Évtizedes tapasztalatunk szerint az egyik lehető legjobb dolog akkor történhet a PC-piaccal, ha az AMD ütőképes processzort és platformot képes forgalomba hozni az Intel ellenében. Lehet, hogy ezzel most nagyon leegyszerűsítettünk számtalan stratégiai döntést, tervezést és üzleti háttérfolyamatot, de az Athlon XP és kicsivel később az AMD64-es mérföldkő is alaposan felkavarta a kissé "bekékült" állóvizet. Az egy dolog, hogy a processzorok szintjén érdekes párharcok alakulhattak ki, az alaplapgyártóknak köszönhetően azonban még határozottabb karaktert kaptak az egyes generációk, olykor egészen döbbenetes fejlesztésekkel megspékelve.
Nyilvánvalóan több mint két évtizeddel korábbra visszatekintve erősen anekdotázásba fordulhat a tények felsorakoztatása, de még mindig ott motoszkál az emlékeinkben, hogy akkoriban az AMD jóval megengedőbb viselkedést mutatott partnerei felé. Avagy, készülhet mindenféle, működőképes koncepció, csak terjedjen a felhasználók között a saját fejlesztésű technológia, pláne, ha az épp a 64 bites korszakot indítja el a PC-k piacán.
És akkor jött az ASRock, aki az összes létező kiskaput megpróbálta kihasználni, itt-ott picit feszegetve a határokat és húzogatva az AMD termékfejlesztési stratégáinak bajszát.
Egy alaplap, két processzor
Az ASUS és a Gigabyte akkori dominanciája mellett szükség is volt egyedi, a realitást és a felhasználói igényeket figyelmen kívül hagyó megoldásokra. Mivel az Athlon64-es családdal (illetve az egész AMD x86-64 architektúrával) nemcsak az új utasításkészletre, hanem a kétmagos felépítésre is áttért a gyártó, ezért meglehetősen mozgalmasra sikerült a piaci start. Az egymagos, S754-es, K8-generációs központi egységek ugyan teljesítményben egészen versenyképes alternatívaként feszültek a Pentiumoknak (amik akkoriban rengeteget fogyasztottak), már akkor lehetett tudni, hogy az AMD a kétmagos felépítésű típusaihoz új foglalatot készít. Nem feltétlenül a több mag miatt, hanem mert ezzel a lépéssel együtt vezették be a kétcsatornás DDR2-es memóriakezelést is. Ahhoz pedig több érintkezőlábra van szükség, amihez kevés a 754-es tokozás.
Gyors alaplapcserékre lehetett számítani, ezért érthető volt, hogy a felhasználók egy része emiatt inkább kivárt. Mit tett ekkor az ASRock? Készített több olyan alaplapot, amik mindkét foglalatot tartalmazták! A felhasználó egyszer bevásárol, és legközelebb csak a processzort kell cserélnie - ez volt a nagy ötlet.
A 2004 nyarán tartott Computexen kétféle megközelítéssel találkozhattak a látogatók. A normál ATX-méretben legyártott K8 Combo-Z nyomtatott áramkörén egymás alatt található a két eltérő foglalat, melyek saját memóriahelyeket is kaptak. Ha tehát a felhasználó S754-es Athlon vagy Sempron processzort használ, a jobb szélre kitolt bővítőhelyeket kell feltöltenie. A kétmagos S939-es CPU-ra váltáskor azonban a másik foglalat és a hozzá vezetékezett, három darab DRAM-hely használható, utóbbi immár kétcsatornás módban. Egyszerű és nagyszerű elgondolás, minden más vezérlő és funkció ugyanúgy elérhető, processzortól függetlenül.
Természetesen egyszerre csak az egyik vagy a másik CPU működhetett, a váltást ráadásul manuálisan is engedélyezni kellett, az alaplap típusjelzésénél található kapcsolósorokat át kellett váltani a megfelelő állásra.
Egy alaplap plusz egy CPU-kártya
Az előbbi típus igazából BIOS- és tápvezérlést tekintve jellemezhető rendhagyónak, a többfoglalatos alaplapokban szerzett rutin nem tette túl bonyolulttá a tervezést és gyártást. Nem így a microATX-méretben véglegesített K8Upgrade-760GX, ami önmagában egy teljesen átlagos AMD S754-es alaplapnak néz ki. A szakavatott szemeknek egyedül a furcsa, sárga színben pompázó port tűnhet gyanúsnak - bizony, ebbe érkezett az S939-es processzort fogadó bővítőkártya. Igazából ez sem annyira rendhagyó, a 90-es években a Slot 1-foglalat már ezt az elvet alkalmazta. Azonban az alaplapon csak az egycsatornás DRAM-foglalatok kaptak helyet, vagyis a kétmagos Athlon64-ek bővítőkártyájának nemcsak a CPU-t, hanem a memóriahelyeket is tartalmaznia kellett a tápellátó áramkörön kívül. Egy alaplapi rész, ami 124 tűs, speciális csatlakozón keresztül válik a K8Upgrade-sorozatú lapok központi elemévé.
A manuális átváltási mód maradt meg ennél a kialakításnál is, az alaplap közepén található jumperek áthelyezésével máris az új CPU-val indult az alaplap. A kártya tervezése során odafigyeltek a hűtés által igényelt helyre is: a ventilátoros blokk az üresen álló S754-es foglalat felé nézett, míg az AGP-sínbe illeszthető videokártya pont az ellenkező irányt használta.
A 939CPU Board néven futó kiegészítőt négy másik alaplaptípusban lehetett még használni, az ASRock mérnökei igyekeztek ezen a téren is megadni a választási lehetőséget. A SiS platformja mellett nForce 3, ULi M1689 és VIA VM800 készletekre épültek ún. Upgrade modellek, sőt, később a PCIe-verziójú kiadásnál is megoldották a CPU-fejlesztés ezen, igen szokatlan módjának támogatását.
Volt értelme?
Az S939-es foglalatba érkező, duplamagos processzorok óriási sebességelőnnyel érkeztek, az extra mag számítási kapacitása, a megnövelt sebességű HyperTransport link és a dupla sávszélességet biztosító kétcsatornás memória szinte új PC-t adott azoknak, akik addig egymagos AMD-re építkeztek. A lapkakészleteken alapuló variációs lehetőségek száma pedig sokszorosa volt annak, amit ma tapasztalhatunk. Fejlesztési és árverseny zajlott egyszerre, és akkor még az alaplapgyártóknál is jobban hittek abban, hogy a felhasználók technológiai vívmányokkal való meggyőzése fontosabb a hangzatos (de sokszor üres) marketingüzeneteknél és a profitmaximalizálásnál.
