Hirdetés

GPU nosztalgia: emlékszel, amikor a GeForce ellen az ATI Rage Fury MAXX vonult harcba?

|

A 2000-es évek felé közeledve egyre nagyobb lett a pezsgés a videokártyák piacán. Az akkor még önálló gyártóként tevékenykedő ATI mindent bevetett.

Hirdetés

Vitathatatlan mérföldkő volt anno mind technológiailag, mind pedig játékélmény szempontjából a Voodoo-korszak, ám nem sokkal később mások vették át a főszerepet és helyezték új szintre a 3D-s lécet. Miközben az Nvidia a GeForce-generációkon dolgozott, az S3 Graphics pedig épp a Virge gyorsítóit leváltó, következő architektúra piaci bevezetésére készült, a kanadai ATI is megpróbálta felvenni a kesztyűt és lefektetni a Rage termékpaletta új alapjait. Visszaemlékezve erre az időszakra, sokak számára a rengeteg hardvernév, típusszám és azonosító juthat eszébe; egyáltalán nem volt könnyű tisztán látni az akkori videokártyakínálatot.

Egyrészt sokkal több gyártó és OEM-partner uralta a kereskedelmi frontot, másrészt az architektúrák vagy a grafikus lapkák többféle változatban és azok alváltozataiban keresték leendő felhasználóikat. Ráadásul a különböző hardveres jellemzők miatt még további verziók gördültek le a gyártósorokról, egy-egy GPU eltérő memóriatípusokkal, üzemfrekvenciákkal, 2D- és multimédia-tudással is kapható volt, miközben az elnevezésekben nem feltétlenül szerepeltek tisztán és érthetően az egyes különbségek.

Hirdetés

Igazi Kánaán volt ez a hardverekért rajongók és a PC-s játékosok számára, a tehetősebbek végigpróbálgathatták a teljes piaci kínálatot, feltérképezve az összes fejlesztésbeli különbséget és kompatibilitási nyűgöt.

A kanadai 3D-s gyorsítók történetében a Rage Fury MAXX igazi csemegének számított, és akinek lehetősége volt megszereznie egy ilyen példányt, az bizony örök emlékként őrzi ennek birtoklását.

A két grafikus lapkával szerelt szörnyeteg ugyan nem lett óriási piaci siker, ugyanakkor a vele együtt megszülető képrenderelési technológia és a hardveres know-how további generációkban jelent meg a következő egy-másfél évtizedben.

Bevetni mindent a GeForce ellen

Olykor izzadságszagú versenyfutásnak tűnhetett az ATI termékstratégiája - a piacot uraló S3 Virge, Nvidia RIVA TNT és Voodoo 2/3 trió mellett egyáltalán nem volt könnyű a megfelelő technológiákat a lehető legjobb, a felhasználók számára vonzó köntösbe önteni. Az eleinte 3D Rage, majd később már csak simán Rage névvel ellátott generációk ugyan mindig megpróbálták hozni a kötelezőt, a komponenseken érezhető volt egyfajta kellemetlen balanszírozás: új gyártástechnológia miatti korlátok, a megfelelő számítási kapacitás mellől hiányzó funkcionalitás vagy épp a túlpörgetett teljesítményt beárnyékoló driveres bugok tömkelege volt jellemző. A nagy loholásban természetesen olykor született egy-két szerethető darab, továbbá a gyártó nagy fókuszt helyezett a professzionális célú alkalmazási körre, de a játékosok szívéhez már rögösebb út vezetett.

A vállalat akkori financiális lehetőségei, fejlesztői tőkéje nem feltétlenül volt elég ahhoz, hogy egy mindent elsöprő architektúra gördüljön le a gyártósorokról, a színfalak mögött azonban szakadatlanul folyt az ötletelés azon, hogyan lehetne a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel a versenytársak épp piacra lépő csúcsmodelljei közelébe kerülni. Pletykák szerint "Project Aurora" néven futott a két grafikus vezérlővel szerelt Rage Fury MAXX csúcsmodell fejlesztése, a terv ugyanis az volt, hogy a két Rage Fury Pro (valójában Rage 128 Pro) lapka számítási kapacitása elegendő lehet a GeForce 256 és a Glide-szörnyetegként elhíresült Voodoo 5 ellen.

A számok alapján ígéretesnek tűnt a MAXX jövője, a 0,25 mikrométeres (a mai léptékekkel könnyebb összehasonlítás végett 250 nanométeres) Rage 128 Pro lapka 125 MHz-es üzemfrekvencia melletti 250 MP/másodperc textúrakitöltési sebessége megkétszerezve a GeForce 256 számítási kapacitásának szintjén állt. A fedélzeti memóriát 64 MB-ban maximalizálták, ami szokatlanul nagy értéknek számított, ráadásul a 128 bites szélességű memóriabusznak köszönhetően a teljes sávszélesség körülbelül 70 százalékkal volt több, mint amit az Nvidia üdvöskéje tudott.

A hardveres tudás tehát nagyjából összeállt a nagy ellenlábas ellen, de azért itt gyorsan meg kell jegyeznünk, hogy az Nvidia és az S3 által már alkalmazott hardveres "transform & lightning" hiányzott a Rage architektúrából, illetve a GeForce 256 DDR-memóriákkal szerelt verziója a magasabb RAM-frekvenciának és az egy órajelciklus alatt elvégezhető memóriaműveleteknek köszönhetően továbbra is az abszolút csúcsot képviselte.

A Fury MAXX a tesztek alapján nagy felbontásokon és nagy színmélység beállítása során érezte jól magát, illetve nem ártott mellé egy magas órajelű processzor.

Az akkoriban népszerű grafikai motorokra épített FPS-játékokban csak nagyon kicsivel volt lemaradva a DDR-es GeForce 256-tól, és mivel az árazást tekintve is nagyon közel estek egymáshoz, a felhasználókra volt bízva, melyik csúcsmodell mellett teszik le voksukat.

Két GPU sosem problémamentes

A bátrabbak vélhetően megpróbálkoztak az ATI újdonságával, amivel kapcsolatban azért rögtön előbukkant egy-két kellemetlen jelenség, sok esetben még a bekapcsolás előtt. Az első, azonnal feltűnő korlátozás a mindössze egyetlen monitorkimenet, ami meglehetősen logikátlannak tűnik egy olyan grafikus kártyánál, amelyen két GPU található. A szimpla analóg kimenet mellé költségcsökkentés miatt nem kerülhetett fel második kimenet, minden, rendelkezésre álló erőforrás a teljesítményre, illetve a megfelelő működést biztosító AFR (Alternate Frame Rendering) technológiára koncentrálódott. Ez utóbbi bizonyos szempontból fejlettebbnek és hatékonyabbnak számított a 3dfx-féle SLI-nél, és mind a mai napig létező technológia.

A másik kellemetlenség a szoftveres támogatás megléte vagy épp hiánya; a megjelenés pillanatában kizárólag Windows 98-ra készült hivatalos meghajtóprogram, az NT-vonal (Windows 2000, XP) támogatása viszont az első perctől kérdéses volt. A kártya AGP-vezérlése nem egészen úgy lett megoldva, ahogy ezek a rendszerek engedélyezik a működést, emiatt a csúcsmodell ilyen esetekben mindössze egy szimpla Rage Fury Pro teljesítményére volt képes.

Ezek azonban megszokható jellemzői voltak a Fury MAXX-nak (az olykor felbukkanó grafikai bugok mellé), de az igazi problémával a gyártónak kellett szembesülnie, amikor árversenyben is előnyös helyzetbe szeretett volna kerülni. Két lapkával és 64 MB memóriával ez szinte lehetetlen feladat volt, és inkább egy új fejlesztésre terelődött a figyelem, ami "Rage 6" névként indult, de végül a "Radeon" elnevezést kapta.

Ha szeretnétek hasonló cikkeket olvasni, akkor szerezzétek be a 2021/11-es PC World magazint, amihez ajándék szoftverek és PC-s játék is jár. 

Ha nem csak a legjobb hardverek és perifériák, hanem a játékok világa is érdekel, akkor kattints ide!

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.