Hirdetés

Ez mentette meg az AMD-t a kihalástól – a NexGen sztori



|

Kevesen emlékeznek rá, pedig a NexGen örökre megváltoztatta a chiptervezés szemléletmódját. Egy izgalmas korszak különc vállalata, amit óriási mérnöki lelkesedés táplált az első perctől fogva.

Hirdetés

Hetekkel az Intel 14. generációs Core processzorcsaládjának hivatalos bemutatását követően azon merengtünk el, hogy a vállalat történelmének tulajdonképpen hányadik mikroarchitektúrája képezi alapját az újdonságoknak, és vajon a következő 30 évben milyen változások várhatók a chiptervezés terén. Lehet, nem pont egy olyan CPU-kínálatnál kellene ezen gondolkodni, aminek alapját három évvel ezelőtt dobta piacra a gyártó, de mivel épp egy nagy architektúraváltás előtt állnak, belefér, ha kicsit nosztalgiázunk.

Mára a végfelhasználók számára elérhető processzortechnológiák javarészt két nagy gyártónál összpontosulnak, ha csak a PC-k kategóriáját figyeljük, másodvonalban azonban egyre nagyobb teret nyernek az ARM-alapú központi egységek; elég csak az Apple-t megemlíteni a saját gyártású lapkáival. Az x86-os történetben azonban túlsúlyos szerepe van az Intelnek, és ma már az AMD sincsen lemaradva utcahosszal, azonban nem volt mindig ilyen letisztult ez az iparági verseny. Aki emlékszik még a '80-as és '90-es évek asztali számítógépes piacára, ma teljesen másként tekint az aktuális vívmányokra. Ha neked is ismerősen cseng a NexGen név, akkor tényleg ott voltál tűzközelben.

Hirdetés

Megálmodva a RISC-utat

A sztori szinte meseszerűen indult. 1985-ben megérkezett a piacra az Intel i386, ami a vállalat első 32 bites processzoraként írt történelmet, és nemcsak teljesítményben, hanem árazásban is a versenytársak fölé emelkedett. Ekkor még teljesen megszokott módszerként a többi gyártó licenc-alapon vagy egyéb módon klónozta az Intel fejlesztéseit, amiből komplett vállalatok születtek és váltak óriássá. Egy bizonyos Thampy Thomas azonban úgy gondolta, lehet ezt másként is. A NexGen az ő és mérnöktársának, Nick Tredennicknek a szüleménye, a szükséges anyagi hátteret pedig olyan cégek teremtették elő, mint a Compaq, az olasz Olivetti, a japán ASCII Corp és egyéb befektető csoportok. A cél egyértelmű volt: az Intel mellett egy olyan architektúrát alkotni, ami nem másol, hanem teremt, és egyébként jövőbemutató fejlesztéseket is tartalmaz.

Az akkori technológiai fejlődés a gyártás és a működés tekintetében nagyon más volt, a végül telitalálatot jelentő irányt Thomas elektromérnöki, a RISC-működéssel kapcsolatos lelkesedése generálta. Az akkoriban még CISC-alapon (Complex Instruction Set Computer) működő iparág résztvevői fokozatosan felismerték e szemléletmód tarthatatlan növekedési mutatóit, ami elsősorban a lapkák gyárthatóságát és tranzisztorköltségét érintik. A RISC (Reduced Instruction Set Computer) ezzel szemben pont azt a továbblépési lehetőséget kínálta, ami lehetővé tette a konkrét hardvertervezési költségcsökkentést, melynek eredményeként a tranzisztorszám növelése az adott gyártástechnológiákon fenntarthatóvá válik.

Az Nx586 frekvenciaskálája 70-től 111 MHz-ig terjedt, a 3,5 milliónyi tranzisztort az IBM 0,5 és 0,44 mikrométeres gyártástechnológiája varázsolta egy akkoriban nagyon is potens termékké
Az Nx586 frekvenciaskálája 70-től 111 MHz-ig terjedt, a 3,5 milliónyi tranzisztort az IBM 0,5 és 0,44 mikrométeres gyártástechnológiája varázsolta egy akkoriban nagyon is potens termékké

Miközben előbbi a különböző műveleteket változó hosszúságban kezeli, majd bontja le utasításokra, addig a RISC-nek az a célja, hogy a fix hosszúságú utasításokat a lehető leggyorsabban hajtsa végre, lehetőleg egy órajelciklus alatt. A fő különbséget a parancsok utasításszintű kezelése adja. Egy CISC-processzor esetében ezt maga a hardver végzi, míg a jövőt jelentő megoldásnál az operációs rendszer vagy alkalmazás segíti a folyamatot. Értelemszerűen utóbbinál egyszerűbb, kevesebb tranzisztort igénylő felépítésre van lehetőség.

Igen ám, de a szoftverek nagy része az i386-os CISC-működésre lett megírva 16 vagy 32 bites x86-os processzorokhoz, így olyan megoldásra volt szükség, ami mindkét világ számára megoldást jelent. A Compaq ráadásul nemcsak "jófejségből" pénzelte a projektet, hanem fel akart készülni arra az esetre, ha az Intel meglépi a RISC irányába a váltást. Ez a lépés egyébként meg is történt az i486-tal és az első generációs Pentiummal, a NexGen azonban ekkor még nem állt készen.

Nx586, a különc legenda

A feladat egyáltalán nem volt könnyű, az F86-os kódnéven futó, kissé kezdetleges, nyolc külön lapkára épülő projekt teljes kudarc volt. Nem kevesebb mint nyolc év kellett az Nx586 megszületéséhez, melynek piaci startja egészen különlegesre sikerült. A Pentiumhoz hasonlóan szuperskalár központi egység remek számítási teljesítményt ért el, egyedül a lebegőpontos számításokban maradt el a dedikált egység hiánya okán. Ezt a hiányosságot később igen kreatívan oldották meg, az Nx587 lebegőpontos lapka egy tokozásban az Nx586 mellé került; mondhatjuk, hogy ez volt az első "multi-chip", vagyis chiplet dizájn.

A fémsapka alatt két lapka rejtőzött. Az Nx586 mellé került a lebegőpontos Nx587, a chiplet dizájn pedig egészen különlegesnek számított
A fémsapka alatt két lapka rejtőzött. Az Nx586 mellé került a lebegőpontos Nx587, a chiplet dizájn pedig egészen különlegesnek számított

Azonban a CPU az Inteltől eltérő lábkiosztást és egyedi lapkakészletet kapott, ami tudásban ugyan rendben volt, a szoftverek nagy része azonban nem kezelte megfelelően, az egyediség pedig költségszempontokat figyelembe véve sem volt ideális. A projektet finanszírozó Compaq is csak elvétve használta a platformot saját gépeiben. Az Intel által diktált Pentium-tempó évről évre erősödött, amelyre ezúttal időben akart választ adni a NexGen, és 1995 októberében bemutatta az alaposan kigyúrt Nx686-ot. A dicsőség azonban mindössze 1 hónapig tartott, novemberben megérkezett az Intel P6 architektúra, miközben a NexGen életében ekkor egy teljesen váratlan esemény törte meg az Nx686 piaci premierjét.

Az AMD történetének legsikeresebb felvásárlása

Az Intel "mögött", valahol a Cyrix- és IBM-harcok közepette az AMD nem nagyon lelte a kiutat a K5-ös architektúra hibáiból. A papíron szuperül teljesítő architektúra a valóságban nagyon gyengén muzsikált, az elavult 500 nm-es gyártástechnológia miatt pedig még melegedési gondokkal is küzdött. A hibajavításokkal már nem nagyon lehetett visszanyerni a márka pozitív megítélését, így a vállalatvezetés úgy döntött, hogy tokkal-vonóval együtt felvásárolja a NexGen csapatát. Ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy az említett Nx686 tulajdonképpen az óriási sikert elért K6-generáció alapja, az AMD mérnökei csupán a Socket 7 tokozás vezetékezését oldották meg, illetve egy-két ponton hozzányúltak a dizájnhoz.

A lapka, ami végül egy 857 millió dollár értékű felvásárlást eredményezett. Az Nx686 megmentette az AMD-t, de egyben a NexGen végét is jelentette
A lapka, ami végül egy 857 millió dollár értékű felvásárlást eredményezett. Az Nx686 megmentette az AMD-t, de egyben a NexGen végét is jelentette

A később 3DNow!-utasításkészlettel és az Intelhez mérten kedvezőbb árral felvértezett AMD K6-generáció tehát tulajdonképpen a NexGen eredménye, a végrehajtóegységek egyes lépcsőire jellemző alapokat azonban mind a mai napig hordozzák azok az x86 CPU-k, amik az otthonodban vagy munkahelyeden találhatók.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.pcwplus.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.