Az élet sok területén használunk már gépeket olyan feladatokra, amelyeket korábban magunk végeztünk. Úgy tűnik nem lesz ez alól a szövegírás sem kivétel. Bár a mesterséges intelligencia óriási fejlődési spirál elején tart, messze még a kitűzött cél. A technológia sokrétű felhasználás miatt gyorsan szükségessé vált annak az ellenőrizhetősége, hogy egy szöveget vajon hús-vér ember fogalmazott meg, vagy egy digitális entitás. Ki másra bízhatnánk ezt a feladatot, mint magára az MI-re?
Gyorsan megalkotta minden cég a saját szöveg-ellenőrző alkalmazását, a GPTZero-t, a ZeroGPT-t, vagy az Open AI a Text Classifiert, de mint maguk az MI-platformok, ezek az alkalmazások is küzdenek még gyermekbetegségekkel.
Ahogy az várható volt, a ChatGPT-hez hasonlóan a szövegellenőrző szoftverek is sokat hibáznak még. Így fordulhatott az elő, hogy a GPTZero 92%-ban gépi generálásúnak minősítette az Egyesült Államok alkotmányát, illetve a Biblia egyes részeivel kapcsolatban állította ugyanezt 88%-os meggyőződéssel.
A probléma feltárására az Ars Tehnica megkérdezte a program fejlesztőit a gyakori tévedések okairól. A válasz szerint nehéz egyértelmű határt húzni az ember alkotta, és a gép generálta szöveg között. Vannak ugyan bizonyos jelei az emberi tényezőnek, ilyenek például az úgynevezett zavarosság és robbanékonyság. Zavarosságról akkor beszélünk, amikor egy szövegben az író nem a kézenfekvő, kitalálható módon fogalmaz, hanem valami szokatlan, váratlan fordulattal folytatja a gondolatmenetet. Robbanékonyságnak pedig azt nevezzük, amikor a szöveg szerkezete nem egységes az emberi fogalmazás összetettsége miatt.
Ám ezek együttes jelenléte a szövegben sem jelenti az emberi érintettséget, és a szöveggenerátorok fejlődésével még nehezebb lesz kiszúrni az esetleges "plagizálásokat".
