Hirdetés

Philips 48PFS8109/12 okostévé teszt - Van benne fantázia

|

Az első androidos okostévével bizonytalan vizekre evez a gyártó, de még mindig ez lehet a legjobb irány.

Hirdetés

A Philips a közelmúltban mutatta be első androidos okostévéjét, a Philips 48PFS8109/12-t. A készülék letisztult, elegáns megjelenését fokozza a külső, vékony, szálmart króm fémkeret és az is, hogy a burkolaton egyáltalán nincsenek kezelőszervek. A ház hátoldala fehér, aminek nem csak esztétikai, hanem gyakorlati oka is van: így sokkal jobban érvényesülnek az Ambilight Prism diódák fénycsóvái.

Hirdetés

Az Ambilight, a Philips tévék különlegessége pedig épp ebben a generációban teljesedik ki igazán: már nem csak oldalra, felülre és alulra is irányulnak a kép tartalmával harmonizáló fénynyalábok. Maga a tartalom nyilván nem, de a hangulata azért túllép a káván és még inkább bevonja ezzel a nézőket a képernyőn zajló eseményekbe. A teljesebb hatás érdekében Ambilight Hue vezérlőegységgel és lámpákkal egészíthető ki a készülék, az egység a Wi-Fi routerre csatlakoztatva vezérli a színes LED fényeket, melyek a szoba tetszőleges sarkaiban elhelyezve tovább fokozhatják a hatást. A Hue beállítása nem nehéz, pár gombnyomás, de úgy tűnt, hogy azért nem igazodik olyan tökéletesen a képtartalomhoz, mint a tévébe épített fénycsóvák.

Remek kép- és kielégítő hangminőség

Tévéről lévén szó a legfontosabb természetesen a képminőség. A Philips okostévéje Micro Dimming Pro háttérvilágítással rendelkezik, azaz zónás kontrasztvezérléssel teszi dinamikusabbá a képet. Itt egyértelműen jobb a dinamikus kontraszt, mint amit LCD LED alapokon Edge-LED háttérvilágítású tévékkel kapunk. Ehhez persze azt is hozzá kell számolni, hogy az Ambilight fénycsóvák a falról szóródva kissé szembevilágítják a nézőt, ezért aztán szűkebb pupillával meredünk a képre és ettől a fekete igazán feketének tűnik. Egyetlen apró gyengesége van a zónás háttérvilágításnak, hogy nagyon enyhe, csak homogén háttéren és célzottan keresve felfedezhető árnyékmátrixokat okoz a képen, hiszen a diódák száma nem végtelen – cserébe nem világlik az undok fényfélhold a képek oldalán.

 

Számos képjavító eljárást építettek a vezérlőelektronikába, különféle varázslatos marketing elnevezésekkel (pl.: Perfect Pixel HD, Perfect Natural Motion). A gyártó ezek technikai részletezésével nem fárasztja a kedves vásárlókat. Az biztos, hogy a Blu-ray demóanyagok részletei is maradéktalanul érvényesültek, az úsztatásos jelenetek gyönyörűek és a gyors akciójeleneteket ennél metszettebbnek már csak plazma alapokon láttuk. A gyártó 800 PMR (azaz Perfect Motion Rate) mérőszámmal címkézi a tévé mozgáskezelését, ami csak saját berkein belül ad viszonyítási alapot, mindenesetre a hatás jó. Ez a mérőszám visszafogottabban, de a 3D megjelenítés során is érvényesül. Két aktív szemüveg jár a készülékhez, a 3D adta lehetőségeket kihasználva egyszerre két játékos használhatja a teljes képfelületet mint játékteret (játékkonzolról). Ezt a funkciót most nem próbáltuk ki, a speciális szemüveg ehhez a praktikus mutatványhoz elengedhetetlen.

Nem mellékes persze a hangminőség sem, a gyártó 30 wattos Ambi wOOx 2.1-es hangrendszert épített a vékony házba. A hangzás nem frenetikus, de egy átlagos méretű nappaliban kipróbálva semmiféle hiányérzetünk nem lépett fel, kiegyensúlyozottan és szépen szól. A mélynyomóval kombinált hangsugárzó és a négymagos központi egység étvágyával együtt sem szökik magasba a készülék energiaigénye, marad az A+ kategóriában, készenléti fogyasztása pedig kevesebb, mint 0,3 Watt.

Okos távirányítót kapunk

A mellékelt, igen csinos, kétoldalas távirányító hagyományos módon is használható, de ez egy androidos tévéhez kevés lenne, ezért hatékony alternatívákat is kínál a Philips 48PFS8109. A Voice Command gombbal aktiválható a vezérlőbe épített mikrofon és a beszédfelismerő rendszer, így rövid angol nyelvű parancsokkal kommandírozhatjuk a tévét. A középső érintő- és nyomógomb szolgál az egérfunkció aktiválására, az irányítás pedig a mozgásérzékelő révén meglehetősen természetes, hasonlít arra, amit a Wii vagy az LG Magix Remote esetében megszokhattunk, talán picivel pontatlanabb. Használható, viszont gyakran előfordul, hogy helyet kell változtatnunk, mert az érzékelés relatív.

 

A kontroller hátoldalán alfabetikus billentyűzetet találunk, aminek webcímek, hozzáférési adatok beírásakor vesszük szó szerint kézzelfogható hasznát. A taktilis, azaz a fizikai gombok adta érintésbeni visszajelzés sokak számára pluszt jelent a mobil eszközök sima képernyőjéhez képest. Ha nem válna be a középen megosztott QWERTY, akkor visszatérhetünk a mozgásérzékelős egér funkcióhoz és a képernyőre szövegbevitelnél automatikusan felugró virtuális billentyűzethez, vagy okostelefonunkra telepítve igénybe vehetjük a Philips TV Remote app alkalmazást.

A főbb funkciók kézmozdulatokkal is aktiválhatók, ha a tévé aljába épített kamerarendszert már élesítettük. Nyitott tenyerünket mutatva előhívható a gyorsmenü, ahol többek között a hangerőt állíthatjuk be, és a csatornák között váltogathatunk, de innen elérhető a főmenü és aktiválható az egérmutató is. Ez a módszer tűnt a legkiforratlanabbnak a készülékben, megfelelő fényviszonyokat és sokkal nagyobb türelmet igényel, mint a távirányító vagy a mobil app. A kamerát mi inkább csak a Skype-nál vetnénk be, ott viszont érdemes.

A teljesség igénye

A kábeles, DVB-T és szatellites tévécsatornák műsora egy időben két hangolóegységgel fogható vagy rögzíthető. A hagyományos SCART és komponens analóg bemenetek mellett négy HDMI kapu és három USB csatlakozás is rendelkezésünkre áll. Hagyományos médialejátszóként is megállja a helyét a készülék, az USB bemenetekre csatlakoztatott vagy a hálózaton elérhető médiaállományok zömét képes értelmezni. Kompatibilitási listáján megtalálhatók az AVI, MKV, H.264/MPEG-4 AVC, MPEG1, MPEG-2, MPEG-4, WMV9/VC1, 3GP videoformátumok. Lejátssza az MKV konténerbe ágyazott belső feliratsávokat és ismeri az AAS, SMI, SRT, SUB, TXT formátumokat is. Az Ethernet és N-es, kétsávos Wi-Fi adapter révén könnyen böngészhetünk helyi hálózatunkon és persze internetes forrásokban sincs hiány, ami a leginkább az Androidnak köszönhető.

 

A Philips az első olyan világmárka, mely androidos okostévével jelenik meg a világpiacon – kompatibilis smart box készülékek eddig is kaphatók voltak, de teljes okostévé megoldás nem. Konkrétan az Android 4.2.2-es verziójával nézhetünk farkasszemet, melyet integráltak a meglévő, bevált Philips Smart TV funkciókkal. A négymagos, 1,2 GHz-es központi egység ma már nem számít élenjárónak, de ereje az eddigieknél jóval fürgébb és rendszerezettebb menürendszeren és a sima működésen így is érezhető, a tévé kezelőfelülete egy nagyságrenddel fürgébb, mint androidmentes elődeié. 1 GB RAM-ból és 1,6 GB Flash háttértárból gazdálkodik a rendszer, utóbbi szinte csak jelképes, szerencsére külső USB merevlemez használatával kiterjeszthető. Egy gyárilag javasolt 500 GB-os vagy nagyobb meghajtó csatlakoztatásával 64 GB műveleti tárhelyet foglal le magának a tévé, a fennmaradó kapacitás pedig digitális műsorfelvételekkel és alkalmazásokkal használható ki.

Egységes platform lehet

Nem véletlen, hogy az Android rendszer a legesélyesebb arra, hogy kiváltsa a különféle okostévé-gyártók egyedi platformjait, hiszen a Google Play áruházban már most rengeteg alkalmazás érhető el, az újabbak pedig már fel vannak készítve a nagy képernyős szereplésre is. Természetesen ezek közül csak azok telepíthetők, amelyek irányítási rendszere ezt lehetővé teszi, de a hardver-követelményeknek megfelelően szűrt kínálat is többszöröse a legtöbb okostévé alkalmazástárában található néhány tucat, jó esetben néhány száz címnek. A folyamatosan frissített appok jócskán kitolhatják a tévé élettartamát: az MX Player alkalmazással kiváltható például a beépített médiaplayer, így hosszútávon is friss, az új formátumokkal kompatibilis lejátszót használhatunk.

Hozzá kell tennünk, hogy jó pár alkalmazás (pl.: az Adobe Reader) nem elérhető, holott simán használható lenne, és számos kevésbé jól sikerült szoftverbe is belebotlunk majd keresgélés közben. E tekintetben nem a Philipsnél, hanem a Google-nál van a labda, reméljük a gyártó képes lesz elengedni saját pangó ötletét, a Google TV-t és lehetővé teszi a gyártóknak, hogy az Androidot szabják hatékony tévés platformmá – itt még sajnos messze nem tartunk. A Google júniusban bejelentette ugyan, hogy összefog a TP Vision, a Sharp, a Sony cégekkel e téren. A TP Vision a Philips márka gazdájaként viszont nem várt senkire és ez a tévé már kapható itthon a 48 hüvelykes mellett 55-ös változatban is.

 

Pozitív platformítéletünkben jócskán benne van az Adroid tévés jövőjével kapcsolatos optimizmusunk is. Reméljük, hogy a tévés alkalmazáskínálat a jövőben bővül majd, addig is kiemelten érdemes megemlékezni az alapértelmezetten telepített Google Chrome böngészőről, mely más rendszerű televíziókon nem elérhető. A mobil és asztali rendszereken is bevált Chrome kiválóan jeleníti meg a modern szerkezetű honlapokat, az okostévére, azaz Full HD képernyőre szabott tartalmak könnyebben áttekinthetők és kezelhetők. Sajnos az nagyban a honlapok készítőin múlik, hogy a mobil változatra ugrasztanak-e egyből, vagy hagyják érvényesülni a Chrome-ot, remélhetően a honlapfejlesztések is okostévé-tudatosabbak lesznek a jövőben, mert most nem igazán azok.

Információs csomópont és házi szórakoztató központ

A Google Play kínálatát kihasználva nem csak a lakás fő információs csomópontjának, de a család játékközpontjának címére is pályázik a tévé – valahol a jövőben, de egyelőre még ne dobjuk ki a játékkonzolt. Jelenleg van néhány szép játék (pl.: Badland, Asphalt), de kevés az olyan, amit tévére szabtak volna a fejlesztők. A Philips azt ígéri, hogy jövőre az OnLive szolgáltatás integrálása révén még több játékból választhatnak az androidos tévék tulajdonosai, ezzel gyökeresen megváltozhat a helyzet. Jó pont, hogy nem kell költenünk speciális és drága, gyártófüggő vezérlőkre, a tévé megelégszik PC-s USB kontrollerekkel, amiket automatikusan felismer és használatba vesz.

 

Összegezve: a Philips egymaga nem lesz képes átformálni a világot, az androidos tévék sikeréhez szükség lenne a Google, az alkalmazásfejlesztők és a weblapfejlesztők összhangjára, ami persze idő kérdése – ha ugyan ebbe az irányba akar menni a piac. Ugyanakkor a tévé épp az Android miatt sokkal jobb lett, mint elődei, ehhez jó képminőség társul és az Ambilight hab (vagy inkább színes zselé) a tortán, a Philips 48PFS8109 az eddig látott tévék közül a legszimpatikusabb.

Hirdetés
Ügyfélszolgálati változás!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.