Nem vitás, hogy ha egy olyan tévét szeretnél, amely minden területen a legjobb minőséget nyújtja, akkor valamilyen OLED-re kell, hogy essen a választásod - viszont rengetegen vannak, akik nem engedhetik meg magunknak, hogy 4-500 ezer forintos tévét vásároljanak. Számukra jó átmenetet jelent a QLED, amely az LCD-technológiából hozza ki a maximumot. Mostani tesztünk alanya ebből adódóan nem tartozik a legolcsóbbak közé, de kis szerencsével 200 ezer forint körül hozzájuthatsz, ami azért elég barátinak tűnik. Ebből a rövid bevezetőből már kitalálható, hogy a Hisense E7K Pro sorozat is QLED-panelt használ, de a széria nemcsak ezért tűnik jó választásnak, hanem azért is, mert HDMI 2.1 csatlakozói révén a 144 Hz-es képfrissítést is támogatja, valamint HDR-képes is. Megnéztük közelebbről, mit tud ez a tévé.
Kívül
Kezdjük rögtön azzal, hogy hozzánk a széria legkisebb tagja érkezett, ám ezzel együtt is nagy a tévé, hiszen a "belépő" is 55 colt jelent; a két nagyobb testvér 65 és 75 colos képátlóval rendelkezik. A trendek nem változnak, így a tévék dizájnja továbbra is egy kaptafára készül. Ennek megfelelően a Hisense 55E7K sorozat is keret nélküli kialakítást kapott, kávát csak az alsó részen találsz. Ez az alsó sáv fémhatást kelt, amivel elegáns megjelenést kölcsönöz a tévének. A baj csak az, hogy a talpak csúnyák (de legalábbis nem elég kecsesek), lerontva ezzel az összhatást. Nagy gond persze nincs, ráadásul ha a tévét a falra tudod szerelni, a talpakra nincs is szükség.
A készülék nem különösebben vékony, és nemcsak OLED-tévével összehasonlítva mondhatjuk ezt el róla, hanem akkor is, ha az összehasonlítás alapját más LCD-tévék képezik. Ennek persze oka is van, mégpedig az, hogy a háttérvilágítás direkt, azaz a LED-ek a panel mögött helyezkednek el, némi extra helyet igényelve ezzel. Sőt, nemcsak a fényforrások, hanem a hangszórók is a szokásosnál nagyobb helyen terpeszkednek, hiszen az átlagosnak számító 20 wattos sztereó rendszer helyett ebben a tévében 2.1-es, 40 wattos hangszórótrió működik. A mélynyomó ugyanakkor hátrafelé sugároz és a tévé közepén van, így nem biztos, hogy a legjobb megoldás ezt a modellt szorosan a falra tapasztani.
Ha már így alakult, a tervezők legalább arra is gondoltak, hogy a csatlakozók nagy részét úgy helyezzék el, hogy azok oldalra nézzenek. És valóban így tesz mind a négy HDMI csatlakozó és az egyik USB port is - ezeket tehát könnyű elérni. Hátrafelé az Ethernet port, az optikai hangkimenet és a második USB néznek mindösszesen. Természetesen vezeték nélküli kapcsolatra is képes a tévé, e tekintetben a Wi-Fi-re és a Bluetooth adapterre egyaránt támaszkodhatsz.
Belül
Az 55 colos panel VA-technológiát használ, ez az átlagosnál jobb feketét és kontrasztarányt sejtet. A szép színekről kvantumpontok gondoskodnak (QLED), a játékélményt pedig a 144 Hz-es képfrissítés hivatott emelni. Itt annyi kiegészítést azért tennénk, hogy a 144 Hz-es képfrissítést 4K-felbontással együtt csak két HDMI csatlakozóval tudod használni, mert a négy bemenetből csak kettő támogatja a HDMI 2.1 szabványt.
Az elektronika több olyan funkcióval is rendelkezik, amelyek főleg a játékoknál lehetnek hasznosak; a 144 Hz-es képfrissítés mellett van például VRR-támogatás (AMD FreeSync), valamint ALLM is. Utóbbi a játékok automatikus felismerését követően kikapcsolja a képjavítók többségét, így 10 ms körüli input lag érhető el - ez nagyon jó eredménynek számít, a legtöbb játéknál legfeljebb egy képkockányi késést jelent csupán. Van HDR is, egy újabb képesség, ami nemcsak filmeknél, hanem játékoknál is hasznos lehet. A tévé minden formátumot támogat, így nemcsak a HDR10/10+ anyagokat kezeli, hanem a Dolby Digital és HLG szabványokat is, sőt a Dolby Vision játékra optimalizált verzióját sem veti meg.
Ami a vezérlést illeti, a távirányító felépítése alapján inkább alapmodellnek tűnik, de a fontos funkciók mind megtalálhatók rajta. A menüben sem csalódtunk: az LG-től ellesett módi szerint a játékhoz köthető beállításokat a Hisense is összeszedte, így azok egyetlen központi helyről, egy "Játék vezérlőpultról" (Game Bar) is elérhetők. Sokféle paramétert lehet itt állítani, például tudod javítani sötét helyeken a részletességet.
Képminőség
A tévé egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy QLED panelre épül, de nem elhanyagolható persze az sem, hogy a LED-ek a panel mögött helyezkednek el. Ez utóbbi azért fontos, mert papíron nagyobb fényerőt és jobb fényerő-eloszlást ígér. Nos, ezt a tévé a gyakorlatban viszont csak hellyel-közzel tudja hozni. A legnagyobb fényerő ugyanis megáll 350 nitnél (cserébe viszont legalább a kontraszt tényleg jó, 2600:1-es értéket mértünk), és a fényerő egyenletességét sem sikerült tökéletesen belőni. A feketék ezzel együtt sem rosszak, igaz attól messze vannak, mint amire egy OLED-tévé képes. A színek szépek, alapjáraton is valósággal "leugranak" a tévéről, viszont nem túl pontosak, szinte bármelyik színprofilt is választjuk ki. Némi gépészkedés árán 3 alá hozható szerencsére a deltaE értéke, így a pontosság azért korrigálható - ennek ára viszont az, hogy a színek veszítenek dinamikájukból. A részletesség a fényes területeken jó, a sötét helyeken viszont némi zaj figyelhető meg. Ez különösen igaz a Filmmaker módra, amely színhelyesség alapján a legpontosabb, viszont feketében a leggyengébb opció.
Az alacsony fényerőt pár sorral fentebb már említettük, ez szerencsére nem okoz azért nagy problémát, mert a teljes kijelzőt tükröződésmentes bevonattal látták el, így a kép fényes szobában is jól látható. A HDR szempontjából azonban kihagyott ziccer a dolog, az legalábbis biztos, hogy a Hisense tévéje azt a fényerő szintet nem tudja hozni, mint a Samsung QLED-tévéi. Igaz, jóval olcsóbb is azoknál.
Amit érdemes megemlíteni, az az, hogy a tévé mesterséges intelligenciát is használ a kép feljavításakor, amelynek hatása leginkább 240p-s filmeknél figyelhető meg, de jól teljesít alacsony felbontású anyagok felskálázásakor, illetve akkor is, amikor az utánhúzást kell hatékonyan csökkenteni.
A hangminőség bőven jobb az átlagosnál, de azért azt látni (hallani) kell, hogy egy hangprojektorral a Hisense 55E7K sem tudja felvenni a versenyt. Szép dolog a 40 wattos teljesítmény, és az is, hogy a mélyek egy tévéhez képest teltnek mondhatók, de azért komoly filmnézéshez hang szinten, ez a tévé is kevés. A beépített hangszórók egyébként Dolby Atmos támogatással is rendelkeznek, ha pedig külső rendszer felel a hangkeltésért, akkor hozzá az eARC-képes HDMI-n keresztül juthat el az adatfolyam.
Az okostévé rendszer ellátja a feladatát, hiszen a fontosabb streamingszolgáltatók alkalmazásai megtalálhatók benne, de rugalmasságban és funkciókban az Android, a webOS és a Tizen mögött marad.
