2007. június 29-én mutatták be az első iPhone-t az Amerikai Egyesült Államokban. A kirobbanó siker után több mint egy évet kellett várni az Android megjelenésére. Bár az elején a Google majdnem belebukott a projektbe, végül a kompatibilitás győzött a monopólium felett, és bár világszinten mára a robotos operációs rendszer egyértelmű piacvezetőként köröket ver az iOS-re, az amerikai tinédzserek körében még mindig nagyjából fordított az arány.
Ez lehet az oka annak, hogy az ottani iPhone-os fiatalok körében az az általános vélekedés, hogy akinek androidos készüléke van, az szegény vagy öreg.
Egy felmérés szerint ennek a rétegnek 87 százaléka "almás" telefonnal rendelkezik, ami az iOS saját üzenetküldő alkalmazását támogatja. A kompatibilitási problémák miatt az androidosok az iMessage-re csak SMS-formátumú üzenetet tudnak küldeni, ami az adott közegben gyakran gúny tárgyává teszi őket. Maradinak tartják őket, az Androidot pedig elavultnak. Az operációs rendszert használókról pedig emiatt az az általános vélekedés, hogy már legalább 50 évesek lehetnek, vagy idősebbek.
Holott mint minden hasonló kérdésnek, ennek is érdemes megvizsgálni a visszáját. Ugyanis az Apple az, amelyik hallani sem akar arról, hogy a sajátján kívül más szabványt használjon. A Google már jó ideje azért kampányol, hogy az Apple is álljon át az egységes RCS (Rich Communication Services) üzenetküldő szabvány használatára, de ez idáig süket fülekre lelt.
Pedig az RCS egyáltalán nem nevezhető elavultnak. A protokoll támogatja a végponti titkosítást és számos az iMessage-dzsel vetekedő kényelmi funkciót is. A Google egy közelmúltbeli blogbejegyzésében azt írta, hogy az iOS-t és Androidot használók közötti kommunikáció az 1990-es években ragadt és ez az Apple makacsságának számlájára írható.
