Az Nvidia által beígért új termékcsalád menetrendszerűen megérkezett a Las Vegas-i CES alkalmával. A mesterséges intelligencia kapcsán tomboló őrület mellett jutott némi tér a játékok jövőjét illető fejlesztésekre, és az ezeket kiszolgáló hardverekre. A Super kártyák különösebb meglepetések nélkül érkeztek, az előzetesen kiszivárgott adatokból csupán a másodszintű gyorsítótárra vonatkozó tippek nem jöttek be a Ti-változat esetében, minden más stimmel, és ennek csak örülhetünk.
Mármint elsősorban azok az RTX-rajongók mosolyoghatnak, akik pénztárcájuk vastagságához mérten az RTX 4070-es árszinteken keresték a lehető legjobb ár/érték arányú vételt, ők most két Super-frissítésből válogathatnak, és tesztünk alapján a legkisebb modell nagyon is rászolgál a bizalomra. Az ASUS tervei szerint készült DUAL sorozatú példány semmilyen extrém külsőt és funkcióbeli trükköt nem vet be, egy szolid, méretben kezelhető kártyáról van szó, a látványos gamingjellemzők helyett a csendes működésre helyezve a hangsúlyt.
A hiányzó elem
Kilenc hónappal az első RTX 4070 megjelenése után az Nvidia az elmúlt időszakban kialakuló árversenyre épp a megfelelő módon reagált. A cég RTX 40-es portfóliója kissé megrepedezett a középen, különösen annak alsó felében. Az RTX 4060 16 GB-os verziójának fiaskója miatt valahogy nem állt össze az RTX 4080 alatti kínálat, árban és számítási kapacitásban nagy hézagok keletkeztek, amiket a gyárilag túlhajtott modellekkel csak tovább torzítottak a partnergyártók.
Az AD104-es kódnéven gyártott GPU ennél jóval potensebb lapka, a megosztóra sikerült termékek és az AMD egyre erősödő piaci nyomása miatt azonban mindez háttérbe szorult. A helyzet odáig fajult, hogy sokan a Ti modellek mellett a normál variánsokat inkább csak kipipált, kötelezően gyártott VGA-nak gondolhatták.
Valahogy az egész RTX 40-es sorozatot átjárja ez a "hát ez nem talált" érzés, kezdve a generáció bejelentésekor büszkén bemutatott, majd teljesen törölt (később RTX 4070 Ti) néven érkező RTX 4080 12 GB, majd az RTX 4070 a kissé csalódást keltő adataival, végül pedig a 16 GB-os RTX 4060 egészen bizarr történetével. Utóbbi egyébként olyannyira eltűnt, hogy az Nvidia a Super kártyák bejelentésekor csak úgy tett említést róla, hogy ha valamely partnergyártó akar vele foglalkozni, ők nem tiltják meg, de egyébként nincs az ajánlott SKU-k (kártyakonfigurációk) között.
Az RTX 4070 Super szerepe ettől csak érdekesebb lett. A jóval gazdagabban felszerelt AD104-350 lapka 7168 CUDA-maggal (5888 helyett) egészen közel kerül a normál RTX 4070 Ti számítási teljesítményéhez, tulajdonképpen az Nvidia csinált egy "Ti-Lite" változatot, amire a Super plecsnit ragasztotta. A többi fő paraméter változatlan, a 12 GB GDDR6X fedélzeti memória 192 biten csatlakozik a grafikus vezérlőhöz, a sebesség ezúttal is 21 Gb/s, amely adatok együttesen 504 GB/s memória-sávszélességet biztosítanak. A GPU alapórajele egy picit megnőtt, a boost-frekvencia azonban változatlan, a 2475 MHz-es érték csak egy ajánlás, a partnergyártók ettől eltérhetnek. A lapkában található számolóegységek növekedése miatt a tipikus fogyasztási keret 20 W-tal nőtt, ami miatt az Nvidia az új 12VHPWR szabvány alkalmazása mellett döntött, a hagyományos 8 tűs PCIe tápcsatlakozó az elődmodell kiváltsága marad.
Teszten az ASUS receptje
Olykor sokkal izgalmasabb egy olyan videokártya tesztje, ami a józan ész határain belül készült, és mellőz minden olyan, a mindennapi használat során nehezen kiaknázható tulajdonságot, amiért bizony elkérik az extra felárat a kasszáknál. A DUAL termékcsaládot persze ettől még nem kell indokolatlanul a magasba emelni és isteníteni a létezését, csupán ajánlott referencia pontként tekinteni rá, mint ahogy ez igaz a többi gyártó alapmodelljeire is.
A Super kiadás kinézetre pontosan azt a receptet követi, amit az elődmodellnél alkalmaztak, ez a hűtőborda és a kétventilátoros kialakítás ismerős lehet a tavalyi kiadásokról. Nincs értelme változtatni, ha egyébként maga a GPU fizikai és termikus tulajdonságai sem változtak érdemben, a nyomtatott áramkör csupán egy ponton térhet el, ahol a teljesítményfelvétel történik az új, 2×6 tűs csatlakozón keresztül. Ehhez már az új adaptert biztosítja az ASUS, ám ennél is figyelni kell a kábelek meghajlására. Az egyszerű, papíralapú útmutatóból értesülhetsz a "hogyan?"-okról.
A kétventilátoros kialakításból és a lapátok formájából csendes működés feltételezhető, egyedül a hűtőborda nagysága okozhat apróbb kellemetlenségeket. A 2,5 kártyahelyes szélességnél picit több ez a DUAL verzió, ha nagyon számít ez az adat, akkor érdemes az EVO változatra áttérni, ami vékonyított kivitelben kínálja ugyanezeket a hűtési specifikációkat. Cseppet sem meglepő módon a vezérlő felső élén egy BIOS-kapcsolóval csendes és teljesítményre hangolt profilok között válthatsz, utóbbi 30 MHz-cel magasabb boost-órajelet garantál.
Felnőtt a feladathoz
Tesztprogramjaink futtatása során természetesen a korábbi modellekkel vetettük össze az újdonságot, hiszen elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy valóban megvan-e a számadatokból becsülhető teljesítménynövekedés, miközben az árazás nem változik, ergo az ár/érték arány erősen javulhat. Az eredményekből egyértelműen látszik, hogy az RTX 4070 Super pont oda érkezik meg, ahol a normál Ti-modell teljesít, a minimális elmaradás egy gyárilag túlhajtott kiadással könnyedén behozható.
Tesztkártyánk a korábban említett csicsamentes, kiszámíthatóan stabil működést produkálta, ez ténylegesen az a típus, amire a kibontás után még picit rácsodálkozik az ember, majd egyszer beszereli és többet nem látja. Nincs ugyanis rajta semmilyen RGB-látványelem, ami miatt a teljes konfigurációdat eszerint kéne kiépítened. A ventilátorok üresjárat esetén kikapcsolnak, terheléskor pedig csendesen teszik a dolgukat.
A kártyát egyébként gyárilag teljesítményprofilra állítják, a 30 MHz-nyi plusz azonban nem az az érték, ami átrendezi az erősorrendet. Ami az árazást illeti, az Nvidiától származó, dolláralapú ajánlott árakat érdemes elfelejteni, a partnergyártói összegek típustól, felszereltségtől függően változnak. Tesztünk szereplője 289 990 Ft-os ajánlott végfelhasználói áron nyit, ami a gyárilag túlhajtott normál RTX 4070-ek szintjét jelenti, cserébe árban messze elmarad a teljesítményben szinte ugyanazt nyújtó 4070 Ti-kkel összevetve.
A Super verzió tehát pontosan oda érkezik, ahol most légüres tér van, és mivel nagyon közel teljesít a régi Ti-kiadáshoz, ajánlhatóbb vétel az elődjéhez képest.
