Kéziszámítógépek - M a x i M i n i

Alapvetően kétfajta miniatűr számítógépet különböztethetünk meg: amelyeket felszereltek
billentyűzettel, és amelyeket nem. Ez utóbbiak érintőképernyővel ellátottak:
egy tollszerű eszközzel vihetjük be adatainkat.



Ha menetközben szeretnénk sok adatot bevinni kisgépünkbe, inkább a billentyűzettel
ellátottak jönnek szóba. Ezek ugyan nagyobbak és ebből adódóan nehezebbek, ormótlanabbak
is, ám sokkal könnyebben jegyezhetjük le gondolatainkat, vihetünk fel új telefonszámot,
szerkeszthetünk szöveget, kezelhetünk táblázatot. A Psion gépei például már
réges-régen kinőtték a "menedzser-kalkulátor" fogalmát: méretükhöz képest hihetetlenül
nagy teljesítményű, miniatürizált számítógépek piciny billentyűzettel. Egy Psion-használó
teljesen másképp látja a világot, mint egy "palmos": neki lételeme a kisgép,
úton-útfélen püfögteti billentyűit. Míg a palm-tulaj meghosszabbított kezének
érzi gépét, a "psionos" önálló számítógépként használja azt.



Éppen ezért vásárlás előtt alaposan gondoljuk meg, mire használjuk majd csecsebecsénket.
Ha olyan apróságot szeretnénk, amelyet elsősorban csak adataink megjelenítésére,
telefonregiszternek és határidőnaplónak alkalmazunk, akkor a méret a lényeg
-- minél kisebb és könnyebb, annál jobb életünk lesz. Ha azonban miniatürizált
számítógépre van szükségünk, amely a napi gépszükségletünket elégíti ki (ami
akár Excel táblázatok kezelését, szövegszerkesztést, internetezést jelent),
akkor inkább a nagyobb, egy kicsit nehezebb, de kényelmesebb használatú gépet
válasszuk.



A gépek fajtájának vizsgálatakor az sem utolsó szempont, milyen operációs rendszer
fut rajta (ezek általában gép-specifikusak és EPROM-ba vannak égetve, tehát
nem cserélhetők, mint például egy asztali gép esetében). Jelenleg három nagy
gyártó mutat fel ismertebb operációs rendszert (olvasóink a PC World CD mellékletén
rengeteg programot találnak mindhárom operációs rendszer alá). A Psion és a
3Com régi motorosok, hosszú évek alatt felhasználói tapasztalatok alapján fejlesztették
ki Epoc32 és PalmOS rendszerüket. Természetesen mindketten esküsznek saját rendszerükre
-- pártatlan tesztelőként azt kell mondjuk, hogy egyedülállóak a maguk területén.
A PalmOS egyszerű és egyértelmű, az átlagfelhasználó számára könnyű kezelhetőséget
ígér. Az EPOC kifinomultabb, jobban konfigurálható 32 bites rendszer, de ebből
adódóan egy kicsit komplikáltabb is. Mindketten fanatikus rajongótáborral rendelkeznek
(akárcsak annak idején a ZX Spectrum és a Commodore 64). Összehasonlításra azonban
nincs lehetőségünk: a 3Com a tenyérben tartható gépek mellett tette le voksát,
míg a Psion elsősorban a billentyűzettel ellátottak mellett. Szoftver-ellátottság
tekintetében sincs sok különbség: mindkét rendszerre milliónyi ingyenes és shareware
programot, kiegészítőt találunk az interneten. A harmadik versenyző a Microsoft.
Ereje lévén hamar elterjedt a Windows CE, a nagynevű számítógép-gyártók (mint
a Compaq, a HP, de a Casio is) ma már ezt a rendszert használják. A kezdeti
nehézségek után (az 1.0-ás rendszer meglehetősen lomha volt és keveset tudott)
hamar elfogadta a közönség, ingyenes és teljes árú szoftverek terén szintén
kitűnően ellátott operációs rendszer. Nem is beszélve arról, hogy keblére ölelte
a színes kijelzők megjelenését: a Compaq és a Casio új gépe már 16 bites színmélységben
pompázik, de több "color-sztár" masina is megjelent már. Természetesen mindhárom
operációs rendszer a RAM-ban ücsörög a gép bekapcsolásakor, tehát nincs idegtépő
várakozás a rendszer indulására. A szoftverek is képesek egymás mellett futni,
ha tehát a napi teendőkről a telefonregiszterbe váltunk, egy szemvillanás alatt
viszontláthatjuk adatainkat.



A most ismertetett gépek egy részét már bemutattuk a PC World hasábjain (külön
jelöltük, melyik számunkban olvashatják ezek részletes ismertetését). Sok új
jövevény is akad azonban a palettán -- a lista persze korántsem teljes, de mi
csak az idehaza is megvásárolható, népszerűbb gépeket teszteltük. A kínálat
már csak azért sem teljes, mert sok gyártó hazai képviselete effajta, viszonylag
drága eszközök forgalmazásával nem igazán "bajlódik", rút kiskacsa csupán a
választékban. Ha csupán a PC World háza tájékán végzett felmérést vesszük alapul,
igazat kell adnunk nekik: a megkérdezettek 5 százalékának van valamiféle palm-eszköze,
de egyelőre a hazai eladási statisztikák sem mutatnak túl rózsás képet. Az viszont
mindenképpen bíztató jel, hogy a kéziszámítógépek ára egyre lejjebb csúszik,
míg tudásuk, memóriakapacitásuk egyre nő.



Az árakat, a pontos paramétereket és egyéb, kiegészítő információt egy táblázatban
foglaltuk össze. Kérjük, hogy a palm-teszt után lapozzanak még egyet és olvassák
el a Nokia Communicatorról szóló írásunkat is -- külön cikkben adtunk neki helyet,
elvégre nem kéziszámítógépről van szó, ám mégis nagyon közel áll a témához.
Ráadásul most akció keretében viszonylag olcsón vásárolható meg.



Köszönjük a Compaq Magyarország, a Crito, a Hewlett-Packard Magyarország, a
HRP Magyarország, a Psion Magyarország, az Orbitrade Hungary és a 3Com Magyarország
Kft. segítségét a tesztgépek és a háttér információ biztosításához.



Casio Cassiopeia E-100

A Casio mindig is élen járt a zsebre vágható irodák tervezésében, kalkulátorok
tekintetében még mindig komoly piaci részesedést tudhat magáénak. A palmsize-okkal
ez koránt sincs így, bár a kínálat bőséges. Legújabb csillagképe, a Cassiopeia
E-100-as (és az E-105-ös: a különbség mindössze annyi, hogy abban 32 MB RAM
van, míg a 100-asban csak 16) Windows CE operációs rendszert használ, kijelzőjén
65536 színt tud megjeleníteni, hang felvételére és lejátszására egyaránt kitűnő
(sztereó fülhallgatót mellékelnek is hozzá). A tesztelt Windows CE gépek közül
ennek a gépnek dobog a leggyorsabban a szíve, 131 MHz-es processzor hajtja.
A kifejezetten multimédiás, tehát kisebb kép- és hangállományok lejátszására
is alkalmas készüléket természetesen soros és IrDA csatolókkal is felszerelték,
adatainkat egy dokkoló állomáson át közvetíthetjük a PC felé. A 16 megabájtos
ROM-ban hasonló alkalmazások találhatók, mint más Windows CE gépeken (az Audible
internetes hanglejátszót például a Compaq gépekre is telepítik). A Casiótól
egy konvertáló programot is kapunk, amellyel egyrészt a 3Com Palm gépein készített
címlistánkat és határidőnaplónkat varázsolhatjuk át az E-100-asra, másrészt
AVI és MPEG állományokat visz át a Casio saját mozi-formátumába.



A Casio büszkén hasonlítgatja a készülék tudását más palmsize-okhoz, és valóban,
páratlan a multimédia területén (az említettek mellett például MP3-at is le
tud játszani). Egyetlen dologról nem esik szó, mégpedig a súlyról és a méretről.
Az E-100-as egy szelet párizsival könnyebb ugyan az Aero 2100-nál, ám 26 dekás
súlya még így is eléggé lehúzza zsebünket. És hát ne feledkezzünk meg az árról
sem: tudásával csillagszeműként tündököl a Cassiopeia, de az 500 dolláros alapár
hallatán még a tengerentúli felhasználók is összeráncolják a homlokukat.



A Casio most még egy újdonsággal kápráztatta el híveit: a Cassiopeia JK-710DC
típusú digitális "fényképezőgéppel", amely az E-100-as bővítőhelyére dugható.
A háromszáz dolláros (mintegy 75000 forint) kártyakamera 640×480-as felbontás
tud, súlya mindössze 45 gramm, képeit JPG állományban menti. Lehetőségünk van
mozgókép rögzítésére is, ekkor persze jóval kisebb méretben rögzíti a filmet.



Compaq Aero 2100

Színes képernyővel szerelt palmsize (vagy PC Companion, ahogy a Compaq és a
HP is nevezi ekkorka csemetéit). Mérete -- akárcsak bármely versenytársáé --
megfelel az elvártnak, nem nagyobb egy jegyzettömbnél. Érintőképernyőjén 65536
színben (háttérvilágítással) láthatjuk viszont a Windows CE alkalmazásokat:
Pocket Word, Excel, Outlook stb. Ezek a nagytesók "butított" (inkább egyszerűsítettnek,
optimalizáltnak nevezhető) változatai. A gépet a PC-vel összekötve ide-oda átjárhatók
az lkalmazásokkal készített dokumentumok, természetesen azon az ésszerű határon
belül, amely egy ekkorka gépen lehetséges. A Wordben például tudunk betűtípust
és -méretet váltani, aláhúzni, dönteni, kiemelni, jobbra-, balra- és középre
igazítani, még helyesírás-ellenőrzőt is kaphatunk, de képek, táblázatok beillesztéséről,
körlevelekről és egyéb speciális feladatokról ne is álmodjunk. Mindent a funkcionalitás
jegyében!



Asztali számítógépünkkel akár IrDA infravörös kapun át is összeköthetjük, de
ha nincs ilyenünk, a hagyományos szinkronizációs kábelt is használhatjuk. Az
alapgépet 8 MB RAM-mal szállítják, de választhatunk 16 vagy 24 megás változatot
is (átlagos felhasználás esetén 8 megabájt elegendő, de ha ráérzünk a hordozható
színes gép igazi énjére, hamar feltöltjük a memóriát játékkal és egyéb klassz
programmal). A Compaq egyébként -- más gyártókhoz hasonlóan -- saját segédprogramjaival
egészíti ki az alaprendszert, így átdefiniálhatjuk a gombokat, archiválást készíthetünk
rendszerünkről stb. Az Aero 2100 tud hangot rögzíteni és lejátszani, így diktafonnak
is igénybe vehető -- fülhallgató csatlakoztatható hozzá. Színes kijelzőjén alkalmazások
és játékok tömkelegét használhatjuk, így biztosak lehetünk benne, hogy -- pestiesen
szólva -- igazán "májernek" érezzük majd magunkat. Kedvünk szerint villoghatunk
vele, feltéve, hogy izmos felsőtestünk ingzsebe is sokat bír. Az Aero 2100 ugyanis
piszok nehéz, és valljuk be, egy kicsit vaskos is. Használati értékéből ez bizony
sokat levon, mert így elveszik egyik legfontosabb jellemzője, az apróság. Marad
a tuti érzés, hogy nekünk színes van!



Az Aero 2100 hardver szinten tudja a 64k színmélységet, ehhez azonban a szeptember
előtt forgalomba került gépeken le kell futtatni egy javítást. Ez ingyenesen letölthető
a Compaq internetoldaláról: http://www.compaq.com/products/handhelds/2100/service.html.



Compaq Aero 1500

A súly- és méretbeli problémákra hamar ráeszmélt a Compaq, és alig három hónap
leforgása után előrukkolt az új, monokróm típussal. A 16 szürke árnyalatot megjelenítő,
kétfajta háttérvilágítású, nagyon kontrasztos kijelző 240×320 pixel felbontású,
a készülék súlya alig 15 dekagramm -- egy picit vastagabb csak egy centinél. Újratölthető
lithium-ion akkumulátora mintegy 12-14 órán át bírja szuflával -- igaz, a Palm
V-ös még ennél is tovább húzza. 16 megabájtnyi RAM-ot és ROM-ot találunk benne,
programkínálata és egyéb tudása szinte teljesen megegyezik a nagytestvérével.
Mindegyik Aero típus tud hangot is lejátszani és felvenni (mellékelnek fülhallgatót
is), így egyrészt saját memókat készíthetünk, használhatjuk ébresztőórának, sőt
egyes újabb Windows CE programokkal MP3 állományokat is lejátszhatunk. Érdekesség,
hogy az e-mailek küldése esetén állományokat is tudunk csatolni a levél mellé
-- ezt nem mindegyik Windows CE levelezőprogram tudja.



Compaq Aero 8000

Amikor felállítottuk értékelési rendünket, sokat gondolkoztunk, vajon hol húzzuk
meg a határt, mekkora legyen az a legnagyobb, de még mobil számítógép, amely belefér
összeállításunkba. Elvégre a noteszgépek mérete és használati értéke egyaránt
jelentősen eltér a kéziszámítógépekétől. Kialakulóban van azonban egy új termékcsoport,
amely egyik kategóriába sem fér bele: kéziszámítógépnek nagy, noteszgépnek kicsi.
A handheld pro ugyanúgy nem tartalmaz mozgó alkatrészt, mint apró társai. Csak
RAM tárolja adatainkat, de mégis teljes értékű billentyűzetük van (feltéve, hogy
egy noteszgép klaviatúráját teljes értékűnek vesszük). Ezeket a gépeket azoknak
szánják, akik sokat vannak úton, sokat gépelnek és olvasnak monitoron, ám nem
szeretnek egy aprócska kijelzőn tollal böködni.



Az Aero 8000 tíz hüvelyk (úgy 25 centiméter) átmérőjű kijelzője 800×600 pixelt
képes megjeleníteni 256 színben -- 128 MHz-es processzor, 16 MB RAM (64-ig bővíthető)
és ugyanennyi ROM található a Windows CE 3.0 alapú gépben. Nem érintőképernyős,
tehát akárcsak egy noteszgépben, az egeret egy touchpad segítségével mozgathatjuk
(de külső egér, sőt billentyűzet is kapcsolható rá), az alatta található két gomb
segítségével kattinthatunk. Találunk rajta soros kaput és külső monitor csatlakozót,
mikrofon bemenetet, fülhallgató kimenetet, 56K V90 modemet, infrakaput, PC-kártya
csatlakozót (régebben PCMCIA-nak hívtuk), memóriabővítő-helyet, egy csatlakozót,
amelyen át összeköthetjük PC-vel, sőt még egy smart-kártya helyet is, a maximális
védelem érdekében -- egy külső gomb segítségével pedig diktafonként rögzíthetünk
vele hangot. Az Aero 8000-et újratölthető lithium-ion akkumulátorral szállítják,
így nem kell benne két-háromhavonta elemet cserélni, mint sok más, kisebb vetélytársaiban.



Billentyűzetéről hiányoznak a funkciógombok, helyettük egy tucat szabadon programozható
gomb kapott helyet, melyek megnyomásával indítható az Internet Explorer vagy mondjuk
a Pocket Word. Ami egyébként a melléklet szoftvereket illeti, abban sincs hiány:
a Word, az Excel, az Access, a PowerPoint és az Outlook (naptárral, e-mailprogrammal
stb.) egyszerűsített változatát, a pasziánsz játékot, meg néhány apróságot kapunk
a géphez (mint például a MS Pocket Street térképprogramot amerikai nagyvárosokkal).



Psion Series 3a

A tesztbe pusztán azért vettük be a Psion régebbi palmtopját, mert szerkesztőségünkben
is akadnak, akik ilyet használnak. Új masinát már nem igazán lehet idehaza kapni,
de néha elfekvő raktárkészletből fel-felbukkannak. Jómagam, aki nemrég tértem
át a "felsőbb osztályba", könnyes szemmel fényképeztem le a 3a-t: majd' három
évig volt hű társam. Nagyon barátságos kis jószág, könnyen kezelhető, adatainkat
gyorsan elérhetjük, ráadásul már ezen a régi típuson is többfeladatos operációs
rendszer fut. Tömérdek programot találni rá az interneten, igaz, már látszik rajta
az idő vasfoga, egyre kevesebb új szoftver jelenik meg rá.



Véleményünk szerint egy mozifilmben semmi keresnivalója a reklámnak, a James Bond
filmek azonban már régi hagyománnyal rendelkeznek e téren. Most a 007-es ügynök
nem sportkocsijával tűnik ki, hanem kéziszámítógépével, amivel megakadályozza
a világ pusztulását. Igen, Pierce Brosnan a Jornada 430-ast tartja kezében.



Ha eltekintünk attól, hogy a 430-as "szakosztály" tömzsinek, kissé tán bumfordinak
is nevezhető, ráadásul negyed kilós súlya sem éppen pillekönnyű, remek multimédiás
társ lesz belőle. A színes-szagos palmsize-ok közül talán a leginkább a 430-as
készítői gondoltak az ergonómiára, a napi állandó használatra. Érintőképenyőjét
egy hátracsapható fólia védi, hatalmas vezérlőgombok segítenek a hangrögzítésben.
Maga a gép a szokásos Windows CE operációs rendszert és azok állandó programjait
tartalmazza, azzal a különbséggel, hogy találunk néhány HP segédprogramot is,
amelyek a gép beállítását segítik. Létrehozhatunk megjelenítői profilokat, amelyek
különböző fényviszonyok mellett is jól olvasható 65536 színű képernyőt eredményeznek
(állíthatunk a hangerőn, a fényerőn és a kontraszton is), illetve egy segédprogrammal
flash-kártyára teljes archiválást készíthetünk a memória aktuális tartalmáról.
A készüléken sztereó fülhallgató-kimenetet is találunk: nem véletlenül, ugyanis
a 430-as alapkiépítésben tartalmaz MP3 lejátszót.



HP Jornada 680 A gépre pillantva a Half-life játék egyik főszörnyetegének neve
jutott eszembe: Big Mama. A 680-as ugyanis a legméretesebb mind közül, ráadásul
ordít róla, hogy szinte elnyűhetetlen műanyag házba csomagolták (ennek megfelelően
kissé nyikorgósan, csak két kézzel, "izomból" nyitható ki). A rútnak azonban mégsem
nevezhető külső azonban aranyszívet takar: 64k színű, háttérvilágításos, 16 és
fél centiméter átmérőjű képernyője gyönyörűen olvasható, a ceruzával való kattintgatás
hibátlanul működik és a billentyűzete is talán a legjobb mind közül. A gombok
jól elkülönülnek egymástól, még virsliujjúak is jól működtethetik (feltéve, hogy
csak ujjbegyükkel óvatosan pöckölik), és az sem utolsó szempont, hogy kiosztása
megfelel a hagyományos klaviatúráénak.



Akárcsak a kisebb testvér, a 680-as is tölthető, lithium-ion akkumulátorról kap
energiát. A 680-as CompactFlash kártyabővítőhelye egy PC-kártyahellyel egészül
ki, ezzel kategóriájában egyedülálló. Külső modemre se lesz szükségünk, a készülék
egyik sarkán a beépített 56K-s modem külön telefoncsatlakozóval figyeli a külvilágot.
Természetesen soros- és IrDA kapun át is kicserélhetjük állományainkat a PC és
a Jornada között. A gépben alapkiépítésben 16 megabájtnyi RAM van, a 690-es változatban
32 MB RAM található.



Szoftverek tekintetében is jól felszerelt, megtaláljuk a hagyományos CE alkalmazásokat,
a HP segédprogramokat, de egy utólag telepített programocskával még teljes Windows
CE magyarítást is kaphatunk. Ez nemcsak a képernyőn megjelenő feliratokat honosítja,
de akárcsak a "nagy" Windowsban, itt is ide-oda kapcsolhatunk magyar vagy angol
billentyűzetkiosztás között. Mindezek tetejében nem valamiféle barkácsolt kiosztással
kell bajlódnunk, hanem a magyar billentyűzetnek megfelelően elrendezkedő gombokat
-- amelyeket egyébként magunk is áthelyezhetünk, megcserélhetjük például a Z és
Y gombokat, ha úgy tetszik. További szoftverre is bukkanhatunk a dobozban, a HP
például mellékel egy mobiltelefonnal szinkronizáló programot, amellyel SMS-seket
is küldhetünk.



HP Jornada 820

Sajnos a HP handheld-pro gépét nem tudtuk közelebbről szemügyre venni, de a forgalmazó
tájékoztatása szerint tudását tekintve nincs sok különbség a 680-ashoz képest:
56kbps V90-es modemen internetezhetünk, e-mailezhetünk, használhatjuk az Pocket
Office termékeket. Mindezt nagyméretű, 8,2 hüvelykes (21 cm) TFT képernyőn, 256
színben, 640×480-as felbontásban tehetjük -- akárcsak a Compaq Aero 8000 esetében,
itt is csatlakoztathatunk külső monitort, ekkor 1024×768-asra nő a felbontás.
A soros és irDA csatlakozókon túl USB kaput is találunk rajta -- ami a bővíthetőséget
illeti, a 680-ashoz hasonlóan CompactFlash és PC-kártya bővítőre egyaránt lelhetünk.



Psion Series 3a

A tesztbe pusztán azért vettük be a Psion régebbi palmtopját, mert szerkesztőségünkben
is akadnak, akik ilyet használnak. Új masinát már nem igazán lehet idehaza kapni,
de néha elfekvő raktárkészletből fel-felbukkannak. Jómagam, aki nemrég tértem
át a "felsőbb osztályba", könnyes szemmel fényképeztem le a 3a-t: majd' három
évig volt hű társam. Nagyon barátságos kis jószág, könnyen kezelhető, adatainkat
gyorsan elérhetjük, ráadásul már ezen a régi típuson is többfeladatos operációs
rendszer fut. Tömérdek programot találni rá az interneten, igaz, már látszik rajta
az idő vasfoga, egyre kevesebb új szoftver jelenik meg rá.



Psion Series 5

A 3a folytatásának tekinthető gép már az új Epoc32 operációs rendszerrel rendelkezik
-- a Psion Magyarország palettáján már nem létezik, helyette az 5mx változatot
lehet kapni. Voltaképpen minden változtatást a 3a tapasztalata alapján végeztek
el a fejlesztők. Külső méretéhez képest hatalmas, 640×240 pixel méretű, 16 szürke
árnyalatot megjelenítő, zöld háttérvilágítású érintőképernyőjén már egy apró ceruzával
indíthatunk el alkalmazásokat vagy kotorászhatunk a menüben. Memóriája alaposan
kibővült, 8 megabájtos. Alapkiszerelésben mellékelik az adatkommunikációs kábelt,
de IrDA kapun is vihetünk át adatot. Mivel a használt szövegszerkesztő, táblázatkezelő,
adatbáziskezelő, határidőnapló programok nem Office vagy Lotus kompatibilisek,
a 3a-hoz hasonlóan másolás közben konvertálhatjuk át állományainkat. CompactFlash
bővítőhellyel rendelkezik.



Billentyűzete remekül sikerült: az eszköz kinyitásakor mintegy három centiméternyit
ügyesen előrecsúszik, a gombok érzékenyek, jól nyomhatók. Egyedül azzal nem barátkoztunk
meg, hogy néhány betűjelet rettenetesen eldugtak a megszokotthoz képest. A készülékkel
rögzíthetünk hangot, ezt külső vezérlőgombokkal a gép kinyitása nélkül is megtehetjük.
Két ceruzaelem (és az összes kisgépen megtalálható biztonsági háttérelem) biztosítja
az energia-ellátást -- ez nem válik előnyére a gépnek, s bár jó néhány órára elegendő
az elem, havonta cserélni kell. Igaz, ha kimerül útközben, bármely trafikban újraéleszthetjük
gépünket.



Psion Series 5mx

A Psion ötös sorozatának felújításáról van szó: gyorsabb processzor (32 bites,
36 MHz-es), nagyobb RAM (16 MB), strapabíróbb dobozolás, több alkalmazás, jobban
átgondolt szerkezet jellemzik. Újraírták az operációs rendszer egy részét, ennek
köszönhetően még gyorsabb lett, többet tudnak a beépített szoftverek. A később
telepítendő programokat végre nem állományonként kell átmásolni, hanem akárcsak
Windows 95-98-ban, egy telepítőhéj segítségével installálhatjuk, illetve távolíthatjuk
el.



Az 5mx sokkal inkább a webes kapcsolat és a kommunikáció felé fordul, mintsem
csak egy önálló "menedzser-kalkulátor". Alapvető funkciói maradtak ugyan a régiek,
ám olyan újdonságokkal egészültek ki, amelyekből jól látszik, hogy a mobilitás
és az internetezés járt a fejlesztők eszében. Megváltoztatták a képernyő alján
látható gyorselérésű kapcsolatokat: a régi gépen eddig egy kattintással a Word,
a Sheet, a Data, az Agenda, a Time, a Calc és a Sketch volt indítható. Ezek most
kiegészültek (illetve nincs kiemelve a világóra és az adatbázis-kezelő) a Contacts
és E-mail programokkal, amelyek ismerőseink adatait hivatott eltárolni, illetve
e-mailt küldeni. Ezen programok természetesen átjárhatóak, tehát a Contactsban
eltárolt e-mailcím a levelezőben előhívható. Az 5mx-ben nincs beépített internet-böngésző,
de a mellékelt CD-n -- sok más program mellett -- megtalálható. Tud kezelni Javát
és frame-eket is.



Ericsson MC 218

Az Ericsson mobilgépe szinte teljesen megegyezik a Psion 5mx-szel, azzal az alapvető
különbséggel, hogy a kommunikációt természetesen Ericsson mobiltelefonokra hegyezték
ki, valamint megváltozott a gép külseje, és a svéd cég átalakította a fentebb
említett gyorselérés-gombokat is. A csomagban találunk egy hordtáskát, amelybe
a gépet és a mellékelt inframodemet egyaránt elhelyezhetjük, de még hitelkártyáknak
is akad hely. A szerkesztőségben vendégeskedő T28-as mobiltelefonhoz nem illeszthető
a mellékelt, apró inframodem, de az Ericsson ezt bárkinek díjmentesen kicseréli
az új változatra. Miután megkaptuk, semmi mást nem kellett tennünk, mint az infraport
nélküli GSM telefon aljára csatlakoztatnunk a modemecskét, majd az MC218-as mögé
helyeznünk. Ezután már pofonegyszerű volt az adatátvitel, legyen az a telefonkártyán
található telefonregiszterben való kutakodás, SMS- vagy e-mailküldés, csengőhang-szerkesztés
vagy internetezés. Természetesen a szoftverek kompatibilisek az 5mx-ével, a gép
lényegi paraméterei ugyanazok. (A PC World CD mellékeltén olvasóink találnak egy
MC 218-as működését bemutató programot.)



Psion Revo

Az új jövevény az 5mx továbbfinomított, kicsinyített változata, elsősorban átlagfelhasználóknak.
Kézre álló, rendkívül kényelmes tapintású, jóval kisebb tokozásban látott napvilágot.
Feleakkora a memóriája (8 MB), kisebb a képernyője, elhagyták a háttérvilágítást,
illetve az 5mx-hez képest egy hangyányit eltérő, specifikusabb alkalmazásokat
találunk rajta alapkiépítésben. Leépítették a helyesírás-ellenőrzőt (de a mellékelt
CD-n megkapjuk), s nem találkozhatunk többé a Sketch, a Record, az OPL programszerkesztő
és a Fax programokkal. Viszont éppúgy tudunk interneten böngészni, e-maileket
olvasni és írni, mobiltelefonnal telefonregisztert szinkronizálni... Legnagyobb
csábereje azonban bája, amely még a szőrös szívű palm-mániákust is leveszi a lábáról.
Apró, zsebrevágható, jó a fogása, ötletes a kinyitása -- az ember szíve óhatatlanul
ellágyul. Ezekért a tulajdonságokért még az 5mx-ből elhagyott programokról is
könnyű lemondani.



Első ránézésre azt hihetnénk, nem lehet PC-vel összekapcsolni, hiszen becsukott
állapotban -- a hálózati adapteren kívül -- nincs rajta csatlakozó. A mókásan
feltárulkozó gépet azonban nyitott állapotban kell a dokkoló állomásra helyezni
-- ezen keresztül kapja az áramot is. Ebből következik, hogy a Revo végre nem
ceruzaelemmel működik, hanem beépített, újratölthető NiMH akkumulátorral. (Az
5mx meglehetősen falánk, ha sokat tartjuk bekapcsolva a háttérvilágítást és zajkeltésre
is sűrűn használjuk, hamar elemcserére szorul. A 3a kevésbé volt haspók.)



Psion NetBook

Első ránézésre egy nagyra nőtt, kedves, behemót 5mx jószágnak tűnik a NetBook.
Ára azonban mindjárt tudtára adja a kedves nyálcsorgatónak, hogy szó sincs valamiféle
mesefiguráról, kemény eszköz van előttünk. A NetBook ugyanis Psion 7-es sorozatának
fejlesztőknek, komoly internetezőknek szánt változata. A Revóhoz képest meglehetősen
robusztus, ám a Compaq Aero 8000-kez képest pirinyóval kisebb gép Java alapokra
épül, de ugyanaz az Epoc32 operációs rendszer hajtja, mint kisebb társait. Színes,
háttérvilágításos képernyőjének átmérője húsz centiméter, felbontása 640×480 pixel,
és akárcsak az 5mx vagy a Revo, érintésre is reagál. A tesztmezőnyben a leggyorsabb
processzorral szerelték: 190 MHz-es központi egysége van, 32 MB RAM lapul az alaplapon,
ami 64 megáig növelhető. Bővíthetősége is egyedülálló: CF és PC kártyával egyaránt
megetethető, összeköthetjük a PC-vel IrDA kapun át, vagy RS-232-es soros kábellel
is -- még az IBM microdrive-ot is támogatja, ráadásul mindezen eszközök menet
közben is rádughatók a NetBookra. A gép egyébként rengeteg olyan funkcióval rendelkezik,
amelyre az átlagfelhasználónak semmi szüksége a napi használat során. Az operációs
rendszer például az első hidegindításkor memóriakártyáról tölthető fel, s ennek
megfelelően bármikor frissíthető. Többféle programfejlesztői környezetben dolgozhatunk
vele, mint például OPL, PC szoftverfejlesztői kitek, C++, Java.



Az igazi 7-es sorozatot sajnos nem állt módunkban megvizsgálni, de a Psion tájékoztatása
szerint a fenti méretű gépről van szó, annyi különbséggel, hogy a 7-est mindössze
133 megahertzes proci hajtja, csak 16 megabájtnyi memóriát építettek bele és a
fent említett programozói segédeszközök, felszerelések is hiányoznak belőle.



3Com Palm IIIx A 3Com büszke kishajója, a Palm sorozat legfrissebb tagja töretlenül
a legnépszerűbb tenyeres Amerika-szerte. A Windows CE megjelenése után is büszkén
hirdetik magukról, hogy a Palm sorozat gépein saját, PalmOS operációs rendszer
fut. (És tegyük hozzá, a palm-használók mindig is lekicsinylően figyelték a CE
terjedését.) A IIIx tökéletesen képviseli azt a koncepciót, amelyet annak idején
készítői kitaláltak: minél kisebb, könnyebb és egyszerűbb, annál többen fogják
ezt a típust választani. Maga a készülék egyetlen, hatalmas (háttérvilágításos)
kijelző -- persze található néhány gomb is, ezekkel jobbára a gyakran használt
alkalmazásokat indíthatjuk el. Mindegyik palmhoz dokkolóegységet kapunk, ezen
át köthetjük össze PC-nkkel a IIIx-et napi adat-szinkronizálásra. Természetesen
a drótnélküli kapcsolat is megoldott: infravörös adatátvitellel akár az operációs
rendszert is aktualizálhatjuk, hiszen a PalmOS flash-memóriában pihen.



A IIIx szintén egy már jól bevált típus felújítása: a III-as aktualizálása javarészt
jobban olvasható képernyőből és nagyobb memóriakapacitásból áll (4 MB) -- utóbbi
tovább bővíthető, hiszen a gépről már hiányzik a bővítőhely sem. A szöveges bevitel
természetesen itt is (mint minden palm-jellegű készüléken) ceruza segítségével
történik. Választhatunk, hogy egy aprócska billentyűzet-rajzon választjuk ki az
egyes karaktereket, vagy egy elkülönített területen kézzel írunk a képernyőre
-- a betűket és a számokat külön helyen véshetjük, a felismerő program pedig automatikusan
azonosítja kézírásunkat. Persze a karakterfelismerés -- bármennyire is jól működik
-- némi kényelmetlenséggel jár, ugyanis csakis egy vonallal írt betűket fogad
el. Hamar rááll azonban az ember keze, hogyan kell "palmul" egy vonallal írni,
mondjuk a "k" betűt.



3Com Palm V

Ha a Revo esetében esetleg némi részrehajlás volt érzékelhető, így lesz a Palm
V-tel is. Aki le tud mondani a billentyűk használatáról, annak hű társa lesz a
választékos modorú, rendkívül elegánsan öltözködő, finom komornyik. A készülék
alig több tíz dekánál (emlékezzünk: egy átlagos mobiltelefon, amelyet nap mint
nap zokszó nélkül cipelünk magunkkal oda is, ahová a király is mobil nélkül jár,
mintegy 15 dekagramm súlyúak), egy centi vékony, és az eloxált alumínium (vagy
valami hasonló, ami bézs-aranyszínben pompázik) hihetetlenül elegáns külsőt kölcsönöz
neki. Nem is beszélve az eredeti bőrből készült fedélről, amelyet a készülék bal-
és jobboldalára egyaránt feltehetünk.



A Palm V-ös beépített áramellátással rendelkezik és a dokkolón át tölti az akkumulátort.
Memóriája csak két megabájtos és nem bővíthető. Erre egyébként nincs nagyon szükségünk,
a PalmOS takarékos rendszer, és hát nem is az esti Biblia-olvasásra találták ki
az Palm V-öt, hanem inkább címjegyzéknek és határidőnaplónak. Ami a szoftver-ellátottságot
illeti, az megegyezik a IIIx-ével. Ennek megfelelően páratlan mennyiségű ingyenes
(vagy pár dollárért regisztrálható) szoftvert találunk az interneten. Itt vannak
például az infrakapun át játszható játékok: palm-társaink ellen sakkozhatunk,
amőbázhatunk vagy torpedózhatunk.