Két részes cikksorozatunk első részében elárultuk, hogy miért fontos megfelelően kiválasztani az új microSD memóriakártyát, illetve megnéztük, hogy mi a különbség az egyes formátumok, sebességosztályok és szabványok között. Most következzen néhány további fontos dolog, amit nem árt szem előtt tartani effajta adattároló beszerzésekor.
Rossz kártya a konkrét feladathoz
A memóriakártya vásárlásakor fontos, hogy azt válasszuk, amelyik passzol majd a feladathoz: vagyis legyen kellően nagy és gyors, de ne feltétlen a legjobb. A nagy tárhelyet kínáló UHS-II U3 jelzésű kártyák nem ritkán komoly felárral kaphatóak, de nem biztos, hogy észrevennénk, hogy valóban jobbak is. Mindez attól függ, hogy mire akarjuk használni.
Amennyiben az okostelefon tárhelyét bővítenénk ki, akkor érdemes a legnagyobb kapacitásút választani, amit az eszköz támogat. A sebesség itt nem annyira számít, hiszen a nagy fájlokat elég ritkán mozgatjuk majd oda-vissza. Kivételt jelent ez alól, ha egy újabb mobilunk van, és 4K-ban rögzítenénk videókat. Mindegy, hogy fényképező, okostelefon vagy akciókamera van a kezünkben, a 4K-s videókhoz nagy és gyors microSD kell. A Panasonic az U3-as modelleket ajánlja a 4K-s tartalmakhoz, míg a full HD-s videókhoz a Class 10-es vagy Class 6-os tárolókat. Ha a kártya túl lassú, akkor a videó akadozhat.
Fotózáshoz érdemes lehet több kisebb kártyát választani, így minimalizálható az esélye annak, hogy minden odavész, ha a kártya tönkremegy. A minimum 20 MB-os RAW fájloknál érdemes U1-es vagy U3-as modellt választani, legalább microSDHC formátumban.
Az adapter nem számít
Felmerülhet a kérdés, hogy van-e különbség a normál méretű SD kártyák és a microSD-k között, ha ez utóbbiakat SD-s adapterrel használjuk? Az adapterek passzív eszközök, vagyis csak csatlakozási pontot jelentenek egy SD-slotban, így ha egy adapter működik, az a teljesítményre nem lesz hatással (kivéve, ha az eszköz eleve rossz minőségű).
Hamisítványok
Kézenfekvő ötlet, hogy kerüljük el a hamis kártyákat, de igazából sokkal egyszerűbb bedőlni a csalásnak, és hamis memóriakártyát venni, mint gondolnánk. Amennyiben jónak tűnő árat találunk egy márkás microSD-hez, de az eladóról nem derül ki, hogy megbízható, akkor könnyen előfordulhat, hogy hamis terméket árul. Néhány éve a SanDisk egyik mérnöke azt mondta, hogy a piacon lévő SanDisk feliratú memóriakártyák harmada hamisítvány. Azóta még nagyobb divat lett a netes kereskedelem (és az átverések), vagyis a helyzet valószínűleg csak rosszabb. Ha ismeretlen eladótól vásárolunk, először az illetőnek vagy a cégnek nézzünk utána. A hamisítványokat úgy tervezik, hogy a készülékeknek a rájuk nyomtatott kapacitást jelentsék - valójában a tárhelyük sokkal kisebb, de ez csak akkor derül ki, amikor váratlanul megtelnek. Az eredetiség kiderítésében segíthet Windows alatt a H2testw, macOS-en és Linuxon az F3.
Spóroljunk, jó lesz a gagyi is?
Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy az egyik memóriakártyája ok nélkül bedobta a törölközőt. Bár ezek megbízhatósága alapvetően kiváló, tény, a microSD-k is tönkremehetnek, és ebben az esetben minden adatunkat magukkal viszik.
Mindezek miatt mindig jobb ötlet neves, nagy gyártók memóriakártyáiból választani, mint beérni az olcsóbb, de névtelen termékekkel. Az elismert gyártók memóriakártyái jobb teljesítményt, nagyobb megbízhatóságot és strapabíróbb kialakítást ígérnek, általában víz, rázkódás és röntgensugarak ellen is védettek. Könnyen lehet, hogy élettartam-garanciát is kapunk, aminek hála cserélik a kártyát, ha az tönkremegy; illetve adatvisszanyerésre alkalmas szoftvert is mellékelhetnek, ami egy sérült kártyáról segíti a mentést.
