéről legalábbis pillanatok alatt megszoktam a használatukat. (Igaz, mások, köztük a The Verge szakírója is „furcsának” és „kellemetlennek” találták az újítást.)

Hirdetés

Szerencsére, az LG azok számára is talált megoldást, akik nem szívesen használják a hátlapba épített gombokat. A gyári UI-ba integrált „Knock On” funkció szinte teljesen feleslegessé teszi/kiváltja a ki-bekapcsoló gomb használatát: elég kétszer rákoppintani a kijelzőre, hogy felébresszük az energiatakarékos álomban pihenő készüléket. Nagyon intuitív és okos kis extra – bár volna még finomítani való rajta, sajnos többször előfordult, hogy csak hosszas és kitartó kopácsolással sikerült feléleszteni a telefont.

A G2 formaterve kellemesen egyszerű és letisztult. A faltól falig kijelzőhöz jól illik a vékony ezüst csíkkal szegett fekete borítás. A hátlap fényes, finom textúrájú műanyagból készült, és a Moto X-éhez vagy a HTC One-éhoz hasonlóan kellemes fogása van.

„Erre is van funkció…”

Az LG nem csak a hardveres, hanem a szoftveres szempontból is próbált újat mutatni. Sajnos. A gyárilag átalakított Android legalább annyira nehézkes és túlírt, mint a Galaxy S4-é. A mérnökök az összes elképzelhető – és gyakran felesleges – funkciót belegyömöszölték a jobb sorsra érdemes kernelbe, ami kimondottan bonyolulttá és nehezen átláthatóvá teszi a telefon használatát.

Az utóbbi időben – elsősorban a Moto X és persze az iPhone-okon futó iOS 7 bemutatását követően – egyre népszerűbbé váló minimalista megközelítés helyett az LG Android 4.2-alapokra épített interfésze tele van csilli-villi színátmenetekkel, súlyos textúrákkal és szkeuomorfikus ikonokkal; ehhez jönnek még a különféle műveletekhez járó hanghatások és animációk.

 

A G2 felhasználói felületét telepakolták márkázott funkciókkal és minialkalmazásokkal – az LG még a Samsung meglehetősen parasztvakító „eye-tracking” rendszerét is lemásolta, ami azonnal takarékra teszi a kijelzőt és leállítja a futó videókat, ha elkapjuk a tekintetünket a telefonról. Persze, vannak köztük hasznos megoldások is, de a QSlide például, amelynek az lenne a célja, hogy egyszerűbbé tegye a futó alkalmazások közötti válogatást és váltogatást, olcsó bűvésztrükknek tűnik csupán.

Az LG egy másik most bemutatott újdonságának, a Slide Aside-nak szintén az volna a célja, hogy gördülékenyebbé tegye a multitaskingot. A felhasználók – elvileg – egy háromujjas gesztussal a háttérbe lökhetik a futó alkalmazásokat, amelyeket később bármikor megnyithatnak vagy bezárhatnak, ahogy tetszik. Sajnos úgy tűnik, hogy a Slide Aside-ot a Kossuth-díjas kesztyűbáb-művészeknek szánták, nekem legalábbis egyszer sem sikerült eltalálnom az applikáció zökkenőmentes használatához szükséges mozdulatot.

 

A Voice Mate az LG válasza a Sirire és az S Voice-ra: nagyjából hozza is azt, amit a versenytársak szoftverei. Csakhogy, mivel a G2-n Android 4.2 fut, a Google Now-t és a Google saját – nem mellesleg, kitűnően működő – hangfelismerő rendszerét is választhatják a felhasználók – ami gyakorlatilag feleslegessé teszi a natív alkalmazást.

A Quick Remote a beépített infravörös kapcsolat lehetőségeit használja ki. Az app lehetővé teszi, hogy a telefonunkkal távvezéreljük otthoni eszközeinket – a tévét, a set-top boxot, vagy éppen a hifi-berendezést. A rendszer beüzemelése pofonegyszerű, a Quick Remote remekül működik. Fájdalmas fogyatékossága azonban, hogy hiányzik belőle a HTC és a Samsung hasonló appjaiban megtalálható tartalomajánló rendszer, így semmilyen segítséget nem nyújt abban, hogy új nézni- és hallgatnivalókat találjunk.

Van benne kakaó

A G2 az egyik első olyan okostelefon, amelyben már a Qualcomm legújabb high-end processzora, a négymagos Snapdragon 800-as ketyeg. Ez az egyik leggyorsabb chipszett, amit valaha mobil eszközhöz fejlesztettek, ami meg is látszik a teljesítményen: a készülék elképesztően gyorsan, mindenféle fagyás és akadás nélkül működik. Még a nehézkes interfész és a bonyolult animációk sem tudják lelassítani; a görgetés meglepően sima és zökkenőmentes, az alkalmazások pillanatnyi tétovázás nélkül reagálnak. Pedig alaposan megdolgoztattam. Utazás közben teszteltem, így nem egyszer előfordult, hogy egyszerre futott rajta a Google Maps, a navigáció, a Chrome, a Gmail, a Facebook, a Foursquare, a Shazam, a krakkói city guide-alkalmazás meg még jó pár, kimondottan erőforrás-igényes app. A hívások hangminősége kiváló, az adatkapcsolat WiFi-n és LTE-n is gyors és zökkenőmentes.

 

Sajnos, a gyárilag felpimpelt teljesítmény önmagában még nem szavatolja a kiemelkedő „okostelefon-élményt”. A jól megtervezett és megírt UI hiányában a készülék nem tudja kihasználni a processzorerőben és a RAM-ban rejlő tartalékokat, így a fantasztikus sebesség nem igazán változtat azon, hogy hogyan – és persze, mire – használjuk a készülékünket. Kis túlzással nem oszt, nem szoroz – különösen manapság, amikor már egy középkategóriás készülék is kellemes felhasználói élményt biztosít.

A G2-be egy masszív, 3000 mAh-os akkumulátor került: nem csoda, hogy üzemidő terén szinte valamennyi versenytársát kenterbe veri. Sem a HTC One, sem a Moto X, de még a Galaxy S4 sem tudja felvenni vele a versenyt, a készülék strapás használat mellett is egy-másfél napig bírja egyetlen feltöltéssel.

Egy fotózásra termett kamera

Az utóbbi időben – főként a Nokia „keresztes hadjáratának” köszönhetően – öldöklő verseny alakult ki a gyártók között kamerafronton. Természetesen az LG sem akart lemaradni: egy 13 megapixeles, optikai képstabilizátorral megtámogatott szenzort épített a G2-be. A lencse karcmentes zafírüvegből készült; 1080p felbontású videókat is rögzíthetünk vele, akár 60 FPS sebességgel. A rendszer kilencpontos autófókuszt és sorozatfelvétel-funkciót is kapott – az egyik leggyorsabb okostelefon-kamera, amit valaha használtam. A fényképezőgépet vezérlő alkalmazás is a jobbak közé tartozik – legalábbis az androidos mezőnyben –, és számos hasznos beállítási módot kínál (pl.: fehéregyensúly, manuális fókusz stb.).

A G2-vel remek képeket készíthetünk a szabadban és – legalábbis nem túl rossz fényviszonyok között – zárt térben is (lásd a kapcsolódó galériát); de sajnos a mozgó célpontokkal már kevésbé boldogul. Összességében elmondható, hogy a készülék kimondottan használható kamerát kapott, ami jobb, mint a Nexus 5-é, de rosszabb, mint az újabb, kimondottan fotózásra kihegyezett Nokia Lumiáké vagy éppen az iPhone 5S-é.

Erős hardver, gyenge felhasználói élmény

A G2 számos tekintetben messze túlszárnyalja a versenytársait. Elképesztően gyors, gyönyörű a kijelzője, és jól bírja az egész napos használatot. Sajnos, a felhasználói élmény szempontjából nem tudja megugrani a Moto X, a HTC One vagy éppen a Nexus 5 által magasra rakott lécet. Az LG túlgondolt-bonyolított, nehézkes szoftverének használatához nem könnyű hozzászokni; üdvös lenne, ha a Samsunghoz és a HTC-hez hasonlóan, ők is piacra dobnák a készülék alap Androidot futtató változatát.

 

A G2 a fenti problémák ellenére is jobb választásnak tűnik, mint a Galaxy S4. Persze, ez csak az én, szubjektív véleményem, és nagyon valószínű, hogy a hatalmas marketingköltéssel működő Samsung csúcstelefonját továbbra is sokkal többen fogják megvásárolni, mint az LG büszkeségét.

A hátlapon, kényelmes mutatóujj-távolságra elhelyezett gombok nyerő ötletnek bizonyultak, kimondottan kényelmessé teszik a telefonk kezelését.

Komolyabban érdekel az IT? Informatikai, infokommunikációs döntéshozóknak szóló híreinket és elemzéseinket itt találod.

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.