Hirdetés

Tényleg szabaddá tett minket az internet?

|

Egy 22 éves jóslat egyenesen azt állította, demokrácia és egyetemes jólét helyett káoszt hoz a világháló. Megnéztük, ki mit várt az internettől anno, és mi a helyzet ma.

Hirdetés

1995. Ki emlékszik még arra, milyen volt akkoriban az internet? Segítünk: netezni gyakorlatilag csak számítógépeken lehetett, ráadásul betárcsázós módon lehetett csatlakozni, a telefon-szolgáltató vonalán (miközben reméltük, hogy a családban senki sem akar telefonálni, akkor ugyanis megszakad kapcsolat). A weboldalakat a legelső Internet Exploreren nézegettük (legalábbis augusztus végétől, ekkor jelent meg ugyanis hivatalosan), vagy használhattunk Netscape Navigatort is (béke poraira). Persze nem ártott, ha már Windows 95 van a gépünkön, mert korábbi oprendszerek alól még ennél is nyögvenyelősebben lehetett bármit is elérni a neten.

Hirdetés

Szóval összefoglalva, az internet 1995-ben még csak egy ígéret volt. Igazából senki sem tudta biztosan, mit várjon tőle, csak jósolni lehetett. A legtöbben akkoriban azt állították nagy biztonsággal az internet jövőjéről, hogy
- teljes információszabadságot ad az embereknek
- legyőzi a szociális és különbségeket
- a politikai demokrácia csodafegyvere lesz
- mindenki számára eljuttatja a tudást és a kultúrát
...tehát alapvetően egy minden tekintetben pozitív eszköz lesz, ami elhozza a világbékét és jólétet, és a Föld teljes népessége UTP-kábellel összekapaszkodva énekli boldogan a Kumbayát.

Szkeptikusok társasága

Hirdetés

Persze voltak érdekes ellenvélemények is. Vegyük csak azokat, akik az új hálózatot valamiféle disztópia alapjának tartották. Volt ilyen már bőven a '95-ös év előtt is, amikor még csak elméletben vagy fantáziában létezett a világháló. William Gibson Neurománca egy új, digitális Vadnyugatot vizionált, ahol az internet pont olyan, mint a bűntől és romlottságtól fertőzött valós világunk, csak épp egy másik rétegben. Aztán amikor elindult az internet tényleges fejlődése, jött a Mátrix, ami már teljesen a végletekig srófolta az összekapcsolódás elleni félelmet, és virtuális ál-világba zárta az emberiséget.

Voltak aztán komoly tudósok is, akik nem voltak annyira meggyőződve arról, hogy a világháló csupa játék és mese. Clifford Stroll csillagász 1995-ben a Newsweek magazinban írt egy fajsúlyos cikket arról, hogy szerinte mire lehet számítani az internettel kapcsolatban.

Hirdetés

Bár Stroll nem számítástechnikai szakember volt, csillagászként azonban már a katonai-tudományos célú kísérleti szakaszok óta használta a hálózatot, ezért a technológia múltjával tisztában volt, és ennek tudatában beszélt a jövőjéről. Nézzük, miket állított 22 éve:

- Az internet egy idő után káoszba fullad, mert a keresők képtelenek megbirkózni a hihetetlen mértékben megnövekvő adatmennyiséggel, szóval egy idő után bármire keresünk, a valós találatokat egy tonna használhatatlan link és egyéb szemét közül kell kibogarászni.
- A gazdasági folyamatok képtelenek lesznek az internetre költözni, mert az online fizetés és bankolás biztonsági szempontból sosem lesz megvalósítható.
- Épp a nagy demokrácia miatt árt a legtöbbet a demokráciának az internet, hiszen szerkesztés és szűrés nélkül kerülhet ki minden vélemény, ezáltal a sok hang és azok sokszínűsége miatt senki nem hallatszik igazán.
- Az internet adta névtelenség és flexibilitás miatt az embereket sokkal több helyről és módon érheti fenyegetés és zaklatás.

Hirdetés

De azért a szakértők és laikusok legnagyobb része 1995-ben igenis várta az internet mielőbbi elterjedését és fejlődését, mert úgy gondolta, ebből csak jó sülhet ki.

Az igazság ideát van

Eltelt 22 év. Az internet gyakorlatilag olyan szinten része lett a mindennapjainknak, hogy a legtöbbünk már nem is működne hatékonyan nélküle. Számítógépek mellett mobilokon, órákon és még a leghihetetlenebb kütyükön is ott az internet, ami ráadásul már rég nem csak böngészésre és keresgélésre való. Lassan leváltja a tévét, rádiót, ott vásárolunk, sőt még a barátkozásra, kapcsolattartásra is ezt használjuk. Beszélgetnek rajta emberek, robotok, hűtőgépek és közlekedési lámpák, miközben mi akár közösen ütlegelhetünk orkokat egy csatában egy csapat Új-Zélandról, Izlandról és Argentínából csatlakozó játékossal, akinek még a nevét se tudjuk.

Szóval megszoktuk az internetet, már nem övezi semmiféle misztikum, és nagyjából azt is látjuk, milyen jövője van: a Mátrix visszakerült a fantázia birodalmába. De akkor nézzük csak végig a cikk elején felsorolt vágyálmokat egyenként, és gondoljuk át, mi is lett belőlük:

- teljes információszabadságot ad az embereknek

Hirdetés

Nos, ez igaz is, meg nem is. Egyrészt ott van Kína, Észak-Korea vagy egy csomó egyéb olyan állam, ahol a technológiai lehetőségek ellenére olyan erős a cenzúra, hogy információszabadságról eleve nem lehet beszélni. De ha csak Magyarországra vagy a fejlettebb, nyugati világra koncentrálunk, ott sem egyértelmű a helyzet. Ugyan tényleg elérhető számunkra mindenféle információ, azonban hihetetlenül erős az álhírek, félreinformáló oldalak, propagandacikkek súlya. Ráadásul tény, hogy míg egy nyomtatott újságot (jó esetben) tényleg lektorok, szerkesztők munkája tesz hihetővé és hitelessé, az internetre gyakorlatilag bármi felkerülhet. Még a legeslegnagyobb marhaságok is, ezért nem csoda, hogy bár eddig is léteztek összeesküvés-elméletek és őrült teóriák, az elmúlt 10-15 évben soha nem látott mértékben szaporodtak el a gyíklényekben, lapos Földben, chemtrailben, titkos háttérhatalomban és egyéb agyatlanságokban hívők. Szóval az információ valóban szabad - de a dezinformáció és a nettó hülyeség is, ezáltal a szabadság egyben káoszt is jelent.

- legyőzi a szociális és különbségeket

Nos... elvileg igen. Mert végülis még a legszegényebbeknek is megvan a lehetősége arra, hogy a legolcsóbb okostelefonokkal, vagy akár 10 éves, leselejtezett laptopokkal netezzenek, akár mindennemű előfizetés nélkül (ingyenes WiFi hotspotokon, plázákban, gyorséttermekben, faluházakban és még egy csomó egyéb módon). Ennek ellenére jól látható, hogy kicsi és nagy szinteken egyaránt megmaradtak az osztálykülönbségek. Még a közösségi médiában is sorra alakulnak ki threadek arról, hogy a budaiak lenézik a "proli pestieket", akik "burzsoá agymosottaknak" tartják a budaiakat, de az is nehezen elképzelhető, hogy a Facebookon gyorsan összebarátkozzon Kocsis Cyntikeee (beceneve Rajosbébykeh), Dr. Trappenspappelsberger Hümér, kétdiplomás atomfizikus (beceneve Dr. Trappenspappelsberger Hümér) és Harcos Koppány (beceneve Turulvér). Egy ultrajobbos szavazót továbbra sem fog meggyőzni az, ha egy szélsőbalos webmagazin állít valamit (még akkor sem, ha egyáltalán nem politikai témáról van szó és egy tucat forrást mellékel hozzá), mint ahogy egy drágább ruházati cég sem fogja azért lejjebb vinni az árait, mert a szintén pár kattintással elérhető másik boltban harmadáron szerepelnek ugyanazok a termékek.

- a politikai demokrácia csodafegyvere lesz

Hirdetés

Itt is csak a lehetőség adott, de az emberi tényező sokszor felülírja ezt. Mert igen, itt már nincs szükség arra, hogy a politikailag irányított nyomtatott média korában valaki írógéppel és fénymásolóval szerkesztgessen szamizdatokat és röplapokat, amit aztán eldugott sarkokban árusít kabát alól. Elvileg bárki indíthat egy blogot, vagy akár fél óra alatt összerakhat egy saját magazint is WordPress motorral, és írhatja a véleményét. És pont ez a gond: jól láthatóan mindenki így is tesz. És az olvasó már nem látja, melyik webes "sajtótermék" hiteles, melyik valamilyen irányított szócső, melyik mögött van valós újságírói munka és hol nem törődnek a klasszikus sajtóetikával. Az olvasó az internetes magazinokat is ugyanazzal a szemlélettel olvassa, mint ahogy tévéhíradót néz és újságot olvas. A "tévében mondták" száz százalékos bizonyosságú bólogatásával ér fel a legtöbbeknél az is, hogy "az interneten olvastam". Tehát alapvetően ott tartunk, hogy a legnagyobb, legügyesebb marketing-gépezetek ezt az elvben szabad világot is pórázon vezethetik, miközben a többi vélemény eltűnik a szórványhangok káoszában.

- mindenki számára eljuttatja a kultúrát és a tudást

Érdekes elemzések láttak napvilágot nemrég arról, hogy mennyire megváltozott például a zeneipar az internet huszonvalahány éve alatt. Először ugyebár jöttek a letöltések, a Napster-botrány, aztán a torrentezés elterjedése, ami egy az egyben lefejezte a lemezbizniszt. Összeomlottak a nagy kiadók, és bár a befutott előadók sokáig hörögtek a fejőstehén elpusztítása miatt (helló, Metallica), a zenehallgatók és egyéb szakértők között mégis egyfajta eufória lett úrrá amiatt, hogy most végre a kisebb, független művészek is megtalálhatják az utat a közönséghez, hiszen az internet kvázi ingyen van, és eljut mindenhová. Ezek után tessék megnézni, mi van most: a kicsik még inkább elnyomva küszködnek. Ennek oka egyrészt a már feljebb is említett káosz és zaj, amikor nagyjából ugyanolyan szinten lévő előadók milliói ontják magukból a zenét és kezdetleges marketinget, miközben a sokszor cégek és márkák által szponzorált nagyok irányított marketing-kampányai lefednek mindent. És ugyan lemezekből már valóban nem lehet vagyonokat keresni (és az online streaming is elég gyatrán fizet), a koncertturnék még mindig eltartják a kivételezetteket - elemzések szerint manapság a zeneipar szereplőinek 10 százaléka keresi meg a zenei piac bevételeinek 80 százalékát.

Hirdetés

Filmek terén még inkább sarkos a helyzet. A nagy stúdiók által készített, giga-költségvetésű filmekhez még mindig kapcsolódik akkora marketing és hype, hogy az emberek moziban, vagy az előfizetős tévéken nézik meg ezeket (legfeljebb utóbbiak költöznek néha netre, ahogy a Hulu, Netflix, Amazon megmutatta). A független filmek azonban még lehetetlenebb helyzetbe kerültek, hiszen egy ilyen alkotás elkészítése még mindig sokkal drágább, mint egy független zenekar lemezfelvétele, és ha senki nem megy be a mozikba ilyeneket nézni, egyzerűen lehetetlen belevágni az elkészítésbe. A nagy stúdiók ugyan berzenkednek a torrentezés ellen, de az óriási költségvetésbe "belefér" - legfeljebb az új ötletek és kísérletező filmek helyett aí jól bevált franchise-ok sokadik részeivel haladnak a jól bevált (és jól fizető) ösvényen. Az eredmény tehát megint az, hogy hiába ott a net mindenhol, filmek terén egyre kevesebb a független, bátor, újító.

A tudással kapcsolatban megint érdekes a kérdés. Sok minden elérhető az interneten, és a világ boldogabb felén valóban lassan internetre költözik az oktatás, de jól láthatóan nem a technológia fejlődése határozza meg az internetes tudás elterjedésének sebességét. Sok olyan ország és régió akad, ahol a műszaki fejlettség teljesen adott lenne akár egy teljesen megreformált digitális oktatáshoz, mégis szamárfüles, évtizedes tankönyvekből, lineárisan, hagyományelvűen (és sokszor irányítottan) folyik a képzés. A távoktatás, interaktivitás, multimédiás eszközök használata ezekben a régiókban minimális, ahogy azokat a lehetőségeket se használják ki, hogy magolás helyett a modern világ által megkövetelt keresésre, információgyűjtésre és -értelmezésre helyezzék a hangsúlyt.

Internet : Stroll = 2:2

Hirdetés

Ha már ennyire kibogoztuk a "fejlődést", térjünk vissza Clifford Stroll 1995-ös jóslataihoz is. Szerencsére itt kettő nem jött be igazán, két másik pont fájóan igaznak bizonyult.

A keresők hasztalanságáról, a találati lista káoszáról alkotott elmélet szerencsére nem igazolódott be, a Google (és a néhány egyéb keresőbizniszben utazó szereplő) hatékonyan dolgozik azon, hogy folyamatosan aktualizálja, reszelgesse és igazítsa a metodikát, ezért egy netes keresésre a legtöbb esetben tényleg releváns találatokat kapunk. Szintén nem jött be maradéktalanul az online üzlet biztonsági veszélyeiről szóló tétel, mert bár persze folyamatosan hallani netbankos csalásokról, zsarolóvírusokról, hackerekről és egyéb kirívó esetekről, az online üzlet köszöni, jól van. A nép boldogan netbankol és vásárol az online boltokban, Kínából rendeli a filléres gagyit és akár Amerikából a legdrágább műszaki eszközöket.

Az viszont, hogy a szűrés nélkül, sokszor anonim vagy ellenőrizhetetlen forrásokból kikerülő információhalmaz mennyire megkavarja az internet által nyújtott nagy szabadságot, bizony mindennapos problémává vált. A fentiekben csomó helyen érintettük ezt az álhírekkel, manipulált propagandaoldalakkal, hamis közösségi fiókot használó véleményvezérekkel, akik ellen az egyszerű nép hangja egyenként elvész a zajban. És szintén bejött az is, hogy az internet fejlődése nem elnyomja, hanem épp sokkal nagyobb mozgástérrel kecsegteti azokat, akik névtelenül (vagy akár névvel) zaklatnak másokat, fenyegetve, kényszerítve, zsarolva embertársaikat.

Hirdetés

Szóval, nehéz eldönteni, hogy jobb lett-e az internet 22 év alatt, vagy épp valami nagyon rosszat engedett szabadon. A válasz inkább valahol középen található: mint minden technológia, amit lehetett rosszra és jóra is használni, az internetet is használják mindkettőre. Ráadásul minél kiterjedtebb és bonyolultabb lett, annál nehezebb felderíteni az árnyoldalakat és védekezni ellenük - viszont az is tény, hogy az áldásai már nagyon hiányoznának mindenkinek.

És most jöhetnek az olvasói vélemények! Szerintetek mi a legjobb és legrosszabb dolog az internetben? Mik a beteljesületlen ígéretek, amikre vártunk tőle, de nem kaptuk meg? Mitől tartotok, vagy mit vártok tőle a jövőben?

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.