Hogy megértsük a történetet, egészen 1974-ig kell visszutaznunk az időben, amikor a Csendes-óceáni szigetekre a francia hatóságok betelepítették a rózsás farkascsigát, hogy ezzel megfékezzék egy másik csigafaj túlzott elszaporodását.
A terv azonban egy kicsit túl jól is működött: a többi csigánál jóval nagyobb és gyorsabb csigafaj elkezdte felzabálni a többieket (itt videón is látható a dolog, de csak saját felelősségre ajánljuk) , és mostanra a szigetvilág 61 natív faja közül már csak 5 maradt életben. A név ellenére tehát a helyzet nem túl rózsás.
De mi köze ennek az egésznek az informatikához? A kutatók régóta próbálnak rájönni a túlélő fajok titkára, de a Michigan Egyetem szakértői voltak az elsők, akinek sikerült bizonyítékot gyűjteniük. Az volt a hipotézisük, hogy az egyik ilyen csigafaj, a P. hyalina az erdők napfényes részére menekült, és a világos csigaházának köszönhetően jobban bírja a hőséget, mint a ragadozó, akit a sötét páncél miatt elpusztítana a túlzott napfény.
Hogy egy növény mennyi napfényt kap, azt viszonylag egyszerű mérni, egy csiga esetében viszont jóval nehezebb a dolog.
Pontosan erre a célra született meg a Michigan Micro Mote, a világ legkisebb számítógépe.
Az M3 akkumulátorát egy parányi napkollektor gyűjti, a kutatók pedig azt vizsgálták, mennyi idő kell az akkumulátor feltöltéséhez. A farkascsiga esetében egyszerűen felragasztották a számítógépet a csigaházra, azonban mivel a P. hyalina egy védett faj, itt mágnesek segítségével kellett rögzíteniük azt a levelekre, ahol pihentek.
A mérések alapján a védett faj sokkal több napfénynek van kitéve, mint a rá vadászó predátor, és ez jelenti a túlélése kulcsát.
Az M3 fejlesztése természetesen nem állt meg itt, a kutatók most azt tervezik, hogy a császárlepkék vándorlását is hasonló módon próbálják majd lekövetni.