Majdnem minden sci-fi filmben, könyvben, sorozatban visszatérő elem, hogy az emberiséget nem egyszerűen váratlanul éri, hogy megérkeznek az idegenek, hanem ötletünk sincs, mit tegyünk: küldjünk oda tudósokat? Arcoskodjunk katonai erővel? Titkoljuk el a tömegek elől, vagy hagyjuk, hogy eluralkodjon a pánik? Még a Gömb című Michael Chrichton-regényben és -filmben is kiderül az erről szóló előzetes tanulmányról, amit Dustin Hoffmann karaktere írt, hogy nagy kamu az egész, elvégre melyik magát kicsit is komolyan vevő tudós akarna az ilyesmivel komolyan foglalkozni?
Nos, a jelek szerint egész sokan. A földönkívüli életre utaló jelek kutatásával foglalkozó SETI ugyanis a szervezet állandó bizottsága szerint elért egy olyan szintre, ahol már bármelyik pillanatban áttörés várható. Megalapították hát a kapcsolatfelvétel utáni kutatói hálózatot (SETI Post-Detection Hub), amelynek kifejezett célja, hogy összegyűjtse és frissítse azt a tudásanyagot, amellyel a nagy eseményt és az utána borítékolható válságot kezelni lehet. Értsd:
Azt próbálják kitalálni, hogy ha egyszer megérkeznek az ufók, hogyan lehet ezt elmondani az embereknek.
Pontosabban a SETI-bizottságban sokáig szerepet vállaló John Elliott, a skót Szent András Egyetem kutatója alapította, miután sokáig kérlelték erre kollégái.
Feladata, hogy minden érintett tudományterületről felvegye a kapcsolatot a legnagyobb koponyákkal, hogy a szociológiától a jogi kérdéseken át a médiáig minden szempontból felkészüljenek a helyzetre.
A SETI-nek egyébként volt már egy erről szóló tanulmánya, ám az 1989-es, és azóta hozzá sem nyúltak; akkoriban ugye még nem voltak az álhíreket és összeesküvés-elméleteket szabadon terjesztő fórumok és videomegosztók, így nem kell magyarázni, mennyire fontos volt újragondolni a projektet. Elliott számára a cél most az, hogy összeállítsanak egy szigorú protokollt, és hogy gondoskodjanak róla, hogy csak a megfelelő személyek a megfelelő módon továbbíthassák az információkat és híreket.
