Lassan negyed százada annak, hogy a hidegháború felfüggesztése (sic!) után az űrkutatásban érdekelt országok létrehoztak egy igazán előremutató kooperációt, amely azóta is működik. A Nemzetközi Űrállomást (ISS) 2000-ben juttatta el alacsony pályájú rendeltetési helyére a programban résztvevő 16 ország, és azóta is mindig legalább két asztronauta tartózkodik itt.
A mindenkori legénységnek, aminek egyes tagjai sokszor hosszú hónapokat töltenek az űrállomáson, időről időre ellátmányra van szüksége. Ezt rendszerint három különféle, vezető nélküli szállítójárművel szokták megoldani, közülük kettő nem újrahasznosítható, így miután elvégezte feladatát, a légkörbe visszajuttatva szokták elégetni. Ez történt legutóbb egy Progressz MS-23 típusú rakétával is.
Az utánpótlás december 1-jén indult a kazahsztáni Bajkonurról, hogy két nappal később bedokkolva az ISS-re, eljuttassa az élelmiszert, üzemanyagot és egyéb ellátmányokat tartalmazó rakományát az ott tartózkodó 70. alapegység tagjainak. Az önjáró eszközt a Roszkozmosz két asztronautájának kellett volna távirányítással csatlakoztatnia, de miközben az eszköz megkerülte az ISS-t, elkezdett távolodni a dokkolási ponttól, ezért kézi vezérlésre kellett kapcsolni.
Az irányítás átkapcsolása után a manőveren dolgozó két űrhajós visszaállította szükséges pozícióba az eszközt, és gond nélkül végrehajtotta a dokkolást. A Progresszre, miután kipakolták a rakományát, a szokásos eljárás vár. Megrakják az űrállomáson keletkezett kommunális hulladékkal, szükségtelenné vált, elhasznált tárgyakkal, és visszajuttatják a föld légkörébe, hogy ott elégve, kozmikus porként hulljon az óceánba.
