Mindegy, hogy okostelefonba, fényképezőbe vagy más kütyübe kell, microSD memóriakártyát választani egyszerű. Vagy mégsem? Valójában sok apró plecsnire érdemes odafigyelni - ha ezt elmulasztjuk, könnyen csapdába eshetünk. Lehet, hogy az adott eszközhöz túl drága terméket választunk, de az is előfordulhat, hogy rettenetes teljesítményben lesz részünk. Nem kizárt, hogy a kártya nem is működik majd.
A memóriakártyák vásárlásakor érdemes kiemelt figyelmet fordítani a specifikációkra. Két részes cikksorozatunkban rávilágítunk azokra a dolgokra, amelyeket érdemes megfontolni új microSD vásárlása előtt.
Jó lesz? Működik majd a kütyüben?
Amikor microSD-ről beszélünk, általában a formára, a kártya méretére gondolunk. Mindegyik microSD befér a microSD-foglalatokba, de nem biztos, hogy működni is fog. Három eltérő formátum létezik ugyanis: az SD, az SDHC és az SDXC (microSD, microSDHC, microSDXC). A kicsi és a nagy kártyák specifikációi azonosak. Sajnos ezek a formátumok visszafelé nem kompatibilisek, vagyis egy új memóriakártyát hiába teszünk be egy jóval régebbi fényképezőbe vagy táblagépbe. Mi a különbség? Nézzük:
microSD: a kapacitása maximum 2 GB, bármilyen microSD-foglalatban működik
microSDHC: a kapacitása 2 és 32 GB közötti, microSDHC-t és microSDXC-t támogató eszközökben használható
microSDXC: a kapacitása 32 GB és 2 TB közötti, és kizárólag microSDXC-képes készülékben működik
A formátum mellett fontos megnézni a konkrét készülék specifikációit, egyes eszközök hiába támogatják például a microSDXC kártyákat, ha a kezelt tároló maximális mérete csak 128 GB lehet. Ilyen esetben hiába tennénk bele 256 GB-os kártyát (ez főként okostelefonoknál lehet probléma). A microSDXC-k egyébként általában exFAT formátumot használnak, amit a Windows rég kezel (ha PC-ről másolgatnánk valamit), de az Apple rendszere csak a Snow Leopard óta.
Rossz sebesség
A microSDHC és microSDXC kártyák támogatják az UHS buszinterfészt, aminek hála az adatok gyorsabban mozognak. Az UHS-I 104 MBps-os buszsebességet ígér, míg az UHS-II 312 MBps-os sebességet. Ahhoz, hogy ebből profitáljunk, a hardvernek is támogatnia kell a szabványt. Az ilyen kártyák a régebbi készülékekben is működnek, de csak csökkentett, 25 MBps-os buszsebességgel.
A sebesség rosszul történő megválasztása komoly fejfájásokat eredményezhet, hiszen ha túl jó kártyát veszünk, feleslegesen költünk, ha gyengét, akkor nehéz lesz rá videókat és fotókat írni.
Az úgynevezett sebességosztály (Speed Class) azt mutatja, hogy minimum milyen sebességgel tud írni másodpercenként a kártya. Ezek közül négy osztály létezik:
Class 2: legalább 2 MB másodpercenként
Class 4: legalább 4 MB másodpercenként
Class 6: legalább 6 MB másodpercenként
Class 10: legalább 10 MB másodpercenként
Mindez nem utal a maximum sebességre, vagyis előfordulhat, hogy egy Class 2-es kártya gyorsabb, mint egy Class 6-os. A Class 10-es megoldások azonban észrevehetően gyorsabbak.
Az UHS Speed Class értelemszerűen az UHS-I-es és az UHS-II-es kártyák minimum írási sebességére utal:
U1: legalább 10 MB másodpercenként
U3: legalább 30 MB másodpercenként
Természetesen konkrét sebességérték is lehet a dobozra írva, ami a termékek maximális sebességét jelzi. Ezeket MB per másodpercben mérik, és megmutatják, hogy melyik microSD az, amelyik igazán gyors. Ezeket a számokat mindenesetre a gyártók maguk mérik, vagyis a hétköznapi használatban nem feltétlen teljesülnek. Egy PC-n keresztül történő másoláskor például a kábel típusa is befolyásolhatja ezt.
A kártyák sebességét a gyártók másképp is jelezhetik - ez a megközelítés még a CD-írós korszakból lehet ismerős. Amikor egy kártyán például a 100x jelzőt látjuk, akkor azt kell tudnunk, hogy itt 100 x 150 KBps-ról van szó, vagyis másodpercenként 15 MB-ról (ideális körülmények mellett).
Hamarosan folytatjuk...
